Kisalföld logö

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 19°C | 30°C Még több cikk.

A kapocs a dal

A rádiókban keveset hallani, a tévékben keveset látni Koncz Zsuzsát, pedig minden elismerést begyűjtött.

A rádiókban keveset hallani, a tévékben keveset látni Koncz Zsuzsát, pedig minden elismerést begyűjtött, ami a rockzene területén itthon elérhető. 
 

„Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét…" Nagy László megzenésített versével köszöntötte szegedi közönségét Koncz Zsuzsa, majd megkérdezte: „Hogy vannak?" Végigpásztázta az arcokat, s azokból olvasva maga felelt kérdésére: „Röviden: jól – szokta mondani az ember. De ha egy kicsit hosszabban válaszolnánk, kiderülne, hogy hát…" Mi Koncz Zsuzsa, a hazai zenei élet kiválósága hosszabb válaszára voltunk kíváncsiak.
 
– Ön hogy érezte magát az Első Szegedi Lions Klub által szervezett jótékonysági esten?

– Örültem, hogy méltó helyen, a színházban énekelhettem Szegeden! Örültem annak is, hogy a közönséggel egy idő után felszabadultan együtt csináltuk a koncertet és a hangulatot. Ez nagyon szívmelengető.

– Dalról dalra vitte végig hallgatóságát a Koncz Zsuzsa-féle úton, de közben eszünkbe juttatta gyermek- és fiatalkorunk hangulatait. Nem hangzott el, pedig egykor kívülről fújtuk, mert annyira sokszor meghallgattuk: „Rohan az időőő…"

– Ez volt az első dal, mely számomra országos sikert hozott a Ki mit tud? után. Ez volt az első kislemez, ami átütő példányszámban fogyott el a hatvanas évek közepén. Ez akkor egészen újszerű megszólalás volt, főleg zeneileg. Szövegét illetően talán nem, bár a dal fennmaradásához hozzájárult a szlogenszerű kifejezés: rohan az idő…

– Az interneten rábukkantam a Koncz Zsuzsa-honlapra, s a lemezborítók sorát nézve megtaláltam az „…elmondom hát mindenkinek…" albumot, s beleborzongtam, mi mindent tanultunk a dalaiból. Még azt is, hogy Karinthy költő is. Dal és vers között mi a különbség?

– Szerintem semmi, de Bródy János szerint van. Azt mondja: ő dalszövegíró. Én azt: vannak szövegei, melyeket zenére írt, de mint versek is megállják a helyüket. S azt is, hogy a versek már önmagukban is zeneiek, vagy ha nem, akkor kiáltanak a megzenésítés után. Számomra a vers is egyfajta zene, s mikor igazi zene is kötődik hozzá, akkor ez az én műfajom.

– Kritikusai hangsúlyozzák különutasságát, sajátos kifejezési formáját. Mi a Koncz Zsuzsa-ság lényege?

– Számomra akkor tolmácsolható egy dal, ha valamiféle intellektuális izgalmat jelent nekem mint magánembernek is, ha ezek a szövegek-versek belülről is megérintenek. Ha ezt érzem, akkor foglalkozom a zenével. Arra törekszem, hogy méltó zenei formában tolmácsolódjon az intellektuális mondanivaló.

– Mi a dal célja most, a XXI. század elején?

– Az, mint mindig: felkelteni a hallgatóság figyelmét, megragadni az érzelmeit, ráébreszteni olyan összefüggésekre, amiket megmutatni csak a művészet képes. Ugyanúgy, mint például a festőnek, a dalosnak is az a célja, hogy valamiféle asszociációt, valamilyen viszonyt teremtsen a közönség és a mű között.

– Olyan kemény nő Koncz Zsuzsa, mint „A Kárpáthyék lánya", aki „egy dalt dúdol magába mikor…" az apját, aztán az első szerelmét hiába várta…?

– Nem. Az életformám a konszenzus keresése – mindig, mindenféle helyzetben. Vannak sorompók, melyeket nem akarok átlépni és nem is tud erre kényszeríteni senki. De az élet arról szól, hogy belecsöppenünk egy környezetbe, ahol meg kell találunk a saját helyünket, a saját békénket és a kapcsolatunkat a többiekkel.

– Ebből a magánszférából keveset mutat…

– Mert azt gondolom, a magánéletem nem kiárusítható, az nem „kapcsolható áru" egy-egy lemezhez, vagy ahhoz a vágyhoz, hogy a felszínen legyek és beszéljenek rólam. A kapocs köztem és a közönség között: a dal.

Ki nevet a végén?

Körülbelül harminc lemez – többek között német és francia nyelvű korong is – példázza: meddig jutott az 1946. március 7-én Pélyen született Koncz Zsuzsa. A televíziós Ki mit tud? vetélkedőn föltűnt, az első táncdalfesztiválon ismertté lett művész a magyar zenei életbe újdonságot hozott – hangzásban, előadásmódban, énekhangban, stílusban. Mondhatni: a szöveg az erőssége. Üzenetértékűek lemezei a Rohan az idő (1966) kislemeztől és a Volt egyszer egy lány (1968) nagylemeztől kezdve a megzenésített verseken – például Gyerekjátékok, Kertész leszek (1974) – át az Ég és Föld között (1997) és a Ki nevet a végén? (2002) című albumig. Dalszerzői: Bródy János, Szörényi Levente, Tolcsvay László. Szerepelt filmekben – például: Ezek a fiatalok (1967) –, számos koncertet adott és ad. Begyűjtött minden elismerést, ami a rockzene területén a világnak ezen a felén létezik: a szakmai, a népszerűségi és az eladási rekordok mellett például állami kitüntetésként megkapta a Liszt-díjat (1977), az Érdemes Művész (1989) címet, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (1995) és a Francia Becsületrendet (2001).

– Jelbeszéd című lemezét 1973-ban betiltották, dalszövegei miatt nem szerepeltették a médiában. De e mondatok ma is üzennek. Pacifizmusát nyilvánvalóvá tette dalaival. A rendszerváltás után viszont néhányszor föllépett a szabad demokraták rendezvényein. Ez a fajta politizálás megosztotta-e rajongótáborát?

– A rendszerváltás olyan pillanata volt a magyar történelemnek, amelynek jelentőségére mindenféle eszközzel megengedett volt az emberek figyelmét fölhívni. Ez a világban szokványos dolog. De Magyarországon az utóbbi hat-nyolc évben a politikai helyzetet a pártok oly mértékben kiélezték, ami az ilyenfajta kiállást lehetetlenné teszi, illetve bénultságban tartja a közéletet. Ez is oka annak, hogy az utóbbi években távol tartom magam a politikától.

– Ma ugyanúgy agyonhallgatják, vagyis keveset szerepel rádióban, televízióban, mint az „átkosban". Miért?

– A médiával baj van. Ennek egyik oka a médiatörvény. Ráadásul nagyon szerencsétlen, hogy a képernyőt a német ízlés foglalta el. A háború után a német közízlés amerikanizálódott, leginkább Európában. Ettől maguk a németek is szenvednek. Ezt onnan tudom, hogy tavasszal részt vettem egy európai uniós kulturális konferencián, ahol Herbert Krönemaier, aki a németek Presser Gábora, az egyes számú rocker és jelenleg is sztár, arról panaszkodott, ami a mi problémánk. Ma a képernyőkön akkor lehet megjelenni, ha az ember majmot csinál magából, vagy ha kiteregeti a hálószobatitkait, esetleg mulatozik. A rádiók nagyobbik felében is a rossz ízlés diktátuma van érvényben. Az, hogy mi egypáran a mai magyar médiában semmiféle teret nem kapunk, nem olyan nagy baj, hiszen az emberek emlékeznek ránk, megvan a közönségünk. De a jelen helyzet elvágja a közízlés fejlődésének normális útját. Holott Magyarországon nagyon sok a tehetség, de a kutya se törődik velük. Az, hogy felszínre hozzák őket, s kiadnak egy-két lemezt, még nem egy pálya.

– Mi a siker titka?

– Erre receptet adni nem lehet. A személyiség ereje sokkal súlyosabban esik latba, mint bárki is gondolná. Az se baj, ha vannak, akik a zenében és az együtt dolgozásban társak tudnak lenni. A kulcskérdés, hogy kialakul-e hosszan tartó kapcsolat a közönség és az előadó között.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Molnár Ferenc győri írásai

A világirodalom Molnár Ferencre meghatódottan emlékezett 1937-ben győri szárnypróbálgatására. Tovább olvasom