Kisalföld logö

2018. 02. 21. szerda - Eleonóra 0°C | 3°C Még több cikk.

A híradó szerelmesei

Az ember azt gondolná, a híradó azon kevés televíziós műfajok egyike, melynek munkatársai nem a klasszikus értelemben vett sztárok.

Az ember azt gondolná, a híradó azon kevés televíziós műfajok egyike, melynek munkatársai nem a klasszikus értelemben vett sztárok. Mégis: talán még a szappanopera szereplőinél is nagyobb népszerűségnek örvendenek. Közvélemény-kutatások szerint Máthé Krisztina és Bárdos András a legismertebb televíziósok közé tartozik. 

– Megfér a hír műfaja Magyarországon a sztársággal?

Bárdos András (B. A.): – Megmondom, miért vagyunk zavarban ezektől a kérdésektől. Mert mi nem úgy élünk, amire most rákérdez. Itt ülünk egy cukrászdában és ha éppen nincs szervezett közönségtalálkozó, akkor is ugyanígy odajönnek hozzánk az emberek, mi pedig beszélgetünk velük. Egyáltalán nem vagyunk megközelíthetetlenek, így nincs is ebben a szituációban semmi különös.

– Az önök élete hálás téma lenne a bulvársajtó számára, hiszen mindketten ismert emberek, házasságban élnek, közös gyereket nevelnek. Mégsem sűrűn engednek bepillantást magánéletükbe, még a picit sem engedik fotózni. Miért?

Máthé Kriszta (M. K.): – Van egy pont, amin túl az embernek muszáj megőriznie valamit a saját életéből, hogy ne legyen minden közkincs. Hogy hol van a határ, az mindenkinél más. Talán az átlagosnál kicsit jobban zavar, ha minden pillanatunk nyilvános.

B. A.: – Ebben nem értek egyet Krisztinával. Szerintem a munkánk része, hogy ha a bulvársajtó vagy bárki megkérdez bennünket, válaszolunk. Nincs is túl sok téma, amiről nem beszélünk.

– Ezek szerint ez az eltérő hozzáállás az oka annak, hogy Krisztináról jóval kevesebb cikk jelenik meg, mint Andrásról?

M. K.: – Jaj, hát ennek van sajátos oka! Kettőnk közül legalább egyikünknek ugyebár mindig el kell mennie rendezvényekre, interjúkra, és András olyan rendes, hogy mindig elmegy, és helyettem is helytáll.

– Ez azt is jelenti, hogy ön kevésbé szeret szerepelni?

M. K.: – Én mindig azt gondolom, hogy nem vagyok olyan érdekes. Végzem a munkámat, és kész. Egyébként azt hiszem, ez az egész akkor alakult így, amikor Ádám még a hasamban volt. Arról az állapotomról nem akartam nyilatkozgatni, talán babonából, vagy nem tudom. Amikor pedig megszületett, inkább vele foglalkoztam, mint hogy újságírói kérdésekre válaszolgassak.

– Összeszokott párost alkotnak magánéletben és munkában egyaránt. Amikor annak idején felkérték önöket a közös híradózásra, szólt valami ellene?

B. A.: – A kérdés az, hogy szólt-e valami mellette? Hiszen nagyon furcsa ez a szituáció, pláne úgy, hogy bizonyos értelemben a feleségem főnöke vagyok.

M. K.: – Számomra a kérdés az volt, hogy miután szakmai-
lag mi annyira külön úton jártunk addig, a közös munkával mennyire leszünk összemosva. Arra gondoltam, mi lesz, ha egy idő után olyanok leszünk, mint Záray–Vámosi. Nem tudják az emberek, melyik a vezetéknév és melyik a keresztnév. De szerencsére ez nem lett így, ugyanakkor a közös munkával az életünk szervezése kétségtelenül könnyebbé vált.

– Szó esett már arról, hogy a munkában ki a főnök. És otthon?

B. A.: – A döntések kilencven százalékát Krisztina hozza.

M. K.: – Szerintem meg inkább András.

B. A.: – De most miért mondod ezt? Na, most fogunk összeveszni. (Nevet.) De tényleg. A döntések java része valójában el sem jut hozzám, nem?

M. K.: – Tény, otthon én hozom a döntéseket, a  munkahelyen meg ő. Szóval, ha nincs otthon, akkor én vagyok otthon a főnök. De az életünk szervezésével kapcsolatos kérdésekről együtt döntünk.

– Hány tévéjük van otthon?

B. A.: – Kettő, de egyet sem nézünk.

M. K.: – Csak a foci-vb-t. Azt túl sokat is... Július tizedikéig vágtam a centit.

B. A.: – De meccsen kívül tényleg nem ment más. Egyszerűen nincs olyan műsor, ami érdekelne.

– Furcsa ezt olyantól hallani, aki tulajdonképpen olyan pozícióban van, hogy javasolhatná „értékes" műsorok készítését.

B. A.: – Nekem a klasszikus, kemény hírekből álló, politikával és közélettel foglalkozó híradózás hiányzik. Azonban ez tűnik el, hiszen az emberek az „érdekesre" fogékonyak. Egyszer egy interjúban azt mondtam, hogy ez a műfaj halott, de most már optimistább vagyok. Talán látok némi esélyt arra, hogy egyszer még lehet majd ilyen műsort készíteni.

– András, miért fűz egyre több személyes megjegyzést a hírekhez?

B. A.: – Szokott ilyen lenni?

M. K.: – Dühöngsz folyton. Vagy kommentálod a műsorajánlót, hogy „az jó film", meg ilyenek.

B. A.: – Tényleg? Végül is nem gondolom, hogy gépeknek kellene ott ülniük. Vitás kérdésekben nyilván nem kell állást foglalnia egy híradósnak, de érzései attól még lehetnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Legyen Győr ökocity!

Győr önmagában nem tud jelentős turizmust megtartani. Szükség van egy térségi kínálatra, hogy választási lehetőség legyen a vendégek számára. Gyógyturizmus, kirándulások a környéken, Pannonhalma, a Bakony, a sokorói térségben kerékpáros- és lovastúrák, egészségmegőrző programok, bioételek valós kínálata, és a nagy lehetőség. Tovább olvasom