Kisalföld logö

2017. 06. 24. szombat - Iván 18°C | 33°C Még több cikk.

A Földön maradt Magyari Űrhajós

Egy ország ünnepelte a Gagarin Űrhajós Kiképző Központból 1980 júniusában hazatérő asztronautákat, Farkas Bertalant, az első magyar űrhajóst és Magyari Béla kiképzett űrhajóst. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, a jelöltek közül az orosz szervezők választották ki Farkas Bertalant az űrrepülésre, Magyari Béla pedig végig készen állt a helyettesítésére.

A szovjet Interkozmosz-együttműködés keretében Farkas Bertalan – Valerij Kubaszov parancsnoksága mellett – 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szojuz–36 fedélzetén. Nyolc napot töltöttek el a Szaljut–6 űrállomáson, s a dokkoló Szojuz–35-tel tértek vissza a földre június 3-án.

A csillagászat éve alkalmából a győr-ménfőcsanaki Bezerédj-kastély vendége volt Magyari Béla, aki „Volt egyszer egy magyar űrrepülés" címmel tartott beszámolót a hallgatóságnak.

A Szovjetunió vezette Interkozmosz-együttműködés lehetővé tette, hogy a tagországok egy-egy képviselője is eljusson a világűrbe. A magyar űrhajósjelölteket 1977 májusától kezdték kiválogatni a vadászpilóták közül Kecskeméten a Repülőorvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben. Magyari Béla beszélt a megpróbáltatásokról, amelyekhez képest – állítása szerint – a vadászpilóta-alkalmassági vizsga könnyű futam. Pedig az sem semmi. Az űrhajósjelöltek a Gagarin Űrhajós Kiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt 1978–80-ig.

A beszámolót követően Magyari Béla elmondta a Kisalföldnek, hogy miért nem őt küldték a világűrbe.

– A találgatások miatt ez rendszeresen visszatérő kérdés, pedig mindig egyértelműen elmondom: Kubaszovnak kellett repülni, mellé pedig Bercit osztották be. Ő pedig rendben volt, nem betegedett meg, így ők startoltak el. Természetesen eszembe nem jutott őt elgáncsolni, hogy én menjek. Pedig akkor májusban éppúgy kész voltam a párommal, Vlagyimir Dzsanyibekovval együtt, mint a másik páros. Egész végig mi is ˝melegváltásban˝ fel voltunk készülve a kilövésre, amire nagyon büszke is vagyok.


– Kicsit sem érzett csalódottságot?

– Az állami bizottság a repülés előtt két nappal erősítette meg, ki hajtja végre az űrrepülést, amikor az űrhajó állapotát ellenőrzik a műszakiak, s meghallgatják az orvosokat. Miután minden rendben volt, a korábban kijelölt páros indulhatott útnak. A kihirdetést én már nem Magyari Béla űrhajósként, hanem – ha szocializmus is volt –, mint büszke magyar állampolgár éltem meg, úgy, hogy ott van a barátom és ő fog menni. Én voltam az első, aki kezet foghattam vele. Sokakat ez nem érdekel, mert nem vesztünk össze, így nem volt szenzáció. Nem volt ellentét a két ekvipázs – legénység – között.


– Akkoriban az amerikaiakkal ellentétben a szovjetek mindig csak a pályára állás után hozták nyilvánosságra, hogy embert lőttek ki az űrbe. Attól féltek, hogy nem sikerül, s így a kudarcot elhallgathatják?

– Mondhatom, így van. Mi rá voltunk utalva a szovjetekre, s náluk az volt a bevett szokás, hogy ha pályára állítják a rakétát, akkor jelentik be. Az akkori rendszer adta ezt így, nem volt egyenes közvetítés.


– A szovjet és az amerikai között mindig nagy volt a vetélkedés. A bajkonuri Csillagvárosból hogyan látták a két fél közötti különbséget?

– Mindkét oldalon más volt a műszaki hozzáállás. Azzal, hogy az amerikaiak elmentek a Holdra, nagyon nagy kockázatot vállaltak. Kellett az ember, ugyanis emberi tevékenység nélkül nem tudtak volna oda eljutni, akkor automatikusan nem volt még meg rá a lehetőség. Az oroszok azért maradtak le, mert nem tudták megoldani, hogy a földről is lehessen irányítani a leszállást, visszaérkezést. Úgy meg embert ők nem engedtek el, de ez nem probléma. A másik különbség a technikához való hozzáállás. Míg az amerikaiak kidobnak minden használtat, az oroszok javítgatnak. Más a koncepció a két fejlesztés között, de az űrsiklónál is előjöttek emberi hibák.

Magyari Béla 1980-ban éppúgy kész volt párjával az űrrepülésre, mint Farkas Bertalan.
Magyari Béla 1980-ban éppúgy kész volt párjával az űrrepülésre, mint Farkas Bertalan.

– A szovjeteknek is volt űrsiklójuk, a Burán...

– Igen, de nem emberrel küldték fel először próbarepülésre. Utána meg elfogyott a pénzük, meg rájöttek, hogy rendkívül drága.


– Kiképzett űrhajósként volt-e reménye, hogy mégis repüljön?

– Nyolcvanhatban, amikor a Mars-szondákat küldték fel, lett volna lehetőség, mert ott nagyon sok magyar műszer volt. S úgy nézett ki, hogy bartellban egy emberes űrrepülésen vehetek részt. Folytak is a tárgyalások, de közben megalakult az orosz űrügynökség, s már csak készpénzért, tízmillió dollárért lehetett volna magyar űrhajóst küldeni. Pedig akkor még az egészségem is megvolt.


– A műszereket említve, azóta is folynak kísérletek Magyarországon?

– Nagyon visszafogottan a Pille-program – a sugárzás-dózismérő – megy, s még néhány programban is benne vagyunk.


– Ezeknek a kutatásoknak a vezetője?

– Már nem, kirúgtak. Így kétszeres díjas vagyok – na nem Kossuth-díjas –, a seregtől, majd a közszolgálatból is nyugdíjaztak. A Magyar Űrkutatási Irodánál a szűkítés miatt nem kell űrhajós. Pedig végeztem kísérleteket is, s végül űranyag-technológiából doktoráltam. Ez van...


– Amerikai űrhajósokkal találkozott?

– Találkoztam velük, de a kilencvenes évek után nem delegáltak sehová, megszakadt a kapcsolat az oroszokkal is, akikkel korábban az Interkozmosz-tanácskozásokon találkoztunk.


– Előadásában szépen fogalmazott Farkas Bertalannal kapcsolatba: ˝Amikor már csak csillagnak láttuk az űrhajót, akkor tudatosult bennem, hogy megszületett az első magyar űrhajós, Farkas Berci.˝ Milyen a kapcsolatuk?

– Nagyon jó, bár nem dolgozunk együtt, őt is elvitte az élet.


Nem ˝repült˝ messze az alma a fájától

Magyari Bélát  elkísérte fia Magyari Gábor, aki húszévesként ugyancsak közel került az űrhöz.

– Kevesen mondhatják el az édesapjukról, kiképzett űrhajós. Mit jelent ez az ön számára?

– Az elhivatottságot a repülés iránt. Sokan úgy emlegetik, hogy űrhajós, de nem szabad elfelejteni, hogy elsősorban pilóta volt. A repülésnek élt, s azon kevesek egyike volt, aki le tudta hozni a MIG vadászrepülőt a földre úgy, hogy az égett, füstölt. Azonfelül, hogy az édesapám, innen van iránta a tiszteletem, illetve a repülés iránti szeretetem.

– Hogyan került a dzsekijére a NASA-jelvény?

– Pályázatot írtam arról, hogy mi lenne, ha egy holdbázist építenénk a Holdon, s annak milyennek kellene lennie. Ez annyira megtetszett a bírálóknak, hogy engem választottak, hogy képviseljem Magyarországot a NASA űrtáborában. Ott az általuk megszabott kiképzések, elvek mentén haladtunk.

Augusztusban ismét készülök ki Floridába, ahol az egyetemen repülésről fogok tanulni, abból szerzek diplomát, illetve a ˝master˝ diplomámat űrhajózásból szeretném megszerezni. Addig évhalasztást kérek a Budapesti Műszaki Egyetemen, amelynek felvett hallgatója vagyok. Odakint egy olyan lehetőséget kapok, ami még előbbre lendít abban, hogy a repülésnek szentelhessem az életemet.

– Hosszú távú űrhajós-elképzelései vannak?

– Polgári pilóta leszek, egy Boeing pilótaülésében érezném jól magam. De mert az amerikai egyetemen abba a „fészekbe" megyek, ahol a világ pilótáinak kilencven százalékát képzik, s űrhajózásból fogok diplomázni, így elképzelhető, ha valaha úgy változik a világ, vagy úgy jön ki az életem, közel kerülhetek az űrrepüléshez.


Magyari Gábor nem bánná, ha Amerikában közelebb kerülhetne az űrhajózáshoz.
Magyari Gábor nem bánná, ha Amerikában közelebb kerülhetne az űrhajózáshoz.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tévedhetetlen jósfenomén

Amióta élő adásban, az egész világ szeme láttára terroristák repülőgépei lerombolták a New York-i… Tovább olvasom