Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

A filmcsinálás nem one-man-show

A Cathrine magánélete című kisjátékfilm különdíjként a zsűri elismerő oklevelét nyerte a 41. Magyar Filmszemlén.

A szexuális identitását kereső s merész kísérleteinek kockázatait fel nem ismerő kislány történetét megjelenítő filmmel egy fiatal producer, Gyimesi Áron lépett a nagyérdemű elé.


– Mennyire tekinthetjük alkotómunkának a produceri teendőket?

– A dolog helyzetfüggő és talán személyfüggő is. Meggyőződésem, hogy éppen az alkotás a lényege ennek a mesterségnek. Kreatív producerként ugyanis erősen hatással tudok lenni az előkészítő fázisban a forgatókönyvre, majd a vágás során a végső változatra, a kész mesére.


– Mondják, a rendező és minden más közreműködő a producer szándékainak van alárendelve. Lehet, hogy ez egyfajta diktatúra?


– A film valójában a produceré, vagyoni értelemben feltétlenül. Diktatúrát persze nem jelent az alárendeltség, még a sokszor hivatkozott produceri utolsó vágás joga ellenére sem. Csapatmunka ez a javából. Néhány nehéz és kemény döntéssel. Közösen készítjük a filmet az alkotói gárdával, amely tipikusan a rendezőből, az íróból, az operatőrből és a producerből áll. Nos, igen, ez az amerikai modell. A hagyományos, rendezőcentrikus one-man-show-hoz képest itt tényleg közös az alkotás és az érdem. Az a vélekedés viszont tévedés, hogy a producer ˝csak˝ a pénzt szerzi.

Gyimesi Áron producer
Gyimesi Áron producer

Nehéz kenyérkereset


– Említetted az alkotótársakat. Hogyan találtatok egymásra?

– Minden úgy kezdődött, ahogy a hollywoodi nagykönyvben meg van írva. Kértem az üzlettársamat, Schneider Ákost, hogy hozzon forgatókönyveket. Válasszuk ki azt, amit megvalósítunk. Vagy egy tucat könyvből választottam ki a Cathrine-t. Így lett író-rendezőm Breier Ádám személyében. Ádám ízig-vérig filmes. Filmes családból származik, Franciaországban dolgozik, főleg dokumentumfilmekkel foglalkozik, illetve bármivel, ami mozgókép – ahogy az szokott lenni a fiatal filmkészítőkkel. Merthogy nehéz kenyérkereset ez. Két éve már megjelent a szemlén egy kisfilmmel. Ezekben a hetekben a Cathrine szakmai alapanyagául szolgáló, családon belüli erőszakról készült interjúsorozatot rendezi dokumentumfilmmé. Aranyszem-díjas operatőrünket, Herbai Mátét felhívtuk ismeretlenül. Ő megmondta, hogy melyik világosítócsapat jöjjön. Barátok, ismerősök és ismeretlenek dolgoztunk együtt a filmen. Volt, aki lelkesedésből és kreditért, volt, aki napidíjért. A co-producer társaink pedig a szakmai elismerésért.


– Hogy történt a főszereplő kislány kiválasztása?

– Rengeteg kislányt néztünk meg, mire Rátkai Amandára rátaláltunk. Ezek komoly castingok voltak. Szituációs gyakorlatokat végeztettünk a jelentkezőkkel, beszélgettünk. Volt egy pillanat, amikor attól tartottunk, hogy nem találjuk meg Évi karakterét. Aztán jött Amanda. És fiatalsága ellenére hibátlanul megjelenítette azt a lányt, akit elképzeltünk. Szerintem Amanda igazán tehetséges. Hallunk még róla. A szülei természetesen féltették. Eleinte tőlünk is, később csak a szereptől. Nem tagadom, kicsit félve meséltem el először a történetet Amanda anyukájának. De szerencsénkre nagyon korrekt partnerség alakult ki a szülők és a stáb között. Ennek a közös nevezője Amanda tehetsége volt. Mindannyian szerettük volna őt a vásznon kiteljesedni látni. Pontosan értette a szerepét. Megélte, vállalta, eljátszotta, de nem vitte haza. Nagyon kedves emlékem, hogy a legrázósabb, üldözéses jelenetek felvétele során a filmünkben nagyot alakító Kardos Robival, férfi főszereplőnkkel minden ˝Ennyi!˝ vezényszó után megölelgették egymást. Vigyáztak, vigyáztunk, hogy tényleg csak játék legyen.

Rátkai Amandára
Rátkai Amanda

Lassú hömpölygés és felfokozott kapkodás


– Volt olyan forgatási nap, amikor közel félszázan voltak a helyszínen. Színészek, statiszták, stábtagok. Hogyan tudtál úrrá lenni a forgatás természetes káoszán?

– Mondhatnám, hogy nem is volt káosz. Persze volt. De hiszem, hogy jól felkészültünk. Igazi, menthetetlen helyzet nem adódott. Érdekes élmény, hogy a forgatás egyszerre jellemezhető egyfajta lassú hömpölygéssel és felfokozott kapkodással. Vagyis miközben csigalassúsággal történnek a folyamatok, erős sürgetés és nyomás alatt teljesítenek az egyes stábtagok. Mindez kívülről nézve akár kaotikusnak is tűnhet, de akik benne vannak, tudják, hogy mindennek és mindenkinek van helye és feladata. Persze mi is csúsztunk a terveinkhez képest. Mondja is a rendezőnk, hogy pótforgassunk tavasszal… Egyébként leküzdhetetlen akadállyal nem találkoztunk. Nehézségeink azért akadtak. Most biztos panaszkodnom kellene a pénzügyi keretek szűkössége miatt, de ezt nem szeretném. Volt elegendő forrásunk. Mégpedig úgy, hogy állami támogatást nem vettünk, nem tudtunk igénybe venni. Néhány informatikai nagyvállalat látott fantáziát a produkcióban, és persze saját tőkét is fektettünk a filmbe, aminek főleg áttételes megtérülésére számítunk.


Húspult vesztegzár alatt


– Bizonyára adódtak a felvételek során olyan feszültséggel terhes pillanatok, amelyeket visszaidézve ma már jóízűen nevet a csapat.

– Az egyik helyszín élelmiszerbolt volt, amelyet egy teljes napig megszállva tartottunk. A tulaj nyilván nem volt felkészülve felelőtlen engedélyének következményeire. Ahogy reggel elkezdtünk szállingózni, látszott, hogy egyre laposabban tekinget ránk. És ekkor még nem is sejtette, hogy vesztegzár alá kerül a húsospult és a háztartási áruk polcsora is. Szerintem a környék nagymamái még mindig emlegetnek minket… Egy másik jelenetet mozgó autókkal vettünk föl. Ilyenkor a kamerát egy tekintélyes kiterjedésű fémszerkezettel az autóra rögzítik, ami egy méterre kilóg az autó síkjából, s lekaszál mindent, ami az útjába akad. A filmben látható ˝játszós˝ autót a budapesti forgalomban elöl-hátul felvezető kocsival kísértük, miközben a kocsi csomagtartójában feküdt az operatőr, a rendező és a hangmérnök. A karaván elindult. Sárga villogóval, indexelve, lendületből. De már az első kereszteződésben belefutottunk egy békés honpolgárba, aki csak azt nem értette, hogy miért villogunk, neki miért kell lehúzódnia és hogy mi mit is képzelünk. És ez így ment egész délelőtt. Izgalmas volt. Hogy mindebből mit lát a néző? Annyit, hogy a két főszereplőnk kedélyesen cseveg az autóban. A Cathrine-nel nemzetközi fesztiválon is meg akarjuk méretni magunkat. Ezt a filmet négy napig forgattuk, de egyszer majd kipróbáljuk a 30–40 napot is, amikor a nagyjátékfilmünket készítjük.


Cathrine

A film legfontosabb motívuma a családon belül hallgatás, az egymás iránti közöny és mindezek következményei. A főhős, a tizenhárom éves Évi – aki a nagyvilági szexidolt, Cathrine-t játssza játékból magának és a környezetének – nincs tisztában bomladozó szexualitásának korlátaival, összemossa a játék és a valóság közötti határokat. Zavaros jelzéseit egy férfi végzetesen félreérti. A néző a film első percétől érzi a feszültséget, a lány azonban kis híján túl későn döbben rá a veszélyre, ami rá leselkedik.


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egyházalapítási láz - nő a vallás iránti érdeklődés

Nem csillapodik az egyházalapítási láz – 2009-ben 169 bejegyzett egyház között oszlott meg az… Tovább olvasom