Kisalföld logö

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 8°C | 19°C Még több cikk.

A virtus ünnepe

Csesznek - Azon szerencsések közé tartozom, akik az Úr 2008. esztendejében, Kisasszony havának, vagy másként augusztusnak 2. napján ott lehettem Cseszneken, ahol a várjátékokon parádésan megmutatkozott az igazi ősi, kemény magyar virtus. Tartsanak velem, és megérthetik, miért rettegték a kora középkorban, és miért becsülték a későbbi századokban a fegyverforgató magyar vitézt!

Felvonulás a szabadtéri színpadon

Délelőtt tíz óra, nyár közepén már ilyentájt perzselő erővel tűz a nap. Bőven találunk helyet a falun végighúzódó több ingyenes, őrzött parkoló egyikében, és előbb a várba, majd a kőfejtőbe, a szabadtéri színpad alatt kialakított arénába vezet az utunk. A nyitóceremónia elején áldást kapnak a résztvevők – mint később kiderül, szükségük volt rá! – és következnek az első lovagi torna résztvevői: a visegrádi Szent György Lovagrend, a Csallóközi Lovasíjászok és a bajvívások szüneteiben a nézőket szórakoztató Primavera táncegyüttes és a Pavane Zászlóforgatók.

Elsőként a középkor félelmetes kézifegyvere, a nehézlovasság páncélzatát is átütni képes nyílpuska képességeit ismerjük meg a Szent Sebestyén Számszeríjász Csapat bemutatóján, ahol a svájci Tell Vilmos legendáját felidéző mutatvány okozza az első lélegzetelakadást – és messze nem az utolsót, amíg a nap lemegy! Megtudjuk, hogy Mátyás király fekete seregében nem kevesebb mint négyezer számszeríjász állt zsoldban, ami a korabeli Európában a legnagyobb ilyen haderőnek számított: az akkori császároknak is csak néhány száz ilyen harcosra futotta...

Várjátékok Cseszneken

Dübörgő patáktól reng a föld

A számszeríjászok izgalmas céllövő versenye után, ahol az utolsóként a céltábla kellős közepébe találó íjászt már kórusban zengett „Bravó!" jutalmazza, időnk sincs lazítani: máris reng alattunk a föld, a „várkapu" mellett vágtában érkeznek Bíró Gábor vezetésével a Csallóközi Lovasíjászok! Itt is volt miért felszisszennie a közönségnek, mivel az egyetlen árva pajzs mögé húzódó három „németre" az elnyargaló csapat lóhátról olyan nyílzáport zúdított, amit első ránézésre nem lehetett sérülés nélkül megúszni. A műsorközlő külön kiemelte a hosszú évek alatt szerzett gyakorlottságot, és valóban, a végén fellélegezhettünk: haja szála sem görbült senkinek. A lóhátról végrehajtott támadások után megértettük, miért rettegte a honfoglalás kori Európa a magyarok nyilait: egy gyakorlott, villámgyors és szó szerint halálpontos lovascsapattal szemben aligha lehetett hatékony védelmet találni. (Illetve erre kellett a páncélos nehézlovasság, ami aztán a portyázó magyarok bánatára véget vetett a kalandozásoknak.)

A tüzes nyilakkal végrehajtott újabb akció után ősi nomád játékunk, a buszkasi következett. Lényege, hogy a zsákmányt – eredetileg egy leölt kecskegidát, ma már egy kitömött szőrmezsákot – kell megszerezni, majd hazavinni az ellenséges területen át. Amit persze az ellen nem néz ölbe tett kézzel... A fordulatos és lendületes lovasjáték során a csapatoknak egyéni leleményből és furfangból éppúgy magas szinten kellett teljesíteniük, mint összjátékból és csapatszellemből. Hogy a XXI. század nézőpontjából mondjam: remek show ez a játék!


Dobpergés és szikrázó acélok

A lovasok épphogy kivágtattak az arénából, pergő csatadobok dübörgő taktusaira máris bevonult, majd alakzatba rendeződött a visegrádi Szent György Lovagrend. Az egyéni, páros és körbefutó gyakorlatok során a szerencsétlen céltáblát másodpercek alatt csatacsillagok, hajítóbárdok, dárdák és nyilak tömkelege érte – itt szintén elképzelhettük, mi történt eleink akkori ellenfeleivel...

A közelharcban sem kímélték egymást a lovagok, a nézők alig értették, hogy lehet mindenkinek a szokásos számú füle-orra, hiszen a szablyák, kardok, buzogányok és csatabárdok súlyos acéljai csak centiméterekkel suhantak el az olykor sisakkal sem védett fejektől, majd szikráztak össze a levegőben.

De a rendkívül látványos kopjás öklelés során is elakadt néhányunk lélegzete, először az első kőkemény akcióktól, majd amikor a harmadik menetben a balról érkező lovagot úgy találta egyenesen a sisakrostélyán a jobbról száguldó kopja, hogy annak vége nagy reccsenéssel kettévált, majd a tompa feje a helyéről leválva, pörögve elszállt, meg sem állva a nézőteret borító vászontetőig!... A harcos hatalmas huppanással, a nyeregből hanyatt fekve repülve érkezett a földre. A pórul járt, mozdulatlanul heverő lovagot ezek után valószínűleg nem színészkedésből vitte ki egyszerre négy társa, de szerencsére percekkel később már láttuk felbukkanni épen, egészségben.

Miután a bemutatók véget értek, azt a véleményt kellett megfogalmaznom, hogy mindkét produkciót érdemes volna nemcsak itthon, de akár a nagyvilágban utaztatva is bemutatni, hiszen a magyarság több ezer éves történelmi emlékeinek, hagyományainak, harcmodorának és erejének méltó bemutatói. Egy biztos: unatkozni egy pillanatra sem volt lehetőségünk.


Légi vadász, lebbenő szoknyák és „lovag Mátrix"

A következő „műsorszám" valamivel könnyedebb szórakozást kínált: az évezredes magyar solymászat bemutatója következett. A – természetesen – korhű ruhába öltözött solymász szabadjára engedte a madárvilág elfogó vadászát, a vándorsólymot, aki elől menekülésre esély sincsen, hiszen zuhanás közben bőven túllépheti a 300 km/órás sebességhatárt! A levegő atlétája könnyed szárnycsapásokkal tett széles köröket a nézők fölött, majd egy padlógázon száguldó sportautó sebességével, szemvillanás alatt csapott le a körbeforgatott műgalamb prédára és ugyanolyan könnyedén libbent föl, vissza a körpályára. Két kör után, harmadszorra azért magával vitte a „prédát" – mondhatjuk, a röptét csodáló nézők őszinte sajnálatára.

Hogy a véres harci cselekmények és a ragadozó madár után egy kis nyugalmat és derűt is kapjunk a középkorból, a reneszánsz táncokat előadó, színes kendőkkel érdekes koreográfiát bemutató Primavera táncegyüttes lányai, illetve a zászlóikat boszorkányos ügyességgel forgató és formációban dobó Pavane csoport gondoskodott.
A látványos vörös-fekete felszerelésben érkező III. Béla Lovagrend tagjai előbb élesben vívtak közelharcot súlyos fegyvereikkel, majd lassítva is bemutatták – amolyan mátrixszerű időszilánkokban –, hogyan zajlott egy veszélyes támadás a pengével, majd annak bravúros hárítása. S hogy ne maradjunk újabb ismeretek és élmények nélkül, a kardforgató ifjak közül jó páran csinos párjukat is megforgatták a táncban korabeli taktusok kíséretében.


Erő, humor, hétpróba

Mivel jócskán megéheztünk mindeközben, célba vettük az ínycsiklandó illatokkal csábító markotányossátrakat, ahol számtalan frissen sült finomság közül választhattuk ki a fogunkra valót, majd kiderült, hogy távolról sincs vége a napnak. Magyar Balázs örökös Toldi erősember bemutatója következett, ahol az átlagember számára mozdíthatatlan kő-, vas- és faholmik közül egy bátor jelentkező azért csak-csak boldogult némelyikkel, de mindig úgy alakult, hogy a bajnok elsősége persze nem forgott veszélyben... A népies elemeket sem nélkülöző, de azért mértéktartó humorral előadott felhívások és történetek után hagyományosan királyt és királynőt is kapott a 700 éves vár. Akik ezután a lovagi hétpróba keretében ítélték meg, ki legyen Csesznek várkapitánya 2008-ban.


Vásárfia nélkül nem megyünk haza

Késő délután van, amikor a vásári sátrak felé visz az utunk, és itt sem kell csalódnunk: míves, értékes kerámiák, népi szőttesek, ékszerek és gyermekjátékok között a bőség zavarával küzd a látogató. De azért ha nehezen is, akad vásárfia mindenkinek, megfizethető is, szép is. Akárcsak az egész napos program.

Köszönet jár mindezért elsősorban Nagy Ferencnek, aki mindent egy lapra feltéve, a cseszneki vár és a szabadtéri színpad üzemeltetésébe fogott sok évvel ezelőtt, és mára olyan programrendszert alakított ki, amely méltó a hely történelmi múltjához és növekvő hírnevéhez. A Cseszneki Várjátékok is ilyen, ráadásul az egész családnak kínál színvonalas, egyben ismeretterjesztő szórakozást. Lovagok és táncosok, muzsikusok és magyar vitézek: viszontlátásra jövőre!

István, király - egy a cseszneki programok közül

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Trükkös szobor Szent Istvánról

Kevesen tudják, hogy az ország első Széchenyi-szobra egy Sopron melletti faluban áll. S hogy hogyan… Tovább olvasom