Kisalföld logö

2017. 06. 27. kedd - László 19°C | 30°C Még több cikk.

1956 keresztes lovagja

1956 forró őszén Győrött szinte a semmiből tűnt fel az a titokzatos férfi, aki az „igazi forradalmár" szerepébe bújva egy napra felforgatta a város életét. Sikertelen puccskísérlete után amilyen váratlanul megjelent, éppen olyan sebesen el is hagyta az országot, hogy azután mindörökre nyoma vesszen.
„...ég a házad ideki!"

Szigethy Attilának, a Győri Nemzeti Tanács elnökének vitathatatlan szerepe volt abban, hogy – leszámítva a börtönnél kitört lövöldözést – városunkban nem került sor áldozatokat követelő incidensre a forradalmárok és a megszállók, valamint az Államvédelmi Hatóság emberei között. Tekintélyt parancsoló fellépésével sikerült leszerelnie a tüntetők bosszúvágyát és a szovjet fegyveres alakulatokat is a laktanyáikban tartotta. Néhány radikális forradalmár azonban megalkuvásnak, gyávaságnak tekintette Szigethy józanságát. Október utolsó napjaiban komoly veszélybe is került a győri forradalom tisztasága. 29-én, a börtön előtti lövöldözés fiatal áldozatainak temetése napján a városháza előtt egy minden addiginál radikálisabb tömeg gyűlt össze. Antiszemita jelszavakat kiabáltak és többen a Nemzeti Tanács elnökének lemondását követelték az ismert gyermekmondókára írt rigmusokat skandálva: „Gyere ki, Szigethy, ég a házad ideki!" A kedélyek azonban egy rövid időre lecsillapodtak.

A szovjetek bevonulása Győrbe.
A szovjetek bevonulása Győrbe.

Másnap egy gépkocsi érkezett a városháza elé. Egy csoport fegyveres férfi szállt ki belőle, akik – mint megannyi templomos lovag – fehér köpenyekbe burkolóztak, melyeken hatalmas vörös kereszt virított. Vezetőjük a pesti forradalmárok képviselőjének mondva magát bejelentkezett a városházára, ahol Szigethyék éppen tanácskoztak. Bejutva azonnal felelősségre vonta az elnököt, hogy amíg itt vitatkoznak, a pesti fiataloknak a vérét ontják. Fel is szólította Szigethyt, hogy alakítson ellenkormányt, amit ő határozottan visszautasított.

Tankok a Bécsi kapu téren, a Kisfaludy-szobor lábánál.
Tankok a Bécsi kapu téren, a Kisfaludy-szobor lábánál.


Egy rejtélyes életút

Somogyvári Lajos
Somogyvári Lajos
Somogyvári Lajos életének egyes mozzanatait még ma is homály fedi. A kádárista történetírásban a századosi rangot viselő tiszt a vitézi rend tagja volt, aki nyugati fogságból tért haza. Sokan azonban úgy emlékeztek rá, mint ávós provokátorra, aki azt a feladatot kapta, hogy Győrben bontsa meg a forradalmi vezetés egységét.

Az igazságot azonban szokás szerint máshol kell keresni. Somogyvári 1917-ben született Sárbogárdon egy földműves családban. Csupán hat elemit végzett, de azokban a zűrzavaros időkben még így is sikerült felvetetnie magát a rendőrség kötelékébe és a második világháború alatt Budapesten szolgált. A szovjetek bevonulása után, mint a nyilasokat kiszolgáló tisztségviselőt, 1945 januárjában letartóztatták és fogolytáborba hurcolták. 1950 novemberében került vissza Magyarországra és szülőföldjén gyümölcskertészként kezdett dolgozni.


Rádiólovag

Szigethy nem vette túl komolyan Somogyvári fenyegetőzését, mire a férfi önálló akcióba kezdett. A városháza előtti téren azzal próbálta meg feltüzelni a tömeget, hogy csatlakozzanak hozzá és döntsék meg az áruló Nagy Imre-kormányt. Ezt követően felmászott a városháza erkélyére és ott folytatta a szónoklatot arról, hogy keresztes hadjáratba szólítja a népet, amíg valaki el nem vágta a mikrofonja vezetékét.
Ekkor hívei élén a rádióhoz vonult és azt akarta, hogy olvassák be követeléseiket. Itt azonban egy egyszerű trükkel szerelték le: a rádiósok azt javasolták neki, hogy mondja magnóra a beszédét, melyet később többször is leadhatnak az adásban. Somogyvári beleegyezett és felolvasta szónoklatát: „Figyelem (...), haladéktalanul megalakítjuk az ellenkormányt. Nagy Imre kormánya minden alkotmányos alapot nélkülöz, 20–30 ezer fegyveres briganti és martalóc áll mögötte, mimögöttünk az egész ország áll. (...) a mi hadműveleti kormánybiztosságunk azonnali intézkedéseket tesz, hogy a vérünk, ami eddig kihullott, ne hiába hulljon ki. Félnek az oroszok (...), benzinesüvegekkel meg tudják őket semmisíteni..."

Beszéde elmondása után megelégedve távozott a stúdióból. A rádiósok persze soha nem adták le adásba. Egyesek szerint nem is volt szalag a magnetofonban. Az önjelölt nemzetmentő ezek után visszatért a városházára, ahol azonban a dunántúli küldöttek felháborodva hallgatták eszement elképzeléseit. Miután nem sikerült tömegével maga mögé állítani az embereket, ráadásul hírét vette, hogy a vagongyári munkástanács tagjai le akarják tartóztatni, egyszerűen felszívódott.

Másnap Székesfehérváron próbálkozott – hasonló „sikerrel". Végül a Corvin közi felkelőkhöz csatlakozott, de senki nem vette komolyan. A forradalom bukása után a Német Szövetségi Köztársaságba menekült és többé nem hallatott magáról.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Emlékeim a soproni Erzsébet-kertről

Az Erzsébet-kert Sopron éke, a pihenés és a nyugalom szigete. Ilyenkor ősszel, mikor a fák levelei… Tovább olvasom