Kisalföld logö

2017. 05. 27. szombat - Hella 13°C | 25°C Még több cikk.

Végül győzött a jobbik

Kárpáti György Győrbe látogatott, hogy megnyissa az 1956-os forradalom és olimpia emlékére nyílt tárlatot.

Kárpáti György
„Mindig szeretek Győrbe jönni, ebben a városban ugyanis van egy zöld-fehér színű egyesület, olyan színű, amilyen az én klubom, a Ferencváros, melynek hatvanegy éve vagyok a tagja" – köszöntötte pénteken dr. Kárpáti György a szabadhegyi művelődési központban az érdeklődőket. A háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó azért látogatott Győrbe, hogy megnyissa az 1956-os forradalom és olimpia emlékére nyílt tárlatot. Mindenki Gyuri bácsiját a „melbourne-i vérfürdőről" és aktuális ügyekről is kérdeztük.

– Az ’ötvehatos melbourne-i játékokon úgy nyertek aranyérmet, hogy a torna alatt összesen egy gólt kaptak, holott az olimpia előtt három hétig nem edzettek. Hogy sikerült ez a bravúr?

– Úgy voltunk vele, ha már egyszer kínkeservesen kiutaztunk Ausztráliába, akkor minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy bebizonyítsuk: Magyarország továbbra is sportnagyhatalom az ötkarikás játékokon. Az októberi forradalom miatt kalandos úton jutottunk ki Melbourne-be. Először úgy volt, nem is mehetünk, tíz nap után azonban mégis elindultunk Prágába. A cseh fővárosban újabb tíz napot vesztegeltünk, ráadásul az ottani edzőtáborban minden volt, csak úszómedence nem. Ennek ellenére azt nem mondanám, hogy hasztalanul töltöttük volna a prágai napokat. Tekintettel, hogy Papp Lacinak meg edzőpartnere nem volt, ameddig bírtuk a pofonokat – körülbelül két-három percig –, mi öklöztünk vele.

Rémhírek Puskás haláláról

Melbourne-ben mit tudtak az otthoni eseményekről, a forradalom leveréséről?

– Eleinte konkrétumokat alig, inkább csak sejtettük, hogy nagy baj lehet. Aztán az olimpia végére a lapok nap mint nap közölték a szomorú magyarországi híreket. Akadt köztük egyébként rémhír is bőséggel, a mai napig őrzöm azt az ausztrál újságot, amelynek a címlapján a következő szerepelt: „Puskást lelőtték a magyar forrdalomban!"

– Ilyen körülmények között játszották az oroszok elleni, „melbourne-i vérfürdőként" elhíresült elődöntőt. Mi igaz azokból az anekdotákból, hogy a mérkőzés alatt szándékosan bosszantották az oroszokat, s hogy azt a szovjet játékost, aki elvesztette a fejét, s megütötte Zádort, Gyarmati végig azzal cukkolta, hogy „a mamája is biztos olyan ronda, mint ő"?

– Az első sípszótól Zádor arculcsapásáig ment a heccelés a vízben. Azt nem állítanám, hogy szándékosan hergeltük volna az oroszokat – sőt, az orosz pólósokat anno mi tanítottuk meg vízilabdázni, nem voltunk tehát velük rosszban –, egyszerűen a forradalom miatt felfokozott állapotba kerültünk, s nem tudtuk, vagy nem is akartuk kiverni a fejünkből, hogy az oroszok melegítőjén ugyanaz a CCCP felirat állt, mint a hazánkat megszálló tankokon. Ráadásul a melbourne-i közönség egy emberként mögénk állt, az oroszok minden labdaérintését hatalmas füttyszó kísérte, a lelátó magyar színekbe öltözött. Így amikor Zádor fél perccel a vége előtt vérző szemhéjjal kiszállt a medencéből, a közönség még inkább megvadult, mire a svéd bíró 4–0-s vezetésünknél azonnal lefújta a mérkőzést, s a rendőrségnek kellett kimenekítenie az oroszokat az uszodából.

A szerelme miatt jött haza

– Melbourne után a magyar csapat nem jött vissza Budapestre, mint az ötvenhatos olimpia nagy kedvencei az Egyesült Államokban tartottak élménybeszámoló körutakat. Ha nem tévedek, az olimpikonok közül ön repült először haza az ígéret földjéről. Miért?

– Szerelmes voltam, a menyasszonyom várt rám, huszonegy évesen tudtam, hogy még legalább egy olimpia bennem van, ha hazatérek, miközben az Egyesült Államokban még csak gyerekcipőben járt a vízilabda. Így nem sokat gondolkodtam az utazáson, annak ellenére sem, hogy az unokatestvérem, aki Szent-Györgyi Albert asszisztense volt korábban, kint megbecsült tudósnak számított, tehát lett volna lehetőségem új életet kezdeni.

– Akik nem tértek haza, azokról mi volt a véleménye akkor és ma?

– Akkor is megértettem őket, s ma sem neheztelek rájuk, nincs is miért. Egyrészt jó néhányuknak volt tartanivalója a hatalomtól, másrészt ’56-ban a magyar sportolók olyan népszerűek voltak az Egyesült Államokban, hogy gyakorlatilag minden ajtó kinyílt előttük. Aki tanulni akart, egyetemi ösztöndíjat kapott, aki sportpályafutását folytatta, a legelőkelőbb klubokban edzhetett. S nem utolsósorban megélhetési gondoktól senkinek sem kellett tartania Amerikában.

MOB-ügy: Győzött a jobbik

– A múltidézés után beszéljünk a jelen aktuális ügyeiről. A Schmitt kontra Gyárfás konfliktust a Magyar Olimpiai Bizottságban hogyan látja?
– Miután az MSZP megnyerte a tavaszi választásokat, a párt megbízott egy csoportot azzal, golyózza ki Schmittet az elnöki székből, mondván nehogy már politikus legyen a MOB elnöke. Igaz, az cseppet sem zavarta őket, hogy az MSZP tucatnyi politikusa szintén tagja az olimpia bizottságnak. Végül azonban győzött a jobbik, s ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja.

–  Fradi volt, Fradi van. Fradi lesz a jövőben is?

– Bonyolult kérdés. Bevallom, kicsit borúlátóan szemlélem az egyesület jövőjét, még akkor is, ha Lipcseiék az utóbbi hetekben bebizonyították, a legendás zöld-fehér szív él. Hiába azonban a lelkesedés, ha komoly befektető nem lát fantáziát Magyarország legnépszerűbb klubjában, akkor az adósságok sem tűnnek el, márpedig azokat mihamarabb rendezni kell.
Újra vízbe száll?

– Hogy készül a melbourne-i olimpia ötvenedik évfordulójára?

– Ha sikerül hat-hét kilót leadnom, s az orvosom engedi, akkor novemberben elutazom Ausztráliába a kinti fogadásra. A tervek szerint a mai magyar és orosz vízilabda-válogatott is játszik majd egymással barátságos mérkőzést Melbourne-ben, melyen elképzelhető, hogy egy perc erejéig Zádor Ervinnel mi is vízbe ugrunk.

– Végezetül: a mai vízilabdában mire lenne képes a hústornyok között Gyuri bácsi, mert ugye már a saját korában sem volt egy égimeszelő...

– Néhány éve forgattak egy riportfilmet rólam, melyben feltűnt Kásás Tamás is, akinek megköszöntem, hogy nem húzta ki magát a kamera előtt, s így csak három fejjel tűnt nagyobbnak nálam. Viccet félretéve: az ötvenes években is hústornyok ellen kellett küzdenem, az az orosz játékos, aki például a melbourne-i elődöntőben fogott, negyven kilóval nyomott többet nálam. A fizikai hátrányomat azonban kitartó edzésekkel sikerült valamelyest kiegyenlítenem, s furfangos, csavaros eszű játékos voltam. A többi meg a medencében dőlt el, ott a víz mindenkinek a nyakáig ér.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három fényes medál

A csehországi Usti Nad Labem nagyszerű házigazdának bizonyult, a 12 országból érkezett több mint hetven résztvevő remek körülmények között versenyezhetett a masters-világbajnokságon. Női váltók először állhattak rajthoz a vb-k történetében. Az egyiknek tagja volt a győri Kovács Zsuzsa és Hoffmann Ibolya, akik a hetvenes években itthon a sportág úttörőinek számítottak. Tovább olvasom