Kisalföld logö

2016. 09. 28. szerda - Vencel 10°C | 22°C

Véget ért egy út

Sopron - Fiatalon szeretett bele a kosárlabdába és a labdarúgásba. Később az újságírás is a kenyere lett, sokáig tudósította megbízhatóan és pontosan a Kisalföldet Sopron és a környék sporteseményeiről.
Weisz Ferenc, a soproni sportélet egyik emblematikus alakja 77. évében elhunyt.

Nyelvtudását kihasználva szívesen fordított cikkeket külföldi folyóiratokból.

Egy 2008 júniusában a Kisalföldben vele készült beszélgetés felidézésével emlékezünk rá:

„Középiskolásként kedveltem meg a kosárlabdát a soproni bencés gimnázium tornatermében és hetvennégy évesen – ha megérem – sem tudtam megunni – kezdi Weisz Ferenc. – Olyan szerelem ez, amely már végigkíséri az életemet. Hogy miért pont a kosárlabdát? Azért, mert a három méter magasan lévő gyűrűre játsszák és így a játékban kevesebb lehet a brutalitás – bár ez a megállapítás napjainkra nem teljesen igaz. Örülök, hogy rendkívüli népszerűséget ért el a világban ez az impulzív sport és már nemcsak Amerikában, hanem például Oroszországban is csodálatos csarnokok épülnek."

A játék szenvedélyét igazolt kosárlabdázóként is élvezte.

"A Soproni Textilesben, más nevén a Pamutiparban játszottam, ahol remek edzőim voltak, közülük is Zombori Pista bácsit emelném ki. Később, pontosan 1952-ben átigazoltam, mert Budapestre mentem az idegen nyelvek főiskolájára, angol szakra. Ott is hű maradtam a kosárlabdához. Szegedi László egykori válogatott játékos lett az edzőm. A Budapest-bajnokságban szerepeltünk nagy lelkesedéssel. A meccsek után telente szívesen mentünk a műjégpályára hokit nézni."

Legkedvesebb sportélménye az 1955-ös kosárlabda Európa-bajnokság a Népstadionban, ahol az általa csodált »nagyok« legyőzték a nagy Szovjetuniót.

"Büszke voltam és vagyok rá, hogy a soproni kötődésű Bogár Pál, aki napjainkban nyolcvanegy éves és Székesfehérváron él, vidéki srácként lehetett a magyar válogatott csapatkapitánya. Hatalmas élmény volt az az EB, a magyar–szovjet döntőt amíg élek, nem fogom elfelejteni, negyvenezer néző előtt nyertük meg az Európa-bajnokságot."

Sopronba visszatérve szinte minden csapatnak volt az edzője, dolgozott női és férfi, NB I-es és NB II-es kluboknál is. Jó néhány játékos neki is köszönhette a karrierjét, Bakk Judit, Veszeli Piroska és a felesége nevét említi elsősorban.

"Amikor a SMAFC férficsapata Magyar Népköztársasági Kupát nyert Budapesten a Nemzeti Sportcsarnokban 1969-ben, egy hétig sátoros ünnep volt Sopronban. Ami nekem kosárban a SMAFC, az futballban a SFAC, bármilyen osztályba is veti őket a sors. Talán azért ez, mert Scheidl Peps egykoron azt jelentette a város labdarúgásában, mint az országnak később Puskás Öcsi. Sokáig dolgoztam a megyei szövetség elnökeként is és könyvtári munkám mellett mintegy három évtizedig tudósítottam a Kisalföldet. Ennek köszönhetően napjaink szinte teljes labdarúgó-élvonalával pertuban vagyok."

Hosszú időn át elképzelhetetlen volt soproni sportesemény Weisz Ferenc nélkül, 2006-ban azonban „baj érte" – ahogyan ő fogalmazott – és sokáig egy tolószékben várta sorsa jobbra fordulását. Részben az őt szeretők anyagi segítségével egy speciális műláb később valamelyest enyhítette a gondjait. Egyhetes kórházi ápolás után szerdán éjjel hunyt el.

Olvasóink írták

  • 2. lackojr 2009. december 05. 09:02
    „Nyugodj békében Feri bácsi!”
  • 1. Je.Ta. 2009. december 04. 11:53
    „Öszinten sajnalom!!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kézilabda vb: program, keret, statisztika

Kézilabda - Az utóbbi évekhez képest szerényebb az elvárás a magyar női kézilabda-válogatottal… Tovább olvasom