Kisalföld logö

2018. 04. 22. vasárnap - Csilla, Noémi 12°C | 23°C Még több cikk.

Valóra vált az apai álom

A csapat számára az évadtól való szomorú hazai búcsút, egy fiatal soproni labdarúgó számára viszont a kifejezetten biztató hazai bemutatkozást jelentette a Matáv–Békéscsaba mérkőzés. Sifter Tamás, aki Kispesten mutatkozott be az élvonalban, majd a Békéscsaba elleni hazai összecsapáson szerepelt biztatóan.

Négy perc a pályán

– Mindkét mérkőzésen igen szokatlan előzmények után lépett pályára. Elmondaná a kispesti NB I-es bemutatkozásának a történetét?
– A meccs hajrájában Tiber Krisztián már ott állt a vonal mellett, ő ment volna be harmadik cserének. Ekkor következett a három kiállítással záruló affér, a cserekapusunk, Horváth Tamás pedig lélekszakadva rohant hozzám, hogy vetkőzzem, nekem kell beállnom. Nyilván emberhátrányban védekezni kellett. Nem nagyon volt idő gondolkodni, gyakorlatilag a hosszabbítás négy percét töltöttem a pályán. Kétszer értem labdába, a meccs pedig maradt null–null.

Fájó vereség

– A Békéscsaba ellen is szokatlan körülmények között szállt be...
– Ott már bíztam benne, hogy több lehetőséget kapok, de arra nem számítottam, hogy ennyit játszom. Pintér Zolit egy szabadrúgásnál gyakorlatilag „kilőtték" a sorfalból, és szólt, hogy nincs rendben. Helyette álltam be.

– Hogy érezte magát meccs közben a pályán?
– A rutinosabb társak nagyon rendesek voltak, végig biztattak, buzdítottak. Azt éreztem, hogy nem megy rosszul a játék, de szomorú, hogy hazai bemutatkozásom alkalmával kikaptunk.

A riválisnál kezdett

– Hol kezdett futballozni?
– Annak idején még az SLC-ben, majd a bátyámat, az első osztályban már korábban bemutatkozó Tibort követve, 1995-ben kerültem a Matávhoz. Itt végigjártam a szamárlétrát. Korábban, még a másodosztályban, Róth Antalnál benne voltam a keretben, majd Reszeli mester is számított rám. Jött azonban egy súlyos sérülés, egy térdszalagszakadás, egy évet ki kellett hagynom, nagyjából mostanra értem magam utol.

– NB I-es játékosnak mondhatja magát, gondolom, ez további perspektívát nyit meg ön előtt, újabb motivációt és egyben kihívást is jelent...
– Természetesen nagy dolognak tartom, hogy eljutottam idáig. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy édesapámnak, amikor kicsik voltunk, az volt az álma, hogy mindketten első osztályú futballisták legyünk. Most ez teljesült. A nyáron lejár a szerződésünk, de már tárgyalunk a folytatásról. A klubnál szeretnék, ha maradnék, és én is jól érzem magam.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magukat büntették

Csúfos vereséget szenvedett a bentmaradását ezzel a győzelemmel bebiztosító Békéscsaba csapatától a… Tovább olvasom