Kisalföld logö

2017. 04. 28. péntek - Valéria 6°C | 10°C Még több cikk.

Újévkor a mesebeli Afrikában

Negyven évvel ezelőtt csodálatos utazásban lehetett része a Győri ETO csapatának.

Negyven évvel ezelőtt csodálatos utazásban lehetett része a Győri ETO csapatának: 1967 elején Kongóban játszott két mérkőzést a zöld-fehér alakulat. Újév napján a helyi válogatottól kikapott ugyan, nem sokkal később azonban sikerült javítani.

Történetének egyik sikeres időszakát élte a Győri ETO a hatvanas években. A sorozat az 1963-as magyar bajnoki címmel kezdődött, aztán következett a BEK négy közé jutás, később itthon zsinórban három MNK-diadal, bajnoki bronzérem, emlékezetes európai kupamérkőzések. Érthető, ha külföldön is kapós volt az ETO, ennek köszönhetően járt a csapat először Afrikában, 1965 karácsonyán Egyiptomban, majd 1967 januárjában Kongóban.

Különös szilveszter

„A belga légiforgalmi társaság, a Sabena budapesti irodájának vezetője kért fel bennünket, hogy fogadjuk el a kongói szövetség meghívását és vegyünk részt a vendégjátékon. Minden költségünket fizették, ráadásul négyezer dollár értékű forinttal is gazdagodott az egyesület, ami akkoriban jelentős összegnek számított nálunk" – emlékezik a történtekre Pálkövi Gyula, a klub egykori elnöke.

Mai aggyal talán már nem tűnik olyan „nagy számnak" az út, de tessék belegondolni, erős tíz évvel voltunk az 1956-os forradalom után, tízmillió magyar élt szigorú bezártságban, külföldre utazni csak a kiváltságosoknak, így a sportolóknak volt módjuk – persze nekik is csak hivatalos utakon, az öreg kontinenst elhagyni pedig maga volt a kuriózum.

Nos, így vágott neki a küldöttség 1966. december 29-én a nagy útnak a valamikori belga Kongó felé. A Malév IL–18-asa Brüsszelbe vitte a győrieket, onnan pedig már a Sabenával repültek tovább Párizsba, majd Kinshasába. Másnap reggel hat órakor, 10.000 km megtétele után, 30 fokos melegben érkeztek meg a kongói fővárosba, ahol dr. Széles József harminc éve ott élő magyar köszöntötte a csapatot.

Kinshasa legszebb hotelében szállásolták el az ETO-t, a küldöttség természetesen ott töltötte a szilvesztert is. Az év vége és a 35–37 fokos meleg ellenére is Szusza Ferenc edző átmozgató edzést tartott a fiúknak, majd következhetett az esti buli. Szusza – nem tudván, pontosan mi vár rájuk – készült, így elővarázsolta a bőröndjébe rejtett négy üveg pezsgőt és a klimatizált hűvösben a Himnusz hangjai után koccintottak a következő év eredményeire.Amíg az itthoniak a szilveszteri mulatság fáradalmait pihenték, az ETO-t már pályára szólította a kötelesség.

Közönségsiker Kongóban

„Nagy élmény volt a hazától több mint négyezer kilométerre zsúfolt stadionban szerepelni a kongói »leopárdok« ellen – emlékezik tovább Pálkövi Gyula. – Sajnos este helyett délután játszottunk, így a hőség és a magas páratartalom még nagyobb nehézséget okozott nekünk. A ha- zaiak játékerejét jellemezte, hogy tíz játékosuk a belga bajnokságban szerepelt. Ennek ellenére nagyon jól kezdtük a meccset, mert 3–1-re vezettünk, a félidő végére azonban kiegyenlítettek a kongóiak, majd a második félidőben további két gólt lőttek a számunkra szinte már elviselhetetlen körülmények között. A játékvezető is sokat tévedett a kárunkra, elsősorban a lesek megítélésében."

Palotai Károly 1967-ben másodszor járt Kongóban – korábban a magyar olimpiai válogatott tagjaként szerepelt az afrikai kontinensen.
„A mérkőzéseken általában jobbak voltunk az ellenfeleknél, de rendre ellenünk »dolgozott« a helyi játékvezető. Ilyen alkalmakkor, abban a hangulatban megfordult az ember tudatalattijában: egyszer megmutatom, másképpen is lehet ezt csinálni."

Talán ezért is lett sikeres játékvezető, aki többek között három világbajnokságon és három olimpián, két BEK-döntőn bíráskodott.
A 70 ezres közönség persze jól szórakozott a gólzáporos találkozón (a vége 3–5 lett) és három nappal később is 65 ezer néző töltötte meg a lelátókat. A győri csapatnak addigra sikerült akklimatizálódnia és szellemes, ötletes játékkal előtt legyőzte az öt válogatottat felvonultató Kinshasa Daringot. Keglovich, Győrfi és Szaló is betalált a vendéglátók hálójába, így az ETO 3–0-ra nyerte második kongói mérkőzését.

31 év után újra Afrikában

A »leopárdok« labdarúgása egyébként gyorsan fejlődött a következő években, s immár Zaire néven – fennállásuk során először és eddig utoljára – világbajnokságra is kijutottak. Az NSZK-ban 1974-ben szerepeltek, igaz, nem sok sót ettek meg a számukra kemény mezőnyben. Három vereséggel és rúgott gól nélkül zárták a csoportküzdelmeket (Skócia 0–2, Jugoszlávia 0–9, Brazília 0–3).
A Győri ETO történetében 31 évnek kellett eltelnie, hogy a csapat ismét Afrika földjére léphessen. Reszeli Soós István első edzősége idején, 1998 februárjában három mérkőzést játszottak a zöld-fehérek Tunéziában, ahol helyi élcsapatok ellen két győzelmet és egy döntetlent értek el.
Vajon mikor lesz a következő túra?

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Harapósak voltak a cápák

A Gyõr Sharks számára más volt ez az év, mint az elõzõek, hiszen 2006 volt az elsõ teljes év, amikor már hivatalos keretek között mûködõ szövetség koordinálta a sportág legfontosabb hazai tör ténéseit. A Cápák számára sokat jelentette, hogy otthonra találtak a Gyõr- Aréna fedett, mûfüves pályáján. A kiváló edzéslehetõségek nagyot lendítettek a csapat életén. Tovább olvasom