Kisalföld logö

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 25°C Még több cikk.

Soproni szívvel Debrecen-szurkoló

Az egykori Soproni LC szakosztályvezetője, Tóth István örömmel emlékszik a legendás időkre.

Sopronban a kilencvenes évek közepén volt egy klub, az SLC, amely történelmet írt azzal, hogy a város életében először bejutott az NB I-be. A tündöklés – főként anyagi okok miatt – csak rövid ideig tartott, de a csapat szeretett emlékként tovább él a szurkolók szívében.

Az akkori vezetők, edzők közül sajnos már csak Tóth István, az egykori technikai, majd szakosztályvezető maradt meg hírmondónak. Az utolsó mohikán sokat tesz azért, hogy az SLC-t egykoron jellemző baráti közösség fennmaradjon.

A Soproni LC csapata az NB I-be jutás húszéves jubileumán a Káposztás utcai pályán. Az álló sor bal szélén Tóth István.
A Soproni LC csapata az NB I-be jutás húszéves jubileumán a Káposztás utcai pályán. Az álló sor bal szélén Tóth István.


– Az akkori csapattagokkal együtt minden évben összejövünk – kezdi Tóth István (72), akit inkább Totyaként ismernek a futball világában. – Nálunk akkoriban a nincstelenség tartotta össze a társaságot. Más csapatokhoz képest alig volt pénzünk. Az NB II-ben a feljutás előtti évben karácsonykor nem tudtunk fizetni a játékosoknak. Laczó István elnök és Győrfi László edző úgy engedték el a játékosokat a téli szünetre, hogy a következő évben sem lesz jobb a helyzet, csak az jöjjön vissza, aki így is vállalni tudja a játékot. Január elején minden futballista ott ült az öltözőben.

Sopronban igazi futball-láz tört ki, amikor az SLC a Nyugati csoport ezüstérmeseként 1993-ban osztályozót játszhatott az NB I-ért, majd feljutott a legjobbak közé.
– Ha ezekre az időkre gondolok, még most is könnybe lábad a szemem – folytatja Tóth István. – A tündérmese két évig tartott, utána sajnos kiestünk az NB I-ből. Állandósult a pénztelenség, a soproni és a korábban ideigazolt győri játékosokból álló kiváló közösség is szétesett később a sok új futballista érkezésével.

Maradandó élményként őrzi az SLC-s időket, örül, hogy megismerhette Csernai Pált. A világhírű edző fél évig dolgozott Sopronban.

– Csodálatos szakember volt, a magyar labdarúgás óriási hibájának tartom, hogy nem sikerült őt bevonni a hazai futballéletbe, nem tudtuk kihasználni a tudását. Szerintem ennek elsősorban szakmai féltékenység lehetett az oka. Talán Supka Attila az egyetlen, aki sokat tanult tőle. Pali bácsival a haláláig tartottam a kapcsolatot. Nagy élmény volt – ha szabad ilyet mondanom –, hogy a temetésén egy egykori kis soproni klub képviselőjeként a régi világsztár
Paul Breitner mellett állhattam – említi a sportvezető.

Sopronban kijár az SVSE mérkőzéseire, de a Debreceni VSC lelkes szurkolója.
– Hat éve a debreceni klub bérletese vagyok, az új stadionban is megvan a helyem – mondja. – Egy barátom révén voltam ott először meccsen, azóta havonta kétszer öt és fél órát vonatozok Sopronból Debrecenbe, majd másnap vissza.

A csapatban Kondás Elemér vezetőedzőtől kezdve a játékosokig mindenki jó ismerősöm, többen talán a barátaim. Nemcsak a hazai meccsekre járok, a Lokival ott voltam Szófiában és Eindhovenben is. Debrecenben megtaláltam azt a miliőt, ami annak idején Sopront és az SLC-t is jellemezte. Ráadásul a klub színe is piros-fehér... 
 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megyei foci - Csornán mindig tudtak javítani a hibák után

Őszi bajnok lett és négy pont előnnyel várhatja a tavaszi folytatást a Csornai SE. Tovább olvasom