Kisalföld logö

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 2°C Még több cikk.

SKC - A csodatévők kapitánya

A 37 éves Trepák Zoltán a második sorból előlépve lett főszereplő a bajnok Alba Fehérvár elleni bajnoki negyeddöntőn.
A rutinos center reméli, még tartogat számukra kellemes meglepetést a szezon hátralévő része. Szerdán a Paks ellen kezdődik az elődöntő.

Amikor a legjobban kellett, előlépett vezérré és a négy közé vezette a Soproni KC férficsapatát a 37 éves center, Trepák Zoltán. Azok után, hogy az SKC első számú centere, Filip Barovic kézközépcsonttörés miatt kivált a csapatból, a bajnoki címvédő Alba Fehérvár elleni meccsen 22 pontos, 10 lepattanós dupla-duplával járult hozzá csapata fehérvári bravúrjához, ahhoz, hogy hosszabbításban megnyerve a párharc negyedik meccsét, a bajnokot kiverve bejutott az elődöntőbe.

– Először nem is a meccsről kérdeznénk, hanem arra kérnénk, sorolja fel hosszú pályafutása állomásait.
– A Csepel-Kordax csapatában kerültem be az NB I-be, ennek már csaknem húsz éve. Következett három év a Falco csapatában. Megjegyzem, akkor nem szerettek úgy Sopronban, mint most... Utána jött négy szezon Szolnokon, három Kaposváron, majd két-két szezon Nyíregyházán és Zalaegerszegen, végül újabb három szolnoki évad után kerültem Sopronba.

– Mit érzett, amikor Filip Barovic megsérült?
– Az első pillanatban letaglózó volt, amikor kiderült, hogy két héten belül Jonathon Thompson után a másik húzóemberünket is elveszítettük. A letargián azonban igyekeztünk hamar túltenni magunkat és megpróbáltunk összeszorított fogakkal még inkább küzdeni.

– Székesfehérváron nagyon jól kezdett, ez mennyire határozta meg a folytatásban nyújtott teljesítményét?
– Alapvetően azért tudtam jól kezdeni, mert egyértelműen éreztem a szakvezetés és a társak bizalmát. Aztán persze beestek a dobások, ez is kellett.

Kijárt a szurkolók gratulációja a fehér mezes Trepák Zoltánnak és társainak. Fotó: Magasi Dávid
Kijárt a szurkolók gratulációja a fehér mezes Trepák Zoltánnak és társainak. Fotó: Magasi Dávid


– Nagyon fordulatos meccs volt, a rendes játékidő vége előtt ön egyenlített egy triplával. Végig bízott a győzelemben?
– Természetesen. A hosszabbítás előtt az az öt játékos, akik akkor a pályán voltunk, összekapaszkodtunk s megbeszéltük, nem követjük el még egyszer azt a hibát, mint pár napja az előző fehérvári meccsen, hogy a hosszabbításban engedjük ki a kezünkből a meccset. És megcsináltuk.

– Nyert már négy bajnoki címet és öt Magyar Kupát. Ezt az idei soproni szereplést hová helyezi sikerekben gazdag karrierjében?
– Valahová nagyon előre. A Magyar Kupa-ezüstérem is váratlan, erőn felüli siker volt, s a bajnokságban sem a négy közé jutás volt a cél. Az pedig, hogy ezt így, két alapember nélkül, a bajnok otthonában hosszabbításban kivívott győzelemmel értük el, szerintem szinte a csoda kategóriájába sorolható.

– A csodálatos győzelem után milyen volt a fogadtatás Sopronban?
– Az is fantasztikus. A törzsszurkolók közel százfős csoportja várt minket az arénánál, s görögtüzeket gyújtva, énekelve éltettek, ünnepeltek bennünket.

– Szerdán kezdődik az elődöntő, mik a tervek a bajnokság végjátékára?
– Azzal, hogy bejutottunk a négybe, innen nekünk már minden meccs ajándék. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak úgy tessék-lássék módon felmegyünk kosarazgatni, hanem azt, hogy már veszítenivaló nélkül, felszabadultan játszva továbbra is mindent megpróbálunk megtenni annak érdekében, hogy minél előbbre jussunk. Tudom, ahogy halad az idő – mivel kevesen vagyunk –, egyre nehezebb lesz, de azt gondolom, számunkra és a csapatot jóban-rosszban segítő szurkolóknak is óriási eredmény lenne, ha érmet szereznénk a bajnokságban is. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kézilabda NB I/B - Újabb Audi ETO győzelem

VKCSK volt, van és lesz. Tovább olvasom