Kisalföld logö

2018. 07. 22. vasárnap - Magdolna 19°C | 27°C Még több cikk.

Skandináv futball magyar szemmel

Labdarúgás - (3. rész) A nemzeti sajátosságok mellett az európai bajnokságokban, a klubfutballban ma már meghatározó szerepük van az idegenlégiósoknak.
Nincs ez másképpen a skandináv bajnokságokban sem, sőt, ők rendkívül büszkék arra, hogy a legjobb játékosaik főleg az angol, az olasz és francia elitben szerepelnek. Ibrahimovic, Ljungberg, Hyppia, Tomasson, Gudjohnsen és a többiek már régen kinőtték hazájuk bajnokságait, de örömmel és büszkén térnek vissza a nemzeti válogatottakba. Itt ők számítanak példaképnek a fiatalok, illetve etalonnak a skandináv profi csapatok és labdarúgók számára.

Úgy egyengetik tehát a tehetségeik útját, hogy az egyaránt kedvező legyen a játékosnak, az egyesületének és a válogatottnak. Éppen ezért a legígéretesebb északi labdarúgók mindenképpen a skandináv bajnokságokban erősödnek meg és így valóban felkészülten érkeznek az európai topligákba. Egyértelműen úgy gondolják, hogy önmagában csak a tehetség nem elég ahhoz, hogy ott egy-egy játékos megállja a helyét, az igazi sikerhez szükséges lejátszani néhány idényt, mondjuk a Malmőben, a Brann Bergenben vagy a Bröndbyben.

Azt gondolom, hogy sokkal jobb megoldás ez annál, mint az, hogy égbe-világba, akár alacsonyabb osztályokba is elmennek a mi ügyesebb játékosaink és tucatjával igazolnak külföldre tizenéves gyerekek. A legtöbb külföldön szereplő magyar labdarúgó egy általában jónak mondható indulás után ugyanis visszaesik, megsérül és sokuknak ez egyben a külföldi pályafutás végét is jelenti. Nincs ezen mit szépíteni – pontosan ezért tisztelet a kivételnek –, minden tekintetben, de főleg fizikálisan felkészületlenül érkeznek külföldre és ezért némi pénzkeresésen kívül szinte semmit sem érnek el.

Persze tudom, hogy a magyar klubok és játékosok számára sokszor ez a legfontosabb, de egyelőre a játékosainak eladása ellenére is egy anyagi csőd maradt a magyar labdarúgás. Csak azt értük el, hogy ma már kizárólag az a szurkoló ismeri fel a magyar labdarúgó-válogatott tagjait, akinek van vagy egy csomó televíziós sportcsatornája.

A távozó sztárjátékosokat persze pótolni kell és a skandinávok a tanulópénzek megfizetése után már ebben is rendkívül megfontoltak. A korrekt viszonyok érthetően a világ minden tájáról vonzzák a labdarúgókat. Az átigazolási időszakokban ide is érkezik minimum tíz olyan afrikai, aki majd Drogba vagy Eto’o ékpárja lesz, de az is előfordult már, hogy egy jamaicai fiú azzal bizonyította a válogatottságát, hogy hozott egy Bob Marley-lemezt.

Igaz, itt bárki mondhat bármit, hiszen egy hét alatt két edzőmérkőzéssel nem lehet még amatőr szerződéshez sem jutni. A profi élvonalba pedig szinte csak olyan külföldi tud bekerülni, aki kiemelkedően teljesített egy alacsonyabb osztályú északi bajnokságban. Felesleges tehát tagadni, hogy itt sokkal többet kell egy légiósnak teljesítenie, de ha erre képes, akkor valóban meghatározó labdarúgó lesz a kicsit sematikus, skandináv erőfociban.

Ne csodálkozzunk tehát, hogy válogatottszinten is sokkal színesebbek lesznek az északi csapatok, hiszen azt gondolom, már a nevek alapján egyértelmű, hogy a svéd válogatott két nagy ígéretének tartott Kennedy Bakircioglü és Sleyman Suleyman is elég keveset hógolyózott kisgyerek korában.

Egyre erőteljesebb alapokon nyugszik tehát és egyre nyitottabb a futball Európa északi részén, ahol megfordult néhány magyar labdarúgó is. Róluk sajnos keveset hallani, leszámítva egy nevet, akit a mai napig az egyik legjobb labdarúgónak tartanak mindazok közül, akik valaha pályára léptek Skandináviában.

Ő 35 évesen a finn Seinäjoki csapatában játszott és Bene Ferencnek hívták...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Darázs Korda Györggyel forgatott, most újra Győrben

Erősport - Darázs Ádám Zalakaroson nyert versenyt. A hétvégén hosszú idő után ismét Győrben… Tovább olvasom