Kisalföld logö

2017. 02. 19. vasárnap - Zsuzsanna -3°C | 7°C Még több cikk.

Sira hűséges a hűség városához

Sira István az FC Sopron focistája messziről jött, de már letelepedett és lakást is vett a hűség városában.

Sira István

Hat és fél év nagy idő, főleg futballban. Ritka, nagyon ritka manapság, hogy valaki ennyi időt egy helyen töltsön. Sira István az FC Sopron futballistája bizony már ilyen régóta futballozik Sopronban.
Messziről, az ország túlsó végéből érkezett, de itt lett stabil élvonalbeli labdarúgó, sőt gólszerző a magyar B-válogatottban.
Sira jelenleg sérült, még Győrben szenvedett súlyos térdsérülést. Most tehát van egy kis ideje visszatekinteni pályafutása korábbi állomásaira.

Fehérgyarmaton kezdte

– Hol töltötte a gyermekkorát, s hol kezdett futballozni?

– Egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban, Sonkádon gyerekeskedtem. Ez a falu az ukrán határ közelében van. Komolyabban futballozni a közeli Fehérgyarmaton kezdtem, aztán Nyíregyházára kerültem középiskolába, ahol autószerelő szakmát tanultam és az akkor NB II-es csapat korosztályos, serdülő és ifi együtteseiben játszottam. Ezt követően Mátészalkán felnőttek között futballoztam, NB III-ban, hogy megerősödjem, majd visszakerültem Nyíregyházára. Onnan vitt el a Debrecen, ahol Herczeg Andrásnál és Dunai Antalnál játszottam, később viszont, amikor Garamvölgyi Lajos lett az edző, már nem. Visszakerültem kölcsönbe Nyíregyházára, amely akkor feljutott, aztán – még mindig a Debrecen játékosaként – az akkor létező kettős játékengedéllyel a másodosztályú fiókcsapatban, Hajdúszoboszlón játszottam, voltunk így vagy öten. Ezt követően kerültem Sopronba.

– Amely akkor másodosztályú volt. Nem érezte visszalépésnek ezt végülis egy NB I-es klub játékosaként?

"Játszani akartam"

– Nem! Játszani, futballozni akartam. Sopronban akkor, amikor idekerültem, jelentős célt tűztek a csapat éle, az élvonalba való felkerülést. Ebben számítottak rám, akkor Róth Antal volt az edző, akinek nagyon sokat köszönhettem. Az a másodosztályú tényleg nagyon jó évad volt, huszonnégy gólt lőttem. Talán kevesen tudják, de akkor még csak kölcsönben voltam Sopronban, annak a szezonnak a végén járt le a szerződésem Debrecenben. Feljutottunk, a soproni klubnál pedig szerették volna, hogy maradjak, így maradtam.

– Játszik még valaki abból a cspaatból Sopronban?

– Horváth Tomi, vagy ahogy mindenki ismeri, Bubi saját nevelésű kapus most is is itt véd.

– Mondana soproni egy All-star-csapatot az elmúlt hat és fél évből?

– Nagyon nehezet kér. Sok jó futballista fordult meg itt minden poszton az emúlt években, rengeteg jó barátra tettem szert a személyükben. Eltekintenék a „csapathirdetéstől",biztos, hogy kihagynék valakit, vagy valakiket, megbántani pedig senkit nem szeretnék!

– Azokkal a játékosokkal, akik régebben futballoztak itt, tartja még a kapcsolatot, szoktak nosztalgiázni?

– Persze, beszélgetünk időnként Kócossal - Szabados József – a jelenleg Győrben futballozó Horváth Robival, Totyával – Tóth András, a Vasasa csapatkapitánya – Bárányossal és még jópár korábban itt futballozó baráttal.

– Miközben ön itt Sopronban futballozott, a Debrecen bajnok lett. Nem bánta meg egy percig sem, hogy átköltözött az ország túlsó végébe?

Csodálatos élmények

– Tény, hogy a Debrecen bajnok lett. Viszont én a Sopronnal Magyar Kupa-győztesnek mondhatom magam, ráadásul a B-válogatottal a Tokióban, az olimpia évfordulójára rendezett emlékmérkőzésen gólt is szereztem, úgyhogy soproni futballistaként volt részem néhány csodálatos élményben. Nem, egyáltalán nem bántam meg, hogy ide jöttem, úgy néz ki,  itt is telepszem le, lakást vettem a városban!

– Sosem csábították, egy pillanatig nem foglalkozott a távozás gondolatával?

– Hazudnék, ha mindkét kérdésre egyértelmű nemmel válaszolnék. Igenis voltak ajánlataim, azt hiszem köztudott, hogy a nyáron a pécsiek kitartóan és intenzíven hívtak. Itt Sopronban az előző évadbeli nagy siker, a Magyar Kupa győzelem ellenére elég bizonytalannak tűnt a helyzet, köztudott, hogy kilépett a csapat mögül a két főszponzor! Szívem szerint persze nem szerettem volna elmenni, volt ajánlatom Ausztriából is, de tény: megfordult a fejemben. Szerencsére rendeződtek Sopronban a dolgok, így aztán maradtam.

Támadásból jobbhátvéd

– Csank János pedig volt, hogy jobbhátvédként játszatta. Hogy ízlett?

– Világ életemben támadó poszton futballoztam, időnként jobb odali középpályást, vagy ahogy most mondják, jobb futót! Meglepődtem, furcsa volt hátul játszani, de az ember ott akar a legtöbbet tenni a csaaptért, ahová az edzője állítja!

– A gólöröme egészen különleges, megcsókolja a kapufát. Honnan e fura koreográfia, amely szinte a védjegyévé vált?

– Hajdúszoboszlón játszottunk, s elég hosszú idő után sikerült végre gólt szereznem. A labda akkor a kapufáról jónéhány korábbi szituációval ellntétben nem ki-, hanem befelé pattant. Nem kis feszültség szabadult fel bennem, megcsókoltam a kapufát. Azóta mindig így ünnepelek.

Gólok helyett gólpasszok

– Az utóbbi időszakban viszont nem nagyon „molesztálta" ily módon a kapufákat, azaz elég régen lőtt gólt, még sérülése előtt is...


– Sajnos ez így van. Az előző évadban inkább gólpasszokat adtam, mintsem gólokat szereztem volna.

– S mi a fontosabb, a gól vagy a gópassz?

– Igazán akkor boldog egy csatár, ha gólt lő vagy fejel! Gólpassz nélkül viszont nincs gól, a helyzetet viszont be is kell rúgni, vagy fejelni. Ha tehát a fontosságra kíváncsi, akkor egyformán kell mindkettő.

– Mostanság mivel telnek a napjai?

– Erősítés, gyógytorna, szobakerékpározás, egy szóval rehabilitáció. Ez tölti ki a napjaimat, hamarosan aztán az úszás is része lesz a programnak. Remélem, a tavaszi szezonban már a srácokkal tudok készülni!

– Amikor egészséges, s azért nincs ennyi szabadideje, mit csinál legszívesebben?

– Tudja, társasági ember vagyok, nem kimondottan az az otthonülő típus. A csapattársakkal együtt szoktunk ha van rá mód programot szervezni, elmenni együtt moziba, vagy ilyesmit.

– Milyen futballistának tartja Sira István Sira Istvánt?

– Nem vagyok egy labdazsonglőr, de hajtós, küzdő, harcos, „rakkolós" játékos vagyok. Ha kondicionálisan rendben vagyok, akkor, mint csatár szinte minden meccsen helyzetbe tudok kerülni. Nagy hibám viszont, hogy ilyenkor – talán mert nem vagyok elég nyugodt – gyakran kihagyom a lehetőséget.

"Kezd összeállni a csapat"

– Milyennek látja ezt a jelenlegi, nagy mértékben átalakult csapatot?

– Kezd összeállni. A múlt szombaton, a Vasas ellen látott játék, főleg a második félidőben mutatott teljesítmény bizakodásra ad okot!  Nagyon remélem, tavasszl már én is segíthetek abban, hogy a csapat még feljebb haladjon a tabellán!

– Záráséknt nem is kívánhatunk mást, mint sok csókot – a kapufáknak!

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Nürnberg is érdeklődik Matthäus iránt

A Die Welt című német lap információi szerint Lothar Matthäusszal is tárgyalt a labdarúgó Bundesliga… Tovább olvasom