Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Sikerből épített futballcsapatok

A gazdaság és a sport együttes sikerére látványos és élő példa az Integrál-DAC és a Gyirmót csapata.
A győri Integrál-Hexa részvénytársaság megalakulása 1993-ban kezdődött, majd 1994-ben fejeződött be. A céget hat magyar magánszemély hozta létre és mára hazánk egyik legjelentősebb építőipari vállalkozásává fejlődött.
„ Az Integrál-H napjainkban egy leterhelt, kiegyensúlyozott, nemzetközi szinten is piacképes cég – jelentette ki Imre István elnök-vezérigazgató. – Versenyhelyzetben van az országos nagyberuházásokat illetően, jelentős projektek megvalósítója. A cég növekedése nagyban meghatározza azt is, mennyit költhet az anyagiakon kívül jóléti dolgokra: sportra, kultúrára, egészségügyre. Bízom benne, hogy az üzleti elképzeléseink bejönnek. Mert ha az Integrálnak jól megy, akkor más területeken a legmerészebb álmokat is valóra válthatjuk."
Az üzleti siker lehetősége kezdettől fogva ott munkált a cégben, hiszen a kilencvenes évek elején a nagy hazai építőipari vállalatok szétestek, a piac pedig várta az új jelentkezőket. Az Integrál-H élt is a lehetőséggel.

Horváth Ferenc
Az ember bízzon önmagában

„ Mit jelent számomra a siker? – kérdez vissza Imre István. – Fontos hajtóerő. Mindenben, személyes felfogásomban is ennek megfelelően élek és dolgozom. A siker eléréséhez helyesen kell meghatározni a célt, azt, hogy milyen szinten, meddig, hova akarunk eljutni és ezért sokat és keményen kell dolgozni. Az ember bízzon önmagában és soha ne adja fel. Olyan embereket kell kiválasztani munkatársnak, akik képesek megvalósítani az elképzeléseinket. Az emelt szintű feladatmegoldás mellett gondolkodásban, mentalitásban is képesek legyenek folyamatosan megújulni. A kudarcot nagyon nehezen élem meg. Szerencsére ritkán is volt benne részem. Talán azért, mert mindenbe úgy vágok bele, hogy sikerül, nem tudom elképzelni, hogy valamibe belebukjak. A cég története valóban sikertörténet: az építőiparon kívül idevehetem a lovassportot és a futballt is. Ezeket Győrnek is csináltam, nemcsak az Integrálnak."

Három gyengécske lótól a dobogó tetejéig

Néhány évvel ezelőtt a volt GYÁÉV-lovardát vette birtokba az Integrál, azóta külsőleg is látványos átalakuláson, fejlődésen ment át a létesítmény.
„ Öt évvel ezelőtt a lovardában rendkívül szerény körülmények voltak. Ha jól emlékszem, három gyengécske versenyló alkotta az állományt, néha még a takarmányozásuk is gondot okozott. Amikor átvettük, meghatároztuk céljainkat, ennek megfelelően az eltelt időben fedett lovardát építettünk, saját tenyésztésű versenylovakkal futtattuk fel a sportágat úgy, hogy napjainkra országosan a legjobbak közé tartozik és az idei díjugrató-bajnokságon a dobogó tetejére jutott."
A lovassport után következett a labdarúgás. A MÁVDAC akkoriban éppen olyan sanyarú helyzetben volt, mint sok hasonló sorstársa az országban. A pályát és a csapatot is a lassú(?) halál fenyegette.

„Aktívan futballoztam mostani csapatommal, az Integrál-DAC-cal azonos szinten, az NB II-ben. Amikor néhányan megkerestek, vegyem át a pályát és a csapatot, én éltem a lehetőséggel. Tetszett, hogy a romokból kell felemelni egy nagy hagyományokkal bíró DAC-ot. Elgondolkodtam, mit ad ez a cégemnek, a családomnak, személy szerint nekem. Tudtam, hogy előbb-utóbb reklámértéket – ha jó a csapat –, bizonyos előnyöket jelent a piacon, a gazdaságban, az életben. Azt gondolom, a mostani együttes azon a szinten áll szemléletében, környezetében, ami megfelel a követelményeknek. Három éven keresztül minden tekintetben fejlődött, a játékosok nagy része diplomás, egyetemi hallgató. Nagy lendülettel jön utánam a csapat, már csak egészen kis különbség van közöttünk: a cég a profiligában van az építőiparban, az Integrál-DAC az amatőr liga első vonalában. Talán nem is olyan nagy baj, hogy nem kerülte el a kordé a szamarat, a gazdaság járjon ugyanis elöl. Elképzelhető, hogy előbb-utóbb profi szinten lesz mindkettő, ez szerepel is a terveinkben, ezt nem tagadom. Egy sportfórumon ki is jelentettem korábban: a célunk az, hogy az NB II-be eljussunk, a végén pedig az NB I/B-be. Ez ugyan most megszűnik, de az NB II-ben legalább a hatodik hely megszerzése a célunk, és innen már csak egy lépésre van tőlünk a profi szint."
Egyes vélemények szerint napjaink magyar labdarúgása tőkehiánnyal küzd, mások szerint a teljesítményéhez képest sok benne a pénz. Egy biztos, a gazdasági élet sikeres szereplői közül kevesen vállalnak szerepet benne.

Áruvá vált a klubhűség

Imre István
„ Ennek sok összetevője van. Az üzletembernek csak a pénzét belerakni kevés, annak ideológiával, állandó odafigyeléssel is kell párosulnia. A tulajdonos minden tekintetben legyen biztos a saját képességeiben, legyen felkészült. Nálam is fontos a futballista múlt, a hozzáértés, hiszen szakmailag is tisztában vagyok a dolgokkal. A futballban nem mindig érvényesülnek azok a tendenciák, mint a gazdaságban, a sikerek után gyors leépülés is bekövetkezhet. A jelenlegi magyar labdarúgásban úgy érzem, a játékosok felfogása, szemlélete csak arra korlátozódik, hogyan lehet anyagi előnyökhöz jutni. Áruvá vált a klubhűség, a klubszeretet. Én évente több tízmillió forintot költök labdarúgásra, és ezt olyan pénzből adom, amiért az építőiparban keményen megdolgoztam, nem különböző manipulációkkal jutottunk hozzá."

Az egykori MÁVDAC-sporttelep a lovardához hasonlóan megszépült az elmúlt időszakban, szinte újjászületett a korábbi romos állapotából.
„ Nemsokára felújítjuk az edzőpályát, jövőre megkezdődik a műfüves pálya építése, amelyet pályázaton nyertünk. Néhány más sportág képviselői is szívesen megtelepednének a sportcentrumban, éppen ezért három éven belül egy klubházat építünk, amelyben a legfiatalabbaktól a nyugdíjasokig mindenki megtalálja a magának való szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget. Ez a fajta szellemiség, klubélet jellemezte régen is a győri egyesületeket, ezt a hangulatot szeretnénk néhány éven belül visszahozni."

Az Integrál-DAC és a Gyirmót, illetve a mögöttük állók rivalizálása évek óta kellemes színfoltot jelent Győr sportéletében. Ráadásul amióta egy osztályban szerepelnek, ez a pályán is megmutatkozhat.
„ Izgalom nélkül nincs értelme a versenysportnak, ez is a része. Valóban van egyfajta egészséges rivalizálás a drukkerek, a játékosok között, amit már kitüntetett figyelemmel kísérnek a győriek. A gyirmóti részen is rendelkeznek olyan anyagi, gazdasági háttérrel, ami meghatározhatja a jövőt. A legnagyobb céljuk az, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező DAC előtt végezzenek a bajnokságban. Mi nem oldalra, hanem előre nézünk, mert idővel fel akarunk jutni az első osztályba."

A környezet szerény, semmi hókuszpókusz, semmi hivalkodás. A győri Alcufer Kft. tevékenységét kevésbé ismerők nem sejthetik: az ország egyik rangos piacvezető cégének központja ez. Tulajdonosai – Horváth Ferenc és két fia – is szerények, pedig lehetne okuk dicsekvésre: az általuk jegyzett cégcsoport ugyanis több mint 300 ezer tonna fémhulladékot dolgoz fel és értékesít évente – elsősorban olasz, szlovén és osztrák kohók részére. Magyarországon szinte kizárólagosan ők gyűjtik össze a városokban a roncsautókat, nemsokára ugyanezt teszik a használt hűtőszekrényekkel is. Tulajdonukban van a MÉH rt. észak-dunántúli és észak-magyarországi részvénypakett-

jeinek többsége. A cégcsoport éves forgalma meghaladja a 15 milliárd forintot.
„ Mi a siker titka? – kérdez vissza Horváth Ferenc ügyvezető. – Megfelelő gazdasági légkör, elkötelezettség – azt hiszem, ezt nevezhetjük fanatizmusnak

is –, fegyelmezettség, szavahihetőség. Na, és egy kis szerencse is kell hozzá" – teszi hozzá nevetve.
A sikersztori tizennégy évvel ezelőtt szinte meseszerűen kezdődött. Az Alcufer a rendszerváltás idején két másutt leselejtezett teherautóval, egy bérelt irodában, három hazulról vitt székkel és Horváth Ferenc kereskedelmi igazgatói tapasztalatával és kapcsolatrendszerével kezdte, napjainkra pedig a cég valóságos birodalommá nőtte ki magát. A hulladékkereskedelem, -feldolgozás, -hasznosítás területén alig van ellenfelük az országban, a dolog pikantériája mégis az, ha a vállalat – elsősorban érzelmi okokból – néhány évvel ezelőtt nem áll az akkor még a magyar labdarúgás ötödik vonalában szereplő Gyirmót csapata mellé, valószínű, a reflektorfény olyan messze esik tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.

Kizárólag győri labdarúgókból

„ A csapatot nem kft. működteti, így nem vagyok tulajdonosa, csak az egyik legnagyobb reklámmegrendelője. Amatőrök alkotják, kivétel nélkül győri labdarúgókból áll. A játékosok kétharmada egyetemre jár, a többi része dolgozik, a magunk módján minden reális lehetőséget igyekszünk megadni a boldogulásukhoz."
Az ezer sebből vérző magyar sportban, a hazai labdarúgásban viszonylag kevesen vállalnak szponzori, netán ilyenfajta mecénási szerepet. A külföldi tulajdonú cégek szinte egyáltalán nem érzik magukénak a megjelenést, és a piaci versenyben előnyszerzésre is kevesek választják ezt a terepet. A szponzorálást illetően többnyire meghatározó az érzelmi kötődés vagy valamilyen más érdek megléte.

„A sportszeretet nálam nagyon régi eredetű, tizenöt éven keresztül futballoztam, majd az ETO FC-nek voltam hosszú időn keresztül elnökségi tagja, később pedig a kft.-nek résztulajdonosa. Ezen üzletrész értékesítése után döntöttünk úgy a két fiammal – akik szintén szeretik a sportot –: a gyirmóti városrésznek – szinte mindnyájan ott lakunk – csinálunk egy jó amatőr csapatot. A célunk az volt, hogy olyan együttest alakítsunk ki, amelyet a szemlélete, a hozzáállása, a tudása miatt tisztelnek. Azt hiszem, ezt sikerült megvalósítanunk. Az elmúlt évek során nyertünk öt bajnokságot: megyeit kétszer, NB III-t kétszer. Ha az NB II-t is kétszer megnyerjük, egy szinttel feljebb lépünk, de csak akkor, ha ezt amatőr szinten tehetjük. A cégeink működési területe majdhogynem egybeesik az NB II-es mezőnyt alkotó városokkal, így mi ezen a szinten megtaláljuk a reklámértéket. Nem gondolkodunk profi labdarúgásban."
Jövőre – mint ismert – megszűnik az NB I/B, a Gyirmót – játékerejét tekintve – pedig vígan biztosíthatja helyét a magyar labdarúgás akkori második vonalában. Amatőrsége ellenére szemlélet és a körülmények tekintetében már most profibb a klub, mint az itthon magukat annak vallók egy része.

A bizalom nem megvásárolható

„ Mi amit megígérünk, azt teljesítjük – szinte órára pontosan fizetünk az edzőknek, a labdarúgóknak. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a klubvezetők ne ígérgessenek, hanem amit ígérnek, azt teljesítsék is. Ezzel lesznek hitelesek. Ha valakinek van módja rá, vehet ugyanis játékost, vehet klubot, a bizalmi tőkét azonban nem lehet megvásárolni, azt meg kell szerezni és lehetőleg meg kell tartani. Ha valaki egyszer mégis elveszíti, az nagyobb bajba kerül, mint gondolná, mert a bizalom pénzzel nem megvásárolható...

A gyirmóti sporttelepet és környékét a városrész lakóival közösen tettük a szabadidő eltöltésére alkalmassá. De nem állunk meg, nem elégedünk meg azzal, amit elértünk. A régi pálya mellett a saját földünkön már épül az új, a legkorszerűbb technológiával alácsövezett pálya, amelyhez egy négy-ötszáz nézőt befogadó, szerény, fedett lelátót szándékozunk építtetni. Terveztünk műfüves pályát is, ehhez azonban nem kaptunk központi segítséget. Az elkészültéről viszont nem mondunk le, elképzelhető, hogy a futballpálya szomszédságában lévő szabadidős parkban elkészítjük olyan méretben, amely teniszezésre és labdarúgásra is alkalmas lesz."
Horváth Ferenc előbb elnökségi tagként, majd rövid időre tulajdonosként vállalt szerepet labdarúgásban a legmagasabb szinten is, így testközelből is van rálátása az abbéli viszonyokra.

Szemléletváltozásra van szükség

„ A magyar futballban jelentős szemléletváltozásra lenne szükség minden tekintetben. Nagy a kölcsönhatás: nem tudni, azért van-e rossz futball, mert nem támogatják megfelelően a vállalatok, vagy azért nem támogatják a cégek, mert rossz a futball. Az biztos, a magyar labdarúgás reklámhordozó értéke devalválódott. Hazánkban a sikeres vállalkozók azért nem tudnak sikeresek lenni a labdarúgásban is, mert nem azonosak a körülmények a két területen. Amíg a gazdasági vezetők saját területükön meg tudnak felelni a nagyobb követelményeknek – mert értenek ahhoz, amit csinálnak –, addig a sportban az ott dolgozók szakmai tudására kell támaszkodniuk. Pk valószínű, értenek a sporthoz, de nem jó gazdasági szakemberek. És néha akad talán köztük megélhetési vezető is..."

Horváth Ferenc nem tartozik a „nyomulós" gazdagok közé, nem villog a médiában, nincsenek menedzseri allűrjei. Több mint tíz éve nem volt szabadságon, életét a munka, a család és a labdarúgás „szentháromsága" teszi ki.
„Húsz éve a gyerekeimmel együtt járunk meccsekre a hétvégéken, szerencsére a családom is meg van fertőzve a futballal. Nekünk ez a szórakozásunk. Régebben az ETO mérkőzéseit látogattuk, mostanában érthetően a Gyirmót a szívügyünk. Valamennyi idegenbeli találkozóra is elkísérjük a csapatot."

A Gyirmót felvirágzása időben egy kicsit megelőzte az Integrál-DAC-ét, napjainkra azonban elfogyott az előny, hiszen különböző okok miatt mindketten az NB II-ben szerepelnek. A két csapat rivalizálása kimondva-kimondatlanul egy kicsit a mögöttük álló tőke, illetve képviselőik presztízscsatája is.
„ Az Integrál-DAC tulajdonosának gazdasági eredményeit és sportszeretetét elismerem, de közöttünk nem lehet rivalizáció. A mi célunk ugyanis az, hogy amatőr szinten ki tudjuk szolgálni a nekünk szurkolókat, a csapattal szimpatizálókat. Persze drukkolok az Integrál-DAC-nak, mert szívesen elmennék – feltételezem, hogy kapok rá meghívót – a bajnokavató ünnepségére..."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tento-ETO - Százhalombatta: 30-24

Az elején rövid ideig vezetett a pont nélkül álló Százhalombatta, de gyorsan fordítottak a hazaiak. Tovább olvasom