Kisalföld logö

2016. 10. 01. szombat - Malvin 13°C | 23°C

Remek évet zárt a Soproni Postás

Kitűnő szezon végére tett pontot remek játékkal és a bajnoki bronzérem megszerzésével a Soproni Postás-Tabán Trafik női kosárlabdacsapata. Az együttes szinte minden, eredetileg tervezett célját elérte.

Nemzetközi szinten a Ronchetti-kupában a legjobb nyolc közé jutás volt a terv. Nos, ezt túlteljesítették a lányok, túljutva az előselejtezőn, a csoportmeccseken, majd az egyenes kiesés során a jugoszláv bajnok
Vrsec, valamint az orosz Vologda csapatán. Csak a későbbi kupagyőztes, az olasz Schio tudta megállítani Meszlényi Róbert edző együttesét.

Kevesen kezdtek

Szakmai cél volt, hogy a csapat játéka látványos, közönségszórakoztató legyen, valamint hogy itthon méltó vetélytársa legyen a két „nagynak", a bajnok GySEV-nek és a Pécsnek. A GySEV nagy küzdelemben tudta mindkétszer legyűrni a Postást, míg a pécsieket mind a Magyar Kupa, mind a bajnokság hazai összecsapásán „elkapták" a soproniak. A Postás szurkolótábora pedig nőtt, a szurkolók élvezték – főleg a Ronchetti-kupában – az együttes gyors, pörgő játékát.

– Ahhoz képest, ahogyan a szezon indult a Postás számára, az eredmény óriási...
– Igen, az alapozást három felnőtt játékossal kezdtem, Ambrus, Englert és Russai dolgozott itt a szezon kezdete óta – mondta Meszlényi Róbert. – A többiek fokozatosan szállingóztak. Fodor az EB előtt jött, Csákány úgy csatlakozott a csapathoz, hogy az Európa-bajnokságon két-három perceket játszott meccsenként, tehát fizikálisan messze nem volt a csúcson. Akárcsak az ukrán Sljahova, aki nem is volt az EB-n. Szeptember végén jött az amerikai center, Sauer, novemberben pedig a
bolgár irányító, Najdenova.
– Minden kezdet nehéz, szokták mondani. Ez az ön csapatára ezek szerint különösen igaz lehetett ebben az évadban. Hogyan látott munkához, mi volt a legfontosabb a szezon elején?
– Egyszerre kellett a csapatot összerakni, a játékot, a taktikát kidolgozni és emellett fizikálisan is a megfelelő szintre hozni a játékosokat. Az első Ronchetti-meccsünk után kiderült: kell egy irányító. Ezzel a döntéssel
kapcsolatban azt tudom mondani, lehet, hogy a bajnokságban célt értünk volna, de nemzetközi szinten a két fiatallal biztos, hogy nem jutottunk volna el ilyen messzire.
– Mikorra állt össze úgy a csapat játéka, ahogy ön szerette volna?
– Elég későn, szerintem úgy márciusra. A Vrsec és a Vologda elleni Ronchetti-meccseken már úgy játszottak a lányok, olyan egységesek voltak, ahogy azt szerettem volna. Úgy gondolom, a rájátszásban a pécsiek és a szekszárdiak ellen is meg győző, lendületes játékot nyújtott a csapat.

Hullámvölgy nélkül

– Így utólag visszagondolva, hogy érzi, voltak kritikus pillanatok a csapata játékában?
– Szerintem olyan igazán mély hullámvölgy nem volt, persze akadtak olyan vereségek, amelyekkel eredetileg nem kalkuláltunk. Itt elsősorban a szekszárdi meccsre gondolok az alapszakaszban, ahol tényleg szinte semmi nem sikerült, de szerintem ilyen minden csapatnál előfordul. Az alapszakaszbeli és a Magyar Kupában lejátszott pécsi találkozókon elszenvedett súlyos vereségeinknél még nem állt teljesen össze a
társaság. A diósgyőri vereséget azért nem sorolom ide, mert ott egy igen-igen fárasztó oroszországi játék és utazás után szerepeltünk úgy, hogy még azt a meccset megelőzően átbuszoztuk szinte az országot.
– Amúgy remekeltek a Ronchetti-kupában, messze terven és talán mondhatjuk, erőn felül teljesítettek...
– Így van. Bár a selejtezőn idegenben kikaptunk, biztosan jutottunk tovább és a csoportban sem férhetett kétség hozzá az ausztriai vereség ellenére sem, hogy mi vagyunk a legjobbak. Szerintem a Vrsec és a Vologda ellen játszott a legjobban a csapat, ekkor szerencsére elég sok
szurkoló is látta, mire képes a csapat. Nekem azonban a csúcs a vologdai idegenbeli meccsen nyújtott teljesítmény volt, nemcsak jól, hanem éretten, tudatosan, okosan is játszott a csapat. Hozzá kell tennem azt is, lehet, hogy volt egy kis szerencsénk, hogy a kitűnő Schiót nem a tizenhat közé jutásért kaptuk meg, csak az elődöntőben, ám akikkel addig szembekerültünk, azokat legyőztük.

Magasan a mérce

– Egyénileg hogyan értékelné a csapat játékosainak teljesítményét?
– Ambrus szerintem végig egyenletesen jól teljesített. Csákány a bajnokság végére nagyon belelendült, ő gyengébben kezdett. Fodornál pont fordítva éreztem, ő inkább a szezon elején villogott, a végén kicsit visszaesett. Najdenova játékában januárban és februárban volt egy hosszabb hullámvölgy, de a szezon végére ő is összekapta magát. Amerikai centerünk, Sauer nem nyújtott extrát, de összességében egy megbízható átlagot majdnem mindig hozni tudott. Ami Sljahovát illeti, érdekes módon ő akkor villogott igazán, amikor Sauer nem játszott, bár kicsit elmaradt a várttól. Englert teljesítménye hullámzó volt, a bajnokság végére nagyon összekapta magát, nála nagyon sokat számít, milyen erőállapotban van, Russai pedig kiegészítő emberként nagyjából hozta, amit vártunk tőle.
– Mik az elvárások a következő évadra?
– Már alakul a keret, úgy gondolom, erősebbek lehetünk, mint a most befejeződött évadban. A Ronchetti-kupában magasra tettük magunknak a mércét az idei szerepléssel. Ott idén, mint az Euroligában, Final Four lesz, szeretnénk oda eljutni, a bajnokságban pedig még jobban beleszólni a két nagy párharcába, sőt, esetleg még ami a helyezést illeti, jó lenne eőrelépni.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bíznak a hazai szurkolókban

Három győri versenyző is rajthoz áll a ma kezdődő triatlon Európa-bajnokságon. Elindul a Győrött… Tovább olvasom