Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

Pszichés teher az olimpia előtt

Az olimpiai stressz tulajdonképpen a kvalifikációs versenyekkel kezdődik, ekkor dől el, hogy ki jut ki a világversenyre. Ez olyan hatalmas nyomás minden sportolón, hogy szinte jobban örülnek a győzelemnek, mint az olimpián.
Az élsportolók fizikai teljesítményét általában mindenki nagyra értékeli, és fel is fogja a közönség, hogy nagyjából az emberi képességek határáig jutnak el az olimpikonok. Ám ez ugyanígy igaz a lelki teljesítményre, bár erre jóval kevesebben gondolnak – magyarázta dr. Budavári Ágota, sportpszichológus.

Az egyéni sportágak többségében például a felkészülés során naponta sok órán keresztül ugyanazokat a mozdulatokat végzi a versenyző – és közben nem unhatja meg, sőt, folyamatosan fokoznia kell a teljesítményét. Legyen bármilyen tehetséges is egy sportoló, ha ezt a fajta monotóniát nem tűri, nem lesz igazán eredményes. Léteznek persze technikák, melyek megkönnyítik elviselni a napi kétszeri edzést. Általában az élsportolók ezeket pszichológus tanácsa nélkül is alkalmazzák, rájönnek maguktól. A legfontosabb talán az, hogy minden pillanatban tudatában kell lenni az elérendő célnak, és e mellett kicsi, napi célokat is ki kell tűzni.

A csapatjátékosok természetszerűleg nem unatkoznak, ott másfajta problémák merülnek fel. Képzeljenek el tízegynéhány embert folyamatosan összezárva, ráadásul nagy nyomás alatt, mert ugye ki kell jutni, meg kell felelni… Rengeteg konfliktus adódik. A játékosok egymásnak esnek, összevesznek, éppen ezért lehetőségük van pszichológusi segítséget kérni, sokan éltek is vele. Azt persze a többiek nem tudják, hogy ki fordult szakemberhez – tette hozzá dr. Budavári Ágota.

A folyamatos versenyhelyzet is speciális állóképességet igényel. Akár csapat-, akár egyéni játékról van szó, folyamatosan nagy erővel koncentrálni kell, ki kell előre találni az ellenfél lépését, és azonnal reagálni. Ez egy hatalmas taktikai harc, olyasmi, amit az átlagember sakkozás közben élhet át.

És ha valaki ezt az összes akadályt vette, még mindig előfordulhat, hogy második lesz. A magyar közvélemény hallatlanul maximalista, már egy ezüstéremmel elégedetlen, ráadásul nagyon könnyen gyártanak ebből mítoszt, hogy a magyarok csak ezüstéremre képesek. Pedig sok sportoló pl. időeredményre játszik, mert nem is látja az ellenfeleit. Tipikusan ilyenek az úszók. Miért lenne a kiemelkedő időnek kisebb az értéke azért, mert egy hajszálnyival jobban teljesítő is akadt?

A sportoló életében meghatározó szerepük van az edzőknek. Ők azonban, a pszichológus szemével nézve, kicsit az iskolarendszerhez hasonlítanak, kevesebbet dicsérnek, mint amennyit kellene, és mint amennyi az angolszász kultúrákban szokásos. Úgy vélik, hogy a dicsérő szó elkapatja a versenyzőket, pedig ez nem igaz, főleg nem élsportolók esetében. Ezen a szinten mindenki pontosan tisztában van a teljesítménye értékével, de szeretné ezt mástól is hallani – fejezte be a hevenyészett elemzést a pszichológus asszony.

Krónika hírszolgálat
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tizenhárom percig jól ment

Röhnisch Foton Sopron DKSK 55 59 (9–9, 22–19, 11–20, 13–11) Sopron,… Tovább olvasom