Kisalföld logö

2017. 09. 20. szerda - Friderika 12°C | 13°C Még több cikk.

Pályafutásán az ezüst a korona

Kammerer Zoltán szerint az elmúlt időszak is bebizonyította, hogy eredményt csak munkával lehet elérni. A Londonban ezüstérmes kajakos biztosan folytatja a versenyzést.
Ülünk a Dorney-tó partján Kammerer Zoltánnal a kajak négyesek 1000 méteres olimpiai döntője után. Nem szégyelljük egymásnak bevallani, mindketten megkönnyeztük, amikor az általa vezetett magyar hajó a második helyen siklott a célba. Én a tribünön, ő még ott lent, a vízen, az újdonsült „ezüsthajóban".

Mielőtt elindultunk Londonba, még telefonon beszéltünk. Azt mondta, az utolsó hazai edzésen jól ment alattuk a hajó, de nem tudni, hogy mennyit taktikáztak eddig a többiek. Nagyon keveset lehetett tudni róluk. De megígérte: becsülettel kihajtják magukat.

Kár lenne tagadni, a szakma is legfeljebb pontszerző helyre várta őket, sőt, voltak, akik csak legyintettek, és úgy vélték, hogy még a hatodik helyre sem „csúsznak" be. Aztán az élet megint rácáfolt a hitetlenkedőkre, a sokak által már leírt háromszoros olimpiai bajnok, győri színeket képviselő vezér-evezősünk által irányított regatta ezüstérmet nyert Londonban.

Egy 34 esztendős, fantasztikus sportember ötödik olimpiája volt ez, ahol egy joggal „fehéraranynak" elnevezett ezüstmedállal koronázta meg szenzációs pályafutását.

– Megfagyott a vér az ereinkben a lelátón, amikor a rajtnál idő előtt elindultatok – jegyzem meg, mire Kammerer Zoli elcsukló hangon mondja: – Amikor beültünk a hajóba, hogy felevezzünk a rajthoz, a stégen odajött hozzám Fábiánné Kati néni, az edzőnk, lehajolt, átölelt és azt mondta: „Húzd meg, Öreg!" Közben egy puszit adott az arcomra. Nem tagadom, zavarba jöttem. Az a kérlelhetetlen, vasszigoráról ismert nő, aki hosszú heteken át „kegyetlenül" hajtott bennünket, most olyat tett, amit soha nem gondoltam volna róla. Persze a három társamnak is kijárt egy bátorító puszi. Bevallom, ez a váratlan szituáció engem megzavart, és amíg lapátoltunk a rajthelyig, elérzékenyültem. A történtek miatt annyira felpörögtünk, hogy nem volt türelmünk kivárni a szabályos rajt pillanatát.

Szerencsére a duplázásnál már nem volt gond. Szinte repült Kammererékkel a hajó.

Kulifai Tamás, Tóth Dávid, Paumann Dániel és Kammerer Zoltán. Az MTI felvétele.
Kulifai Tamás, Tóth Dávid, Paumann Dániel és Kammerer Zoltán. Az MTI felvétele.

– Az előfutamunkban a mezőny legjobb idejét mentük, így annyit sejtettünk, van esélyünk az élmezőnnyel haladni. Jó rajtot vettünk, legalább százharmincas csapásszámmal indultunk, majd átmentünk valamivel kisebb, úgynevezett utazó sebességbe, aztán négyszázötven és hétszázötven méter körül elindítottuk a hajót százhuszonöt körüli csapásszámmal. Bár természetes, hogy háromszáz méter táján már mindene fáj az embernek, de akkor ott, abban a három percben néhány másodperc alatt megelevenedett a huszonöt éves pályafutásom minden kiemelkedő pillanata. Kati néni világosan kérte, hogy a begyakorolt taktika szerint menjünk végig a pályán, senki ne akarjon többet, mint amit tud. Nem néztük a vetélytársakat, ki hol tart, csak mentünk elemi erővel a cél felé. Aztán magam sem akartam elhinni, hogy az ausztrálok mögött másodikok lettünk. Életem legnagyobb versenye volt... Először azt hittem, negyedikek lettünk, aztán némi tanácstalanságot követően a hátam mögött Pauman Dani üvöltötte, hogy másodikok vagyunk.
Sokan azt mondták, ha van még húsz méter, akkor olimpiát is nyer az egység.

– Feltéve, ha kilencszázhetven méternél nem fáradunk el, mert ez történt – jegyzi meg. – Onnan már csak a szívünk vitt bennünket a célig. Akik így látták, azoknak üzenem, ha van még húsz méter, akkor befognak bennünket a csehek vagy a németek. Ez a második hely minden álmunkat felülmúlta, bent a pályán pedig reális volt.

Kammerer remek érzékkel mérte fel, hogy kizárólag új környezetben, és továbbra is csak kemény munkával lehet esélye ezen az olimpián.

– Teljes mértékben tudtam azonosulni az első olimpiáján induló három fiatal társammal. Tisztában voltam azzal, hogy Kulifai Tomi, Pauman Dani és Tóth Dávid elképesztő keményen dolgozik Kati néni keze alatt, s az edzőnőnél nincs pardon. Sok helyen megpróbálják a versenyzők megmagyarázni, mi jó és mi nem, s miért kellene másként edzeni. Itt nem lehetett kérdezni, csak melózni. Bár soha nem vetettem meg a munkát, azonban miután az utóbbi években elszoktam az ilyen drákói szigorral irányított edzésektől, kicsit tartottam is az új helyzettől. Kati néni közölte, hogy az olimpia előtti két hónapot életünk végéig megemlegetjük.

Mi tagadás, ha tovább kell csinálnom, lehet, hogy kifeszülök, feladom. Eszméletlen sokat melóztunk. Azonban hiába lett volna több helyen is lehetőségem csapathajóba ülni, tudtam, csak akkor jöhet az eredmény, ha egy ilyen könyörtelenül güriző társaságba kerülök.

Arra a felvetésre, hogy korábbi csapattársai közül senki nem került ki az olimpiára, így reagált „Kamera": – Sokat köszönhetek korábbi mesteremnek, Sári Nándornak és azoknak a társaknak, akikkel éveken át együtt eveztünk és olimpiákat nyertünk. Ám ha az ember nem kap észbe, akkor elrohan mellette az idő. Az igazság az, hogy a legtöbb élsportoló néhány éremmel, nemzetközi eredménnyel a tarsolyában egy életkor után elgondolkodik a folytatásról. Elégedetté válik, ami kevesebb edzéssel párosul, így értelemszerűen gyengébb eredményeket ér el. Ilyenkor jön a magyarázkodás, okoskodás: nem jó az evezőlapát, gond volt a beülővel, és még hosszasan folytathatnám. Ami persze egy nagy marhaság. Bármilyen közhelynek tűnik, amióta világ a világ, kemény munka nélkül nincs eredmény. Ez most újfent beigazolódott.

– Fábiánné az olimpia előtt azt nyilatkozta, hogy felkészít benneteket, aztán összetépi az edzéstervét és örökre búcsút mond az edzői tevékenységnek – vetem közbe. Kammerer értetlenül néz rám.

– Kati néninek felesleges összetépnie az edzéstervet, mert minden a fejében van. Fantasztikus nő, zseniális pedagógiai érzékkel rendelkezik. Hogy valóban abbahagyja-e? Nem tudom. Tőlem nem sokkal ezelőtt megkérdezte: „Öreg, folytatod?" Igennel válaszoltam, mire ő mosolyogva csak ennyit mondott: akkor én is. Ennek ellenére akár hiszik, akár nem, fogalmam sincs, hogy mi lesz velem. Abba biztosan nem hagyom, mert életem a kajakozás. Az is biztos, hogy pályafutásom végéig a Graboplast Győri Vízisport SE versenyzője maradok.

Egyelőre sok pihenő nem vár rám, mert péntektől országos bajnokság lesz Szolnokon, ahol ugyancsak rajthoz állok. Beülök a klubom hajójába három győri fiatallal és megpróbálunk elsők lenni. Tudom, hogy a legtöbb olimpián járt kajakos és kenus nem vesz részt az ob-n, de én kötelességemnek érzem, hogy képviseljem a klubomat. Másrészt meg felettébb imádok versenyezni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jöjjön mindenki! - a kilencszeres olimpiai bajnok Carl Lewis Budapesten tart edzést

Budapestre érkezik Carl Lewis kilencszeres olimpiai bajnok amerikai atléta, aki a 27. Nike Budapest… Tovább olvasom