Kisalföld logö

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 20°C | 30°C Még több cikk.

Ötven éve tagja az ETO-családnak

Labdarúgás - Ötven évvel ezelőtt igazolt Sopronból a Győri Vasas ETO-hoz Keglovich László, aki azóta sem szakadt el a zöld-fehér klubtól. Az olimpiai bajnok labdarúgó a klub öregfiúk-közösségének oszlopos tagja.

Keglovich László a Győri ETO legendái közé tartozik, a pályafutását azonban a hűség városában kezdte: ifjú korában csatárként Sopronban előbb a Sotex, majd az SVSE csapatában ontotta a gólokat.

„Sopronban születtem, s az idősebb haverok vittek el a Sotexhez. Rövid idő alatt végigjártam az utánpótláskorú csapatokat és bekerültem a megyei első osztályban szereplő felnőttegyüttesbe. Ennek akkor nagyobb rangja volt, mint manapság, hiszen magasabb volt a színvonal, rajtunk kívül jó csapattal rendelkezett például az MTE és a Kapuvár is. Egy évvel később átkerültem az NB II-es SVSE-hez, majd a következő esztendőben az érettségi után az ETO-ba igazoltam. A legutóbbi Honvéd elleni meccsről éppen azért hiányoztam, hiszen az ötvenéves találkozón vettem részt Sopronban. Az első edzőim közül szívesen gondolok Kőmíves "Csiri" bácsira és Kummer Ernőre."

A fiatal játékos kezdetben középcsatárként szerepelt, utána azonban a támadósorban szinte mindenütt megfordult.

„Az NB I-ben 1958 augusztusában mutatkoztam be a Bp. Honvéd ellen. Olyan játékosok szerepeltek a piros-fehéreknél, mint Bozsik, Budai, Kotász, Tichy vagy éppen a középhátvéd Solti, aki úgy összerugdosott, hogy a mérkőzés végén alig tudtam lesántikálni a pályáról. A végeredmény egyébként 0–0 lett."

A Győri Vasas ETO 1960-as évekbeli sikercsapata. Álló sor, balról: Hidegkuti Nándor edző, Szániel, Palotai, Tóth, Orbán, Máté, Tamás. Guggoló sor: Keglovich, Győrfi, Morvay, Povázsai, Korsós.
A Győri Vasas ETO 1960-as évekbeli sikercsapata. Álló sor, balról: Hidegkuti Nándor edző, Szániel, Palotai, Tóth, Orbán, Máté, Tamás. Guggoló sor: Keglovich, Győrfi, Morvay, Povázsai, Korsós.

 

A gyorsaságával is kitűnő Keglovich fokozatosan kihagyhatatlanná vált a győri tizenegyből. Az ETO-val káprázatos eredményeket ért el, hiszen összesen 312 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára, tagja volt az 1963-ban magyar bajnokságot nyert gárdának és háromszoros MNK-győztesnek is mondhatja magát. A nemzetközi porondon szintén jelentős eredménylistával büszkélkedhet, hiszen BEK-elődöntős és jó néhány KEK- és UEFA-kupa-találkozón is szerepelt.Legnagyobb sportsikerét azonban már hátvédként érte el.

„Amikor Szusza Ferenc visszatért edzőnek az ETO-hoz, nem sokkal később észrevette, hogy az egymás közötti játékban jól játszom védőt. Mivel hátul is képzett, technikás játékosokat akart szerepeltetni, új megoldásokon törte a fejét. Akkor jött divatba a felfutós hátvédjáték, így lettem én jobb-bekk. A Komló ellen játszottam először és kilenc-nullra nyertünk, a Népsportban pedig kilences osztályzatot kaptam. Az NB I-es mérkőzéseim csaknem felét játszottam le jobbhátvédként."

Ekként lett tagja a magyar olimpiai válogatottnak is és 1968-ban Mexikóban részt vehetett az ötkarikás játékokon.

„Már az 1960-as római olimpia előtt is szerepelt a nevem a keretben, de sajnos kifordult a térdem, és Sátori utazhatott helyettem Olaszországba. A mexikói olimpián csak egy selejtező mérkőzést játszottam, amelyen megsérültem, kiment a bokám. Így a döntőt a pálya széléről kísértem figyelemmel. Szerencsére négy-egyre győztünk és aranyérmesek lettünk. Nagyon jó volt az az olimpiai csapat, hiszen olyan játékosok alkották, mint Szücs, Páncsics, Fazekas, Menczel, Novák vagy Dunai II."

Labdarúgó-pályafutását követően elvégezte a TF szakedzői, majd tanári szakát és a győri Bercsényi-gimnáziumban dolgozott; csapataival többször is remekeltek az országos középiskolai bajnokságban, a diákolimpiákon. Emellett utánpótláscsapatoknál edzősködött, több későbbi neves, válogatott futballista is nála ismerkedett meg a sportág alapjaival.

Vezetőként az ETO elnökhelyettese, elnökségi tagja volt, szeretett klubjától vonult nyugdíjba, miután betöltötte hatvanadik életévét. Az ETO-tól azonban nem szakadt el, rendszeresen részt vesz az öregfiúk összejövetelein, sőt, a szokásos lábteniszt sem hagyja ki, pedig a közelmúltban súlyos térdműtéten esett át. Nem hiányzik a lelátóról a csapat mérkőzéseiről sem.

„Nosztalgiázni nem szoktam, mert nem érdemes, de a múltkor, amikor néztem a tévében a Milan meccsét, azért eszembe jutott, hogy a KEK-ben a San Siróban annak idején egy-egy után szinte egykapuztunk velük és csak idegenben lőtt több góllal jutottak tovább az olaszok. Napjainkban magyar klubcsapatnak esélye sincs, hogy eljusson ilyen lehetőségig."

Olvasóink írták

  • 1. Wanhall József 2008. szeptember 03. 10:31
    „Nagyon jó egészséget kivánok.Örülök a megemlékezésnek,jó érzés visszaemlékezni a mérkőzéseitekre,a sok ETO sikerre a régi ETO pályon,a N.Stadionban.Wanhall József”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több száz kilométer húsz óra alatt - Galériával!

Hegyikerékpár - Az egyik legemberpróbálóbb műfaja a hegyikerékpározásnak a 24 órás versenyeké, ahol… Tovább olvasom