Kisalföld logö

2018. 07. 19. csütörtök - Emília 18°C | 27°C Még több cikk.

Női kézilabda válogatott: Ez volt 2008

Kézilabda - A kézilabdasport változatos esztendőt tudhat maga mögött. Válogatott szinten ugyan mind a férfiak, mind a nők csupán a nyolcadik helyet szerezték meg az Európa-bajnokságon, ám a szebbik nem képviselői legalább ott lehettek Pekingben, ahol olimpiai 4. hellyel tértek haza.
Változatos esztendőt hozott a magyar nőikézilabda-válogatott számára 2008. Az év első pár napjában még Németh András és Zsiga Gyula volt a csapat irányítója, ám előbb utóbbi mondott le posztjáról, majd Németh is bedobta a törölközőt. Februártól szeptemberig Hajdu János vette át a stafétát, majd Imre Vilmos következett. De haladjunk lépésről lépésre.

A sikertelen, 2007-es franciaországi világbajnokság lavinát indított meg a válogatottnál. A korábban elválaszthatatlan barátok kapcsolata megromlott, így Zsiga Gyula már a január 9-i elnökségi ülésen lemondott. Elmondta, azért döntött a távozás mellett, mert az elmúlt időszakban "kevésbé tudott alkotó részese lenni a feladatoknak."

"Arra felkészültem, hogy lesznek közöttünk nézetkülönbségek, ám idővel rá kellett jönnöm, ebben a szerepben nem tudok igazán a válogatott, a közösség hasznára válni, emellett saját magammal kapcsolatos várakozásaimnak sem felelek meg" - írta leköszönő levelében a szakember.

13 nappal később a posztján megerősített Németh Andárs is jelezte, ennyi volt. "A január 9-i elnökségi ülésen egyhangú támogatást kaptam. Akkor csak néhány órát töltöttem Budapesten, majd mentem vissza a klubomhoz, a Hypóhoz Bécsbe. Az elmúlt napokban viszont több időm volt tájékozódni, és akkor már éreztem, nem ilyen egyértelmű a helyzet. Vannak elveim, elképzeléseim, amelyekhez ragaszkodom, de ilyen körülmények között lehetetlenné vált a munkám folytatása. Van ilyen, hogy emberek nem tudnak együtt dolgozni" - mondta a leköszönő szakember, akit 2005. február 8-án neveztek ki a posztra.

Égető kérdéssé vált, hogy kapitányt találjon a szövetség, márciusban ugyanis olimpiai selejtező várt az együttesre. A megoldást az MKSZ szakmai igazgatója, Hajdu János jelentette, aki maga mellé vette a Győr és a Dunaferr fiatal szakvezetőjét, Konkoly Csabát és Imre Vilmost, és szinte ugyanazt a keretet hívta meg (unikumnak csak a 4 év után ismét válogatott Lovász Zsuzsa és Pigniczki Krisztina számított).

Ugyan a selejtezőt Nimes-ben kellett volna megrendezni Franciaország, Kongó és Japán ellen, az ázsiai selejtezőben tapasztalt csalások miatt a nemzetközi szövetség mindent felborított. Így aztán Bukarest lett a helyszín, s a maradó Japán mellett Románia és Lengyelország a rivális.

A csapat végül könnyedén abszolválta a továbbjutást: a lengyelek 39-30-as legyőzése után ugyan kikapott a románoktól (29-31), Japán nem okozott gondot (39-29).

Peking előtt néhány súlyos pofon már ráébresztett mindenkit a hiányosságokra. Görbicz Anita azt elutazás előtt leforrázta magát, így a felkészülés során alig játszhatott, a csapat pedig előbb belefutott egy szokásos nagy vereségbe Norvégia ellen, majd pár nappal a nyitány előtt Kína, sőt Kazahsztán is győzött ellenük.

Hajdu lemondással fenyegetőzött, klasszikussá vált nyilatkozatokat tett, az együttes pedig úgy tűnt, beindult. Svédország legyőzése (30-24) után a Brazília elleni döntetlen (28-28), majd a németek felett aratott egygólos siker (25-24) elég volt a továbbjutáshoz, igaz, a csoport utolsó két meccsén súlyos zakók következtek Oroszország (24-33) és Dél-Korea ellen (22-33).

Egy meccsre azonban nagyon felszívta magát az együttes, a negyeddöntőben az év legjobb mérkőzésén 34-30-ra verte Romániát, s bár az elődöntőben 22-20-ra kikapott az oroszoktól (egy nagyon is nyerhető mérkőzésen), majd a bronzéremért kikapott a bírók által kissé támogatott Koreától (28-33) a remek szereplésnek mondható 4. helyen végzett.

Az olimpia végén Hajdu távozott, utóda Imre Vilmos lett, aki a szakmai stábban megtartotta Konkoly Csabát, s maga mellé vette a Békéscsaba jelenlegi edzőjét, az egykori vb-ezüstérmes átlövőt, Mátéfi Esztert.

A macedóniai Eb már-már a franciaországi vébét idézte. Ugyan a védekezésrre hosszú évek után nem lehetett panasz, támadásban leblokkolt a csapat, Pálinger és Görbicz erős közepes formában játszott, Vérten az első mérkőzésen megsérült, így nem lehetett csodát várni.

A románoktól (21-27) elszenvedett vereség után a Dánia elleni 26-26 azt jelentette, ki-ki mérkőzés vár ránk Franciaország ellen, amelyet 29-26-ra nyerve a csapat a középdöntőben folytathatta.

Ott az ukránok elleni 26-24-es sikert követően Norvégia ismét átgázolt rajtunk (20-34), így aztán Spanyolország ellen sem maradt esély (21-23). A csapat a csalódást keltő 8. helyen zárt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Többgenerációs kézilabdacsalád

Kézilabda - Nem ritka eset, amikor apa és fia egyaránt kipróbálja magát ugyanazon sportágban, s… Tovább olvasom