Kisalföld logö

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 21°C | 34°C Még több cikk.

Nagy idők jeles krónikása

Havasréti Béla a legidősebb aktív magyar sportújságíró, 83 évesen is hétről hétre megtalálható minden fontos eseményen.

Havasréti Béla a legidősebb aktív magyar sportújságíró, 83 évesen is hétről hétre megtalálható minden fontos eseményen. Ötvenhat év után most engedélyezett magának csak egy rövid pihenőt, ezúttal is betegsége kényszeríti rá.

„Születésemtől kezdve szinte az egész életemet a sportban töltöttem – kezdi magáról. – Győri, gyárvárosi gyerek voltam, a szeszgyárral szembeni lóvásártéren reggeltől estig fociztunk. Nem voltam valami nagy talentum, igazolt játékosként akkor mindössze a városi bajnokságig jutottam. Aztán 1942-ben a Délvidék visszacsatolásakor vasutasként Szabadkára vezényeltek, ahol aztán helyi együttesben fociztam másfél évig. Amikor a második világháború után hazatértem, itthon sportvezetőként maradhattam a futball közelében. Először a Nyugat-magyarországi Labdarúgó Alszövetség, 1950-től a megyei szövetség főtitkára – időközben  a DAC elnökhelyettese is – lettem. A hatvanas évek elején kerültem a megyei sporthivatalba, ahonnan 1982-ben elnökhelyettesként vonultam nyugdíjba."

Az idők folyamán elkötelezte magát egy másik szakmához, az újságíráshoz is. Ez a szerelem az évtizedek alatt sem csillapodott. Azt mondja, az újságírás révén rengeteg barátot, ismerőst szerzett az egész országban.

„Soha nem voltam főállású újságíró. A Népsportot 1950-től tudósítom. Az elődömnek, Klell Jancsinak valami politikai ügye volt és ezért leváltatta a pártvezetés, így kerültem a helyére. Az idén az ötvenhetedik évemet kezdtem meg a lapnál és eddig egy napot sem hiányoztam. A mostani az első alkalom, de ezúttal is csak azért, mert kórházba kerültem, utána pedig egy hónapos pihenést engedélyeztem magamnak. Fél gőzzel azért persze dolgozgatok, a kézilabdát ugyanis megtartottam erre az időre is."
Büszkén említi, hogy három külföldi válogatott mérkőzésen személyesen is jelen lehetett: 1946-ban a párizsi francia–magyaron (2–2) az MLSZ elnökségi tagjaként, Belgrádból a jugoszláv–magyarról (1959, 2–4) és 1990-ben az olasz–magyar (1–0) olimpiai selejtezőről pedig újságíróként tudósíthatott.

„Nemcsak én maradtam hű a Népsporthoz, illetve napjainkban már Nemzeti Sporthoz, hanem a lap is mindig ragaszkodott hozzám. Amikor kellett, akkor megvédett a különböző támadásokkal szemben. A respektemet elsősorban nem az írástudásomnak köszönhettem, sokkal inkább a szorgalom, a megbízhatóság, a tárgyilagosság volt mindig a fő ajánlólevelem."

Amikor megbetegedett, bejelentette kedvenc lapjánál, hogy abbahagyja a munkát, átadja a helyét a fiataloknak. Azt mondja, valóságos telefonáradat indult meg a szerkesztőségből, végül sikerült is rábeszélniük a folytatásra. Korábban megkapta a Nemzeti Sport aranygyűrűjét, nyolcvanadik születésnapján egy zsebórával köszöntötték, szűkebb pátriájában pedig átvehette a Bauer Rudolf-díjat.
Ha egy újságíró jól végzi a munkáját, természetesen nemcsak barátokat, de olykor ellenségeket is szerez. Szerencsés esetben őket csak rövidebb-hosszabb időre...

„A legemlékezetesebb esetem az ETO-val volt a nyolcvanas években: Verebes József edző kizavart az öltözőből és azt mondta, többet nekem nem nyilatkozik. Borbély Pál volt akkoriban a labdarúgórovat vezetője, ő úgy döntött, amíg az ETO vezetése nem tudja elérni, hogy a csapat edzője a Népsport mindenkori tudósítójának nyilatkozzon, addig a lap nem közöl mérkőzés utáni véleményt Verebestől. Így is történt vagy egy évig. Aztán az egyik győri mérkőzés előtt, midőn a kifüggesztett kezdőcsapatokat böngésztem, a Mágus hátulról a vállamra tette a kezét és így szólt: »Béla bátyám, béküljünk ki! Felejtsük el, ami történt!« Azóta valóban szent a béke közöttünk. Amikor másodszor szerződött Győrbe, már kimondottan jó viszonyban voltunk egymással."

Egy másik alkalommal – még a hetvenes évek elején – a győri pártbizottságról írtak levelet Beckl Sándornak, az OTSH napokban elhunyt elnökének, hogy Havasréti Bélát váltsák le, ne lehessen tudósító. Szabó Béla, a Népsport főszerkesztője Győrbe utazott, hogy kivizsgálja az esetet. A tudósítónak csak egy kérése volt, együtt menjenek mindenhová, hogy hallja, mit mondanak róla. Amikor a feljelentést író Jankovits István városi párttitkárhoz értek, az „elvtárs" odalépett Havasrétihez, átölelte, majd megpuszilta. Azt mondta nekik: remeg az ETO-ért és a klub kérésére írta a feljelentést, egyébként nincs semmi baja az újságíróval. A főszerkesztő végül elsimította a konfliktust és minden maradhatott a régiben...

„Milyen emlékezetes bakijaim voltak? Szerencsére nem sokat tudok említeni. A Győri Dózsa NB I-es röplabdamérkőzést játszott. Nekem egy időben több eseményem volt, ezért kettő–kettőnél eljöttem a pályáról és megkértem Stenczel Karcsit, hogy a végeredményt tegye le a Rába Szálló portájára. Így is történt, abból leadtam, hogy a Dózsa nagy meglepetésre legyőzte a válogatottaktól hemzsegő Csepelt. Sajnos későn derült ki, hogy nem három–kettő, hanem kettő–három lett a végeredmény..."

Palotai Károllyal már-már legendás a barátsága, hosszú évekig egy munkahelyen dolgoztak, napjainkban is gyakran ugratják egymást.
„A kilencvenes években egy ETO–Vasas mérkőzés játékvezető ellenőre volt. Fekete Miklós vezette az összecsapást és a nyolcvannyolcadik percben tizenegyest adott Hajszán buktatásáért, és a megítélt büntetőből kettő–kettőre egyenlített a győri csapat. A mérkőzés végén találkoztunk az öltözőfolyosón és megkérdezte, hányas osztályzatot adtam a bírónak. Mondtam, hogy a legjobbat: ötöst. Erre leszidott: fogalmam nincs a futballról, hülye vagyok hozzá, nem láttam, hogy az műesés volt. Este a televízióban bemutatták a gólokat és én is izgatottan vártam, kinek van igaza. Nemsokára csörgött a telefonom. A vonal túlsó végén Palotai volt: »Önkritikát kell gyakorolnom, most az egyszer magának volt igaza.« Örülök, hogy a barátomnak vallhatom."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Armstrong Ulrich győzelmét várja a Tour de France-on

A tavaly hétszeres bajnokként visszavonult Lance Armstrong szerint régi ellenlábasa, a német Jan… Tovább olvasom