Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Kézilabda - ETO: Hosszú évek agóniája ért véget

Hosszú évek óta tartó agónia végére tett pontot a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) a múlt hét végén: kizárta a bajnokságból a FAB-ETO néven szereplő győri férfi kézilabdaklubot, így egy nagy múltú egyesület tűnt el a sportág palettájáról.

Katona Sándor, az MKSZ versenybizottságának elnöke sajnálja, hogy ezt a döntést kellett meghozniuk, de nem volt más választásuk: „A győri klub eleve úgy indulhatott a bajnokságban, hogy haladékot kapott arra, hogy nullás adó- és vámigazolást mutasson be. Ennek a határidő után sem tudott eleget tenni az egyesület, ezért előbb fel kellett függesztenünk a játékjogukat, majd három ki nem állás után ki kellett zárnunk az ETO-t a bajnokságból. Megmondom őszintén, kettős érzések vannak ilyenkor a testület tagjaiban, hiszen mindig sajnálatos, ha egy csapat, különösen ha ilyen komoly eredménylajstrommal rendelkezik, erre a sorsra jut. Ugyanakkor az is motoszkál ilyenkor az emberben, hogy a nyáron esetleg elvettünk egy esélyt egy másik klubtól."

A sportvezető hozzátette: a szabályok értelmében, ha a klub újra lábra áll, akkor két osztállyal lentebbről, azaz a megyéből kellene kezdenie mindent, legalábbis a felnőtt és a junior korosztályban. A serdülők tovább versenyezhetnek, lévén, hogy ott nyílt a bajnokság. Arra vonatkozólag vannak információi a szövetségnek, hogy a játékosok is bejelentették, hogy tartozik nekik a klub, de ezen a téren semmilyen hatáskörük nincs.

„Ezen követelések gyakorlatilag polgári peres úton hajthatók be, ez nem a mi asztalunk. Amit mi tehettünk, azt megtettük, még ha fájdalmas is volt, de meg kellett lépnünk" – mondta végezetül Katona Sándor.

1986 - útban hazafelé Alicantéből az IHF-kupával

Szomorú befejezés

A csapat egykori játékosai, edzői szerint szomorú, hogy így ért véget egy nagy múltú klub hosszú évek óta tartó „haláltusája".

Joósz Attila játékosa, majd később edzője volt az ETO-nak, az ő irányításával nyerte meg 1986-ban az IHF-kupát a csapat. Nemzetközi kupát előtte és utána sem nyert még győri klub.

„Nagyon sajnálom, hogy ez bekövetkezett, de a történtek után törvényszerű volt ez a vég. Az utóbbi időben már nem tudtam annyira figyelemmel kísérni a klub körül történteket, mint korábban, de azért eljutottak hozzám a hírek. Megmondom őszintén, pesszimista vagyok abban, hogy innen lenne visszaút. Maradnak az emlékek, s ma is büszkeséggel tölt el, hogy a kupagyőztes csapattal dolgozhattam, melyben szinte csak győriek játszottak" – mondta Joósz Attila.

Iváncsik Mihály tagja volt a '86-os gárdának, világválogatottságig vitte a zöld-fehérektől, emellett mindhárom fia karrierje innen indult. Bár elnökségi tagja volt az együttesnek, mint mondta: több mint egy éve nem ült össze az elnökség.

„Pénz nélkül nagyon nehéz ezt a sportágat sikerre vinni. Valahol várható volt, hogy ez történik, ami miatt nagyon fáj a szívem. Annak idején a Tatabánya és a Debrecen is végigment ezen, beletelt jó tíz évbe, hogy innen visszakapaszkodjanak. Nem tudom, maradt-e remény, az azért biztos, újra felépíteni valamit sokkal több energiába kerül, mint ugyanazt esetleg megmenteni" – mondta az egykori világklasszis jobbszélső.

Gerháth Zoltán a későbbi generáció tagja, aki az ETO-ból lett válogatott.
„Évek óta tartó agónia ért véget ezzel a döntéssel. Nagyon sajnálatos, hogy ide süllyedt a klub. Abban azért bízom, hogy a városban van jövője a férfi kézilabdának, s ha a régi, nagy sikert egyelőre nem is lehet elérni, lesz egy stabil élvonalbeli gárda Győrben" – fogalmazott az egykori kapus.