Kisalföld logö

2017. 08. 19. szombat - Huba 19°C | 31°C Még több cikk.

Min múlott a vb-cím?

A közvélekedéssel és Palik Lászlóval ellentétben az új szabályoknak nem sok közük volt ahhoz, hogy 2000 óta először izgalmasan alakult a Forma–1 véghajrája. Akkor meg mi történt?

Monza: az idei Forma–1 egyik fontos futama volt.
A Forma–1-rajongók az év elején a Nemzetközi Automobil Szövetség által megalkotott szabályoktól, elsősorban a megváltoztatott edzéslebonyolítástól remélték az izgalmakat. A várakozás végül is bejött, hiszen az eltérő üzemanyag-mennyiségek miatt rendszeresen felborult papírforma következtében a futamon jóval több előzést lehetett látni, s általában a körök harmadát-felét már letudták a pilóták, mire a néző kiszámíthatta, ki milyen taktikát választott.
Ettől függetlenül az új regulák talán ha négyszer határozták meg döntően egy nagydíj végkimenetelét: Malajziában, ahol a sűrűjéből rajtoló Michael Schumacher az első kanyarban beledurrant Jarno Trulliba, s így csak hatodik lett; Barcelonában és Montrealban, ahol Kimi Räikkönen kicsúszott szombaton, így az utolsó helyről indulva kiesett, illetve csupán három pontot szerzett; valamint Japánban, ahol a kvalifikáció közben esni kezdett az eső.
Ennél sokkal fontosabb volt, hogy a Michelin-abroncsokkal felszerelt Williams-BMW és McLaren-Mercedes, valamint időnként a Renault bizonyos pályákon behozta a Ferrari előnyét, sőt, nem egy helyen – például Hocken-

heimben, Monte-Carlóban és a Hungaroringen – nyomasztó fölénybe került. A szerencse hébe-hóba ugyancsak mellékszerepet kapott. Az akkor még ötszörös világbajnokot a Német GP-n a második helyen autózva érte a defekt (igaz, Ron Dennis McLaren-főnök biztos volt abban, hogy a Bridgestone-gumik nem bírják ki a Ferrari kétkiállásos stratégiáját a hőségben). Räikkönen Spanyolországban vétlenül rohant bele Antonio Pizzonia lefulladt autójába, míg a hockenheimi rajt után szinte semmit sem tehetett az ellen, hogy Ralf Schumacher és Rubens Barrichello kilökje a pályáról.
A vb-t nagy valószínűséggel mégis az döntötte el, hogy 1. a Ferrari még mindig a mezőny legmegbízhatóbb és egyik legjobb

autója, 2. M. Schumacher még mindig a mezőny legrutinosabb és egyik legjobb pilótája. Utóbbi állítás annak ellenére igaz, hogy a kerpeni korántsem csúcsformában versenyezte végig 2003-at, hiszen szokatlanul sokat hibázott az edzéseken és a versenyeken – Trulli már említett sepangi „elkaszálásán" túl az emberben hirtelen a brazíliai kicsúszás, valamint a Juan Pablo Montoyával történt nürburgringi ütközés tolul fel, vagy az, hogy a Japán Nagydíjon kétszer is majdnem kiesett.
Ettől függetlenül tény: a címvédő a legkritikusabb pillanatokban fantasztikusan vezetett.

A szezonban – utólag könnyen kiszámolható – négy kulcsfontosságú verseny volt és Schumacher mindannyiszor brillírozott. Imolában három sikertelen futam után, édesanyját gyászolva tudott nyerni, Kanadában a nála láthatóan gyorsabb testvérét, valamint Juan Pablo Montoyát és Fernando Alonsót tartotta sikerrel vissza; Monzában minden kerékcsere után egy-két másodpercen múlt, hogy kolumbiai riválisa elé kerül-e; míg Indianapolisban pályafutása során sokadszor bizonyult a legjobb esőmenőnek.

És még valami: bár a Malajziai, a Brazil, az Európai, a Német, a Magyar és a Japán Nagydíj nem sikerült számára valami fényesen, hatszor tudott nyerni az idény folyamán, kétszer annyiszor, mint Räikkönen és Montoya együttvéve. És ez a hat a végén elég volt a hatodikhoz.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lemondott a Magyar Labdarúgó Liga elnöke

Lemondott posztjáról Demján Sándor, a Magyar Labdarúgó Liga elnöke. Demján Sándor posztját… Tovább olvasom