Kisalföld logö

2017. 08. 24. csütörtök - Bertalan 12°C | 27°C Még több cikk.

Milyen az átlagfocista és mennyit keres?

A kutatás a tavalyi nemzetközi transzfereket vette górcső alá, szám szerint több mint 11 500 futballista átigazolását.
A futballpiac sokszor fantasztikus átigazolási számait hallva-olvasva mindenkiben az a meggyőződés alakulhat ki, hogy a csillagászati összegekért klubot váltott labdarúgók hatalmas pénzeket kaszálnak. Ami nyilván igaz a legnagyobb sztárokra, csakhogy a többség kénytelen szerényebb tételekkel beérni. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) megbízásából készült felmérésből pontosan kirajzolódik, milyen is egy mai átlagfocista: 23 éves, brazil, és nem keres annyit, amennyit szeretne…

A kutatás a tavalyi nemzetközi transzfereket vette górcső alá, szám szerint több mint 11 500 futballista átigazolását, akik nemcsak klubot, hanem országot is váltottak. (Azaz a saját hazájukba más csapathoz szerződött labdarúgókra nem terjedt ki a felmérés.) Értük mindösszesen 3,1 milliárd dollár fizetett új kenyéradójuk - ami kétségkívül szép summa, de ha a tények mögé nézünk, megváltozik a kép. A rekordokat döntögető és az újságok címlapjaira kívánkozó árak ugyanis csak egy nagyon szűk réteget érintenek. (Közéjük tartozik például Dzsudzsák Balázs, akiért állítólag 14 millió eurót utalt az orosz Anzsi Mahacskala a holland PSV Eindhovennek - azóta már továbbadta 19 millióért a Dinamo Moszkvának.) Az egy átigazolás során megmozgatott tipikus összeg ugyanis csak 200 ezer dollár volt.

Ennél is jobban meglepte azonban a kutatás készítőit, hogy az összes tavalyi átigazolás közül csupán 14 (!) százalék esetében történt pénzmozgás. Vagyis a 11 500 játékos 86 százaléka ingyen váltott csapatot! Az első pillantásra megdöbbentő adat magyarázata, hogy ők - szakszóval - szabadügynökök voltak, tehát olyan focisták, akiknek lejárt a szerződésük előző klubjuknál, vagy első profi szerződésüket írták alá. Fiatalok Dél-Amerikából

A felmérés korcsoportonként, nemzetenként is vizsgálta az átigazolásokat, valamint összegezte azt is, hogy mennyit fognak keresni a labdarúgók új klubjuknál. Az nem jelentett újdonságot, hogy a fiatalabb játékosok népszerűbbek, és hogy Brazília továbbra is ontja magából a futballistákat, ám a tények alaposabb elemzése ezeken a területeken is szolgál egy-két érdekességgel.

Például azzal, hogy az összes klubváltás 75 százaléka 27 éves vagy fiatalabb labdarúgóról szó. A 23 és 25 esztendős focisták uralják a piacot, belőlük egyformán több mint ezret "adtak el" tavaly, míg a 30 évesek - vagy idősebbek - esetében ez a szám nem éri el a hatszázat.

A profi karrier átlagosan 33 év körül ér véget. A trend az, hogy a klubok már egyre fiatalabb korban lecsapnak a tehetségekre: feltartóztathatatlanul törnek előre a tinédzserek. Tavaly a 15 vagy 16 évesen profinak szerződött játékosok száma már meghaladta a 36 éves vagy idősebb focistákét. A 18 évesek klubváltása elérte a 200-as, a 19 éveseké meghaladta a 400-as határt.

A FIFA egy korábbi tanulmányából már kiderült, hogy minden valamire való csapatban található minimum egy, de inkább kettő vagy három brazil focista, és a mostani kutatás is ezt támasztotta alá. Az országonkénti rangsort ugyanis toronymagasan vezetik a brazilok: az összes klubot váltott játékos 13 százaléka brazil volt, ami csaknem kétszer annyi, mint a második helyezett Argentína (7 százalék) eredménye. A dél-amerikai labdarúgók keresettségét jól jellemzi, hogy e két futballnagyhatalom mellett Uruguay és Kolumbia (3-3 százalék) is a lista élcsoportjában található. Rajtuk kívül még Franciaország, Szerbia és Nigéria (egyformán 3 százalék) nevezhető jelentős futballista exportőrnek. Utánuk Anglia, Spanyolország és Portugália következik a sorban, de már csak szerény két százalékkal. Mennyi is az annyi?

És most jöjjön a mindenkit leginkább érdeklő adatsor, vagyis, hogy mennyit keresnek a profi futballisták.

Az nem titok, hogy sokat, főleg igaz ez a nyugat-európai sztárklubokban szereplőket tekintve, az ő esetükben ugyanis az átlagfizetés csaknem eléri az évi 700 ezer dollárt (157 millió forintnyi összeget!). Az összes klubcserét illetően már kisebb összegekről beszélhetünk, évi 244 ezer dolláros - 55 millió forintot kitevő - átlagról, ami azért még mindig elég szép pénz. Ennél árulkodóbb adat azonban, ha nem az átlagot, hanem a mediánt vizsgáljuk, vagyis sorba állítjuk a 11 500 játékos bérét, és megnézzük a középértéket: ez a korábbi számoknál jelentősen alacsonyabb, csak évi 43 ezer dollár (forintban 9,6 millió). Ez az jelenti, hogy a felmérésben érintett játékosok fele ennyit vagy ennél kevesebbet kap kézhez.

Összehasonlításképpen: a labdarúgók keresete csaknem minden országban meghaladja az ottani hazai össztermék (GDP) egy főre eső nagyságát. Gyakorlatilag csak Latin- és Észak-Amerikában, valamint a Közel-Keleten nem ez a helyzet, de a focisták átlagfizetése ott is az egy főre számított GDP felett van, legfeljebb a középérték alatt.

Szóval focistának lenni jó dolog, mert a fix bér mellett azért ott vannak a különböző juttatások is - lakás, autó -, plusz a prémium. A tavalyi csúcskereső argentin Lionel Messi (Barcelona) 33 millió eurós (körülbelül 9,5 milliárd forintra rúgó) járandóságából is csak 10,5 millió volt a fizetése, 1,5 millió a prémium, 21 millió pedig a reklámbevételekből jött össze.

És ha nem is mindenki Messi vagy Ronaldo, azért szépen meg lehet élni a labdarúgásból. Ugyanakkor tény, hogy ezt az "iparágat" is elérte, de legalábbis meglegyintette a válság szele, egyre több helyen - nem csak a kelet-európai kluboknál - előfordul, hogy a játékosok nem kapják meg időben fizetésüket.

Skóciában az 54 (!) bajnoki címmel büszkélkedő Glasgow Rangers, az angol második vonalban pedig a - Futács Márkót is foglalkoztató - Portsmouth kért csődvédelmet a közelmúltban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kilencedik ligában dolgozik tovább a volt angol kapitány

Az angol kilencedik osztályban szereplő Wembley FC-nél vállalt munkát Terry Venables, az angol… Tovább olvasom