Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Megszállta a futball ördöge

A győri stadion páholyait, szektorait az ETO kiemelkedő egyéniségeiről nevezték el. Róluk könyv is készült 60+1 legenda címmel, amelyet kedden mutatnak be a legendák jelenlétében. Részlet a könyvből.
Egy neves győri futballtrió, a három Kalmár legjelesebb képviselője a középső fivér volt. Bár szerepelt a B válogatottban, a kortársak szerint ha egy másik évtizedben futballozik, akkor még ennél is többre vihette volna.
A három Kalmár fiút az egyik nagymamájuk nevelte az ő testvérének öt gyermekével együtt. Kilencen laktak egy kétszobás lakásban, így nem is csoda, hogy szinte minden idejüket futballozással töltötték.

Győrött nádorvárosi, egész pontosan Nádor téri gyerekek voltak. Minden tekintetben kemény időket éltek, ezért az iskolába járás és a futballozás mellett verekedniük is jól kellett tudni, ha talpon akartak maradni. A fiatal Gyuri ebben is az elsők között volt, ő bizony soha nem maradt adósa senkinek. Hirtelen haragú, de rendes fiúnak tartották, olyannak, mint amilyenné később a futballpályán is vált...

Kalmárék a Rába-parton, a Betkán játszottak, innen már egyenes út vezetett számára a MÁVDAC-hoz, amelynek éppen ez a terület „szállította" az utánpótlást. Tehetsége révén fiatalon bekerült a felnőttcsapatba és az akkori társaitól kapta a Nyanya becenevet. De miért is?

Vasutascsapat lévén vonattal jártak a vidéki mérkőzésekre és Kalmár Györgyöt rendre egy idősebb hölgy várta a győri vasútállomáson, akivel a védő láthatóan meghitt viszonyt ápolt.

„Ki ez a matróna? Ki ez a nyanya?" – cukkolták kezdetben a többiek, később aztán rajta maradt a Nyanya név. A majdani felesége is csak időskorában a fiától tudta meg, a férjét miért is hívják így.

a
Kalmár Györgyöt (sötét mezben) az Üllői úton a Kinizsi ellen megszállta a „futball ördöge".


Huszonegy éves múlt a fiatal hátvéd, amikor Pécsi Béla invitálására átigazolt az ETO-ba. Hogy Kalmár György mit kapott a klubcseréért, azt már jótékony homály fedi, az ETO intézőjének ígéretét azonban mindenképpen bírta. Az pedig úgy szólt, ha Nyanyának egyszer fia születik, akkor annak ő lesz a keresztapja, amennyiben átlép az ETO-ba. Az ígéretét 1952-ben be is váltotta. A keresztapa emlékét, a Magyar Kupa egy kicsinyített mását napjainkban is őrzi az ifjabb Kalmár György, aki édesapjának az egyik legboldogabb napját szerezte azzal, amikor ő is NB I-es játékos lett az ETO-ban.

Az 1950-es félidényes bajnokságot az első osztályban kezdte a hátvéd, de Péter bátyjával klubtársak már nem lehettek, ő ugyanis addigra távozott a vagongyáriaktól. Baróti Lajos edző azonnal a kezdőcsapatban számított Nyanya játékára, az évben augusztus 20-án Győrött a Bp. Postás ellen jobbhátvédként debütált az NB I-ben. Valósággal berobbant az élvonalba, valamennyi mérkőzésen szerepelt az első esztendőben. Fokozatosan kezdett beérni a játéka: a krónikák szerint gyors, kemény, jól fejelő, határozott és technikás futballista lett. Röviden: nagyon jó centerhalf vált belőle.

Az ötvenes években többször kapott helyet a B válogatottban, de egyszer sem volt szerencséje, mert valamennyi mérkőzésen vesztesen hagyták el a játékteret, pedig Kalmárnak olyan társai voltak a B csapatban, mint Börzsei, Dalnoki, Sándor, Palotás vagy éppen Czibor. Egy sajnálatos esemény után már esélye sem volt rá, hogy a legjobbak között is magára ölthesse a címeres mezt. Történt ugyanis, hogy a válogatott keret egyik albániai utazása során a játékosok a hajón elégedetlenek voltak az elhelyezéstől az ellátáson át sok mindennel, és erre a győri védő a gyerekkorából megszokott módon is reagált: megszorongatta Sós Károly edzőt. Bár nem lett országos ügy az esetből, Kalmárt ezek után elfelejtették a válogatók.
Harminchárom évesen is kihagyhatatlan volt az összeállításból, és ki tudja, meddig játszott volna, ha tüdőbetegsége le nem parancsolja a zöld gyepről. Az első osztályban utoljára 1961 szeptemberében a Csepel ellen lépett pályára, összesen tizenegy évet töltött játékosként az ETO-ban.

Hosszú pályafutása során számos jópofa történet keringett róla.
Egy ízben a Vasassal játszottak Budapesten, amikor a hazaiak egyik játékosa szándékosan rálépett a földön fekvő Kalmár lábára. A hátvéd rettenetesen szitkozódott és utána azt sziszegte a csatár fülébe: „Jöttök ti még Győrbe!" Nyanya nem felejtett és a „visszavágón" folyamatosan nyomta a szöveget a csatárnak: „Mi van, eljöttél meghalni Győrbe? Hoztál magaddal koporsót?" – de a pályán nem történt semmi különös. A meccs után Kalmár már a hazai és a vendég- öltöző közötti közös medencében áztatta magát, amikor a pesti csatár megjelent az ajtóban. De tovább nem mert menni, aznap fürdés nélkül utazott haza...

Egy másik alkalommal Kalmár az Üllői úton hősiesen küzdött a jó erőkből álló Fradi ellen, a mérkőzés végén még a ferencvárosi szurkolók is megtapsolták a játékáért. Másnap pedig az újság azt írta: „Kalmárt megszállta a futball ördöge."

A vagongyárban dolgozott 1978-ig, majd a városgazdálkodási vállalattól ment nyugdíjba. Utána még évekig a megyei sporthivatal bakonyi turistaházának gondnoka volt, ott is halt meg hatvanhárom éves korában.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tavaszi menetrend

A Magyar Labdarúgó Szövetség nyilvánosságra hozta az OTP Bank Liga tavaszi menetrendjét. A 30.… Tovább olvasom