Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Matáv Sopron: A biztonság kényelmessége

Harmadik éve végez a bajnoki tabella 9. helyén a Matáv Sopron futballcsapata. A nemrég befejeződött szezon nem így indult, Komjáti András az 5. forduló után egy ponttal a sereghajtó pozíciójában szerénykedő gárdát vett át.

Szerencsés kezdés

– Amikor átvettem a csapatot, elég nehéz helyzetben volt a társaság – emlékezett vissza a soproni korszaka első heteire Komjáti András, a búcsúzó szakember. – Némi szerencsém volt, mert amikor a csapathoz kerültem, a válogatott programja miatt szünet volt a bajnokságban. A játékrendszeren változtatni kellett, úgy ítéltem meg, hogy a keretnek jobban fekszik a 3–5–2-es, mint az addig játszott 4–4–3-as felállás. Egy könnyebb felvezető meccset játszottunk a Magyar Kupában a Tapolca ellen, majd az első három hazai bajnoki meccsen sikerült hét pontot szerezni. Legyőztük a Videotont és a Békéscsabát, és a felcserélt pályaválasztói jogot követően a ZTE-t is fogadtuk, amellyel döntetlent játszottunk. Ez a sikeres rajt legalábbis a hazai meccseinkre ősszel jó lökést adott. Idegenben viszont a régi berögződéseknek megfelelően talán tudat alatt túlságosan is biztonsági, védekező futballt játszott a csapat – a debreceni 3–3-at leszámítva.

Változások a keretben

– Azt éreztem, hogy tavaszra változtatni kell a játékoskereten. A védelem sebezhető volt, tudtam, hogy erősítésre van szükség és a középpályát is stabilizálni kellett. A vezetőséggel egyeztetve sikerült a Dunaferrtől szabadon igazolható két játékost, Bagolyt és Balaskót szerződtetni, és idekerült az MTK-ból a két szerb futballista, Lambulic és Lazic is. A hadrenden annyit változtattunk, hogy Somogyi a csatárok mögött szabadon játszhatott, Szabados pedig a védelem tengelyéből kikerült a jobb oldalra. Úgy érzem, jól sikerültek az erősítéseink, a felkészülés során – pedig erős riválisokkal játszott a csapat – nem kaptunk ki.

Jó rajt, majd visszaesés

– A bajnoki rajtra sajnos Szabados aztán családi okok miatt kidőlt a sorból, így olyan futballistákkal kellett megpróbálni pótolni, akik ősszel nem igazán nyújtottak meggyőző teljesítményt. Ennek ellenére Békéscsabán egy 5–0-ás sikerrel kezdtünk, majd ugyan kikaptunk a Viditől – ott is mi irányítottuk a játékot –, de aztán 4–1-re megvertük a Dunaferrt, az MTK otthonában pedig 0–0-t játszottunk. Ekkor – és ezt már korábban is érzékeltem – talán túlságosan is biztonságban érezte magát a csapat, megnyugodott és jött a visszaesés.

Ellentmondásos rájátszás

– A rájátszást hullámvölgyben kezdtük. A Kispest ellen 0–2-ről fordított a társaság. Ezt a bravúrt, nevezetesen, hogy hátrányból fordítottunk – amúgy elég hullámzó teljesítmény mellett –, még néhányszor megismételtük a rájátszásban. A bajnokság befejező szakaszában idegenben feljavult a csapat teljesítménye, de hazai közönség előtt sajnos elbizonytalanodtunk.

Mérlegen a játékoskeret

A szakvezető készséggel értékelte egyénileg is labdarúgói teljesítményét.
– Első számú kapusunk, Farkas Balázs évadja volt a nemrég befejeződött szezon. Ha valamiben, abban – és ezt felvállalom – hibásnak is érzem magam, hogy nem váltottam előbb a kapuban. Talán a tavalyi évad után kicsit elszaladt vele a ló. Ami a hátsó alakzatot illeti, két részre kell választani a tavaszi és az őszi teljesítményeket. Psszel leggyakrabban Horváth R., Szabados, Tóth A. összeállításban lépett pályára védelmünk. Bár akadtak jó meccseik, ebben az összetételben eléggé sebezhető volt a hátsó sor. Horváth bizonytalan volt, Szabadosnak is gyengébben sikerült az ősz a korábbi évadjainál. Tóth András gyengén kezdett, és éppen amikor kezdett volna belelendülni, megsérült. Ballábas védőnk nem nagyon volt, a helyére odakerülő futballisták idegenül mozogtak ezen a területen. Tavaszra érkezett Lambulic, aki szerintem az egész magyar futballban – leszámítva kispesti „elborulását" – üde színfolt volt, sokat tett a csapat biztos bentmaradásáért. Tóth András tavasza jól sikerült, többnyire megbízható, egyenletes, jó játékot nyújtott. Amikor Szabados visszatérhetett, a jobb oldali védő szerepében kihasználva rutinját, mozgékonyságát, erőssége lett a csapatnak. A középpályán Somogyi a korábbinál szabadabban játszott, és ezt időnként kitűnően kihasználta. Szerintem jó átlagot hozott, miként Majoros is. Bebizonyosodott, hogy tudnak együtt játszani. Persze ehhez kellett, hogy a mögöttük nyíló területet a védekező középpályások befussák, lefedezzék. Ide eredetileg a Bagoly, Lazic kettőst terveztem, de játszott még itt Fehér, Pintér, Horváth András és Csiszár. A védekező középpályásoknál a legtöbb gondom a labdaszerzéseik utáni előrejátékukkal volt. Mielőtt Sopronba kerültek volna, Bagoly és Horváth András is hosszabb időt töltött játék nélkül, és ez időnként meg is látszott. Balaskónak ugyan akadta k remek meccsei, de néhány mérkőzésen kiábrándítóan futballozott. Biztos, hogy jobban érezte volna magát szervezőként, de ezt Somogyi megoldotta. Tóth István nagy talány számomra. Remek fizikai adottságú játékos, kitűnő bal lábbal – teljesítménye mégis messze elmaradt attól, amire valójában képes lehetne. Ami a támadósort illeti, ősszel Sira és Tóth Mihály is jó átlagot hozott, lőtték a gólokat. Tavaszra eredményesség tekintetében előbbi jobban, utóbbi egy kicsit visszaesett szerintem. Ekkor viszont nagyon nagyot lépett előre Javrujan, aki a cserepadról beállva nagyon fontos gólokat szerzett.

Büntetni is kellett

– A csapat háza táján időnként voltak gondok, és amikor egy vagy két figyelmeztetés nem használt, bizony – bár nem az én stílusom – harmadjára már büntetnem kellett. Amit viszont hallottam, szóbeszéd vagy pletyka tárgya volt a városban, és mindenképpen cáfolni szeretném: Bognár György klubigazgatóval végig korrekt, tisztességes munkakapcsolatban dolgoztunk.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Máltai szurkolók az Üllői úti stadionban

Az UEFA állítólag engedélyt adott arra, hogy a Birkirkara elhozza szurkolóit az UEFA Kupa-selejtező… Tovább olvasom