Kisalföld logö

2018. 06. 25. hétfő - Vilmos 14°C | 22°C Még több cikk.

Legendák közé léptek a soproniak

Kosárlabda - Újabb nagy nemzetközi sikert ért el Székely Norbert, az MKB-Euroleasing Sopron női csapatának vezetőedzője, aki minden előzetes várakozást messze felülmúlva az Euroliga négyes döntőjébe vezette a csapatot. A fényes siker kapcsán alvásról, fordulópontokról és konfliktuskezelésről is beszélgettünk a szakvezetővel.

Felpörögetve, kipihenve

– Hogy aludt az elmúlt két éjszakán?

– A mérkőzéseket követő éjjeleken nem nagyon tudok aludni – kezdte Székely Norbert. – Egy Euroliga-meccs annyira felpörgeti az embert, hogy szinte egész éjjel még a meccsel kapcsolatban „jár az agya". Noha most a siker utáni ünneplés alkalmából megittam két-három sört, péntekről szombatra virradóra így is csak olyan két órát sikerült aludni. Szombatról vasárnapra virradóra viszont már remekül aludtam.

– Sopronban már elért egy nagy nemzetközi sikert, hiszen két és fél éve az U20-as válogatottal Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett. A Final Fourba jutást ennél nagyobb eredménynek értékeli?

– Tulajdonképpen az ott elért eredmény után kerültem a soproni csapat vezetőedzői posztjára, tehát az is egy feledhetetlen, szép emlék marad számomra. Klubszinten viszont az Euroligában a négyes döntőbe bejutni, azt gondolom, a szakma csúcsa. Erre Európában biztos, de talán Európán túl is felfigyelnek.

Fordulópontok

– Voltak-e fordulópontok a menetelés közben?

– Csoportunkban a CSZKA és a Brno, két korábbi Euroliga-győztes mindenképpen erősebbnek tűnt, mint a mi fiatal csapatunk. A másik ágon pedig a Bourges látszott egyértelműen jobb együttesnek, mint mi vagyunk. Ehhez képest ezzel a három sztárcsapattal lejátszott hat mérkőzésből ötöt megnyertünk. Érdekes módon az első olyan fordulópont, amely után már megfogalmazódott, hogy a csoportból való továbblépés esetén akár messzebb is juthatunk, az a moszkvai vereség volt. Ott négy ponttal maradtunk alul, úgy, hogy nyerési esélyünk is volt. Ez a meccs azt mutatta, Európában bárkivel partiban tudunk lenni, egyenrangú ellenfelei lehetünk bármely riválisunknak. Erre erősített még rá a Brnóban aratott győzelmünk. A lányok látták a sok munka eredményét, az ebbe vetett hitük is nőtt. Lényeges volt az eddigi menetelésben a Krakkó elleni második sikerünk, hiszen akkor nem játszottunk igazán jól, de a nyomást elbírtuk. Mindennek a betetőzése az a – talán nem tűnik nagyképűségnek – pazar játék volt, amelyet Bourges-ban a harmadik negyedben nyújtott a csapat, s amelynek nagyrészt az idegenbeli sikert köszönhettük.

Közösségerősítő konfliktusok

– A dolgos hétköznapokon is minden ilyen zökkenőmentesen ment, vagy azért a kemény edzések közepette voltak nézeteltérések, konfliktusok?

– Hogyne lettek volna, de azt gondolom, ez minden közösségnél előfordul. Szerintem ezeket jól tudtuk kezelni. Konfliktusok az előző években is voltak, de korábban egy-egy ilyen szituációban máshogy reagáltak a meghatározó játékosok, és ez a többiekre is eltérően hatott. A jelenlegi egy fiatal, sztárok nélküli, de nagyon egységes és fiatal társaság, itt ezek a munka közben fellépő súrlódások nagyjából mindenkinél hasonló módon csapódnak le. Talán ezért is működünk ennyire jól csapatként. No meg azért, mert fiatal játékosaink egyénileg is rengeteget léptek előre.

Három nap pihenő

– A bajnokságban most papíron könnyebb meccsek következnek, amit gondolom, nem bán, de egy hónap múlva újra jönnek a nagy feladatok, a Magyar Kupa-döntő és a Final Four. Milyen jellegű munkát végeztet a játékosokkal, hogyan alakul a további program?

– A lányok három nap pihenőt kaptak, kedden lesz legközelebb edzés. Valóban nem baj, hogy jön egy-két könnyebb meccs, és az is biztos, hogy a felkészülésünkben lesz olyan időszak, amikor nem feltétlenül a következő mérkőzésekre való készülés lesz a legfontosabb. Most mindenki a Final Four lázában ég, az csak a nagy sorozatunk végét jelenti majd. Addig még megyünk Szegedre, játszunk a Péccsel s jön a Magyar Kupa döntője. Erre az időszakra szeretnénk újra csúcsformába hozni a lányokat, hiszen mindenütt szeretnénk a lehető legjobban szerepelni.



Székely Norbert reméli, a pénteki siker nem az utolsó volt az Euroligában.
Székely Norbert reméli, a pénteki siker nem az utolsó volt az Euroligában.



A legnagyobb kihívás: együtt tartani a csapatot

Síeléssel ünnepelte az MKB-Euroleasing ügyvezetője, Török Zoltán a Final Fourba jutást. Előtte pedig megszegte egy több évtizedes fogadalmát.

– Köztudott rólam, hogy antialkoholista vagyok, de a szezon előtt tettem egy ígéretet a csapatnak: ha bejutnak a Final Fourba, én is inni fogok. Eördögh Edit és Horváth Zsuzsi már a meccs után, a parketten figyelmeztettek erre az ígéretemre. Az ünnepi vacsoránál pedig kegyetlenül „be is vasalták" rajtam, hiszen valamennyi játékossal és a stábbal is külön-külön koccintanom és kortyolnom kellett. Koktélban állapodtunk meg és bár éreztem a szeszt, de az egyébként is meglévő mámoron túl más hatása nem maradt. Honti Kata ugyan nem mulasztott el a másnaposságom felől érdeklődni, de ki kellett ábrándítanom Katát.

– Komolyra fordítva a szót. Nyilván a sikerrel megnőtt jó néhány játékos ázsiója. Lehet-e már most tudni valamit a jövő évi keretről?

– A tervünk egyértelműen az, hogy változatlan összeállításban még legalább egy, de inkább két évig együtt tartsuk ezt a fantasztikusan tehetséges társaságot, hiszen hosszú évek kutató- és felfedezőmunkája és nagyon sok energia van ebben az összeállításban. Mondhatom, ez az igazi tőkénk, hiszen a szezon előtt még ismeretlen játékosok zöme mára a szó jó értelmében vett példakép, sztár lett. Vezetői pályafutásom legnagyobb kihívásának tekintem, hogy ez a terv megvalósulhasson. Talán nem túlzás azt állítani, az MKB-Euroleasing az európai kosárlabdázás legszűkebb elitjét jelenti, ráadásul utat mutat az elamerikanizálódott és még inkább elanyagiasodott európai kosárlabda világának, hogy ez a csapatjáték milyen erények és értékek mellett válhatott a világ egyik vezető sportágává. Az idei nyár nagy feladata lesz, hogy a gazdasági válság ellenére át tudjuk váltani anyagiakra ezt a szellemi értéket.

– Egy nagy nemzetközi sikernek már részese volt a klubbal, méghozzá a bő évtizede elért Ronchetti-kupa-győzelemnek. A Final Fourba jutást ahhoz képest hová helyezi el képzeletbeli értékrendjében?

– Ez az eredmény számomra megegyezik azzal. Azt mondtam a csapatnak, hogy legendák közé érkeztek a négyes döntőbe kerüléssel. Ráadásul mindez olyan időszakban, amely minden korábbinál nagyobb pénzt és több tengerentúli játékost vonultatott fel a sorozatban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Priskin az ETO-nál

Labdarúgás - Hétfő reggel gratulációktól volt hangos az ETO klubházának folyosója, a Watford csatára… Tovább olvasom