Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Kudarcokkal teli évad volt

A Soproni Ászok-SMAFC férficsapata kiesett az első osztályból. Idény közben többször is edzőt cserélt az együttes. Sokan a klubvezetést hibáztatják a kudarcért.

A nyári egyesítés nem hozta meg a várt eredményt, simán kiesett az NB I/A csoportjából a Soproni Ászok-SMAFC férfiegyüttese. A szereplésért nem a szakmai stábot, inkább a vezetőséget érte sok-sok bírálat, ezért Bokor Ákos ügyvezetőt kértük, értékelje az elmúlt évadot.
– Két részre bontanám az értékelést – kezdte a sportvezető.

– Az Ászok-SMAFC szereplése egyértelműen kudarc, a B csoportos együttes viszont helytállt. Ez utóbbi miatt sok támadás ért bennünket. Tény, az erre a csapatra fordított pénzből egy hazai sztárt vagy jobb külföldieket hozhattunk volna, akik az éles mérkőzéseken győzelemre, és talán az első nyolcba vezették volna a csapatot – tizenhat meccset vesztettünk el tíz ponton belül –, de mégis felvállaltuk a helyi fiatalok versenyeztetését.

jobb ajánlatok

– Milyen tervekkel, reményekkel vágott neki a csapat az egyesítés után a bajnokságnak?

– Szalai János irányításával az Ászok megnyerte az osztályozót, bennmaradt. A terv az volt, hogy az Ászok és a SMAFC kulcsjátékosaiból egy ütőképes csapatot alakítunk ki, amelyet soproni vagy Sopronhoz erősen kötődő kosarasokra építünk. Több megtartani kívánt játékos jobb ajánlatot kapott, mint amilyeneket mi tudtunk tenni nekik.

Ezek után két Magyarországon tartózkodó külföldi kosarast szerződtettünk a litván Vilcinskas és az amerikai Rawlins személyében. Éreztük, hogy a képességek tekintetében e kerettel gyengébbek leszünk riválisainknál, de abban reménykedtünk, hogy a képességbeli hátrányt sikerül csapatmunkával kiegyenlíteni.

– Az eredmények azt mutatják, hogy nem sikerült, de az, hogy a magyar kosarasokat nem tudták itt tartani, azért furcsa, mert hamarosan egyre-másra jöttek a légiósok. Rájuk volt pénz?

– Az az igazság, hogy mind Rawlins, mind pedig Vilcinskas a saját posztjukon játszó klasszis magyar kosarasoknál jóval olcsóbbak. Láttuk, hogy a keret erősítésre szorul, ezért igazoltuk az irányító McDanielt. P hozzánk kevesebbért írt alá, mint amennyiért az előző évadban Kecskeméten játszott.

Csere a kispadon

– Kilenc forduló elteltével Szalai Jánost Vetési Imre váltotta az edzői poszton.

– Szalai gyengébb kerettel vágott neki a bajnokságnak, mint amire számított, de így is belevágott. A Falco elleni súlyos vereség után felajánlotta a lemondását. Nem sokkal ezt követően a csapat legyőzte a Zalaegerszeget. Az igazán fájó MAFC elleni hazai vereség után került sor a váltásra. Statisztikailag igaz a megállapítás: öt győzelem mellett tizenegyszer kapott ki a társaság. Két hétig egyedül vitte az A és a B csoportos gárdát, aztán Patkós Zoltán személyében megtaláltuk a segítőjét. Közben az új edző kérésére több helyen is megváltoztattuk a játékoskeretet. Vilcinskas megsérült, a helyén néhány hétig Adzic játszott, később távozott Preiner, majd Sallay és érkezett Vavra. Később aztán Vilcinskas és Adzic közül az utóbbi mellett döntöttünk, ez helyes lépés volt. Aztán érkezett még a tavaszi évad közepe felé Pokrajac.

– Pedig Preiner Szalainál meghatározó volt, sokan nem értették, miért kellett mennie...

– Valóban, de két és fél hónapig volt sérült és nem nyerte vissza korábbi formáját.

– Ezt követően hoztak egy olyan döntést, amellyel finoman fogalmazva nem állították maguk mellé Sopron kosárlabdát szerető közvéleményét: felállították a kispadról Vetési Imrét...

– Sajnos az ő irányításával is elbukott a csapat néhány szoros meccset a végjátékban, különösen a Zalaegerszegen elszenvedett vereség volt fájó. A vezetőség szerint nem lett egységesebb a csapat és gyakorlatilag azokat a meccseket hozta, amelyeket mindenképpen hoznia kellett ahhoz, hogy versenyben maradjon. Ekkor játszottunk itthon a Péccsel, a Dombóvárral és a Nyíregyházával. Volt egy bravúr is, a MAFC ellen, ám a szakvezetőnek voltak kommunikációs gondjai a játékosokkal és továbbra sem volt egységes és fegyelmezett a csapat. Úgy gondoltuk, a rájátszás előtt egy váltás a kispadon új lendületet ad majd a csapatnak és Patkós Zoltánnal bentmarad a társaság.

– Ez az elképzelés – finoman fogalmazva – nem vált be.

– Ezt el kell hogy ismerjük! Sajnos a sorozatos vereségek hatására a bajnokság végére morálisan teljesen szétesett a társaság.

– Különösen a két amerikai játékos szereplése volt visszafogott. Állítólag ebben közrejátszott az is, hogy a fizetéseknél volt egy kis csúszás.

– Nem tagadom, kisebb késések voltak, de jelenleg is sok más csapat is tartozik, ez nem egyedi jelenség. Ebben az időszakban megmutatkozott, hogy légiósaink közül ki az igazi sportember. Egyedül Vilcinkas bizonyult annak. A riválisaink nagy része viszont ebben az időszakban nyújtotta a legjobb teljesítményt, ott a légiósok hozták a meccseket.

– Terv volt még a helyi fiatalok mély vízbe dobása. Túl sok ebből sem valósult meg...

– Ezzel kapcsolatban azt kell mondjam, a három edző egyike sem „tett" túl sokat rájuk. A B csoportban megállták a helyüket, időnként főleg itthon remekeltek, de az talán nem véletlen, hogy igazából egyik szakember sem bízott igazán bennük az A csoportos meccseken.

Bizonytalan jövőkép

– Milyennek látja a soproni kosárlabda jövőjét?

– Jó ideje ingázunk az A és a B csoport között. A legjobbak mezőnyében az előző évadban három olyan csapat – mellettünk a Dombóvár és a Körmend – szerepelt, amely nem megyeszékhely csapata. Márpedig a potenciális tőkeerős szponzorok a megyeszékhelyeken vannak. Az önkormányzat a lehetőségeihez képest maximálisan igyekszik segíteni, ám annak kapcsolati tőkéjéből még nem sokat profitálhattunk.

Az általunk megkeresett több mint hatvan soproni cégből pedig csak négy támogatta a csapatot. Egyelőre úgy tűnik, csak az agóniát tudjuk meghosszabbítani, ahhoz, hogy igazán életre keljen a soproni kosárlabda, jelentős segítségre lenne szükségünk. A mi csapatunk költségvetése volt a legalacsonyabb az A csoportban. Most első lépésként megpróbálunk visszakerülni.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kiss László két-három érmet vár

Kétségtelen, az erőltetett menet folytatódik, a bajnokságnak vége, ám nincs megállás, immár Athén… Tovább olvasom