Már gyerekként zseni lehetett. Gondoljanak bele a harmincas években, amikor gyakorlatilag minden harmadik pesti sarkon grundbajnokságokat rendeztek, a kis Friedländer belátta, hogy belőle sosem lesz focista, az valami hihetetlen lelki erőről, emberi tartásról tanúskodott. Majd jött a második világháború, amely 1944-ben munkaszolgálatra „szólította" Kelet-Magyarországra és Ukrajnába.
|
| Az évszázad mérkőzése: Anglia-Magyarország 3-6 (2-4) 1953. november 25-én a Wembley-ben |
Szepesi György pályáját az 1945. augusztus 20-án lejátszott magyar–osztrák labdarúgó mérkőzés közvetítésével kezdte. Az 1948-as első olimpiai közvetítése után összesen 14 ötkarikás játékról tudósíthatott, s 13 labdarúgó-világbajnokságnak volt a riportere. Egy híján éppen félszáz magyar olimpiai aranyérem megszületéséről számolhatott be a helyszínről.
 |
| Ahogy egy ország megismerhette. Állt a pálya szélén és közvetített, mint senki más |
A Guinness-féle Rekordok könyvébe is bekerült azzal, hogy ő a világ leghosszabb időn át tevékenykedő sportriportere. A 2005-ös Magyarország-Argentína barátságos futballmérkőzésnek csaknem napra pontosan hatvan évvel azután lehetett a rádiós szakkommentátora, hogy a fent említett 1945-ös magyar–osztrákon bemutatkozott sportriporterként.
Számos díj és elismerés birtokosa, például első magyar sportújságíróként megkapta a Gerevich-díjat, 1995-ben szűkebb pátriája, a XIII. kerület, 2005-ben Budapest díszpolgárává választotta. 2004-ben a magyar értelmiség eredményeinek, értékeinek megőrzésére életre hívott díj, a Prima Primissima egyik kitüntetettje lett, 2007 januárjában Kodály Zoltán közművelődési díjat vehetett át a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriumától, amely 1993 óta az oktatás, a kultúra és a tudomány területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségeket tünteti ki. A Magyar Sportújságírók Szövetsége 2004-ben Életműdíjjal tüntette ki.
18°C
Hozzászólok! 
