Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Virág Zsolt nemrég még arról álmodott, valamikor majd világ-, vagy olimpiai bajnokként állhat a dobogó tetején, s az ő tiszteletére játsszák el a magyar himnuszt. Az egyik legtehetségesebbnek tartott fiatal győri tornász álmai azóta már másról szólnak, pedig csak egyetlenegy apró hibát követett el. Élete egy másodperc alatt megváltozott, s most már arról álmodozik, hogy egyszer felállhat a kerekes székéből.

Zsolt idén márciusban a makói diákolimpián talajgyakorlata közben érkezett olyan szerencsétlenül a szőnyegre, hogy elmozdultak a csigolyái. Azonnal lebénult, több műtét és kezelés után csaknem fél évig a budakeszi rehabilitációs intézet lakója volt. Szerdán aztán hazatért, hogy felkészüljön élete talán legjobban várt utazására. Lehetőség nyílik arra, hogy Ukrajnában őssejteket ültessenek be a szervezetébe.

Virág Zsolt nem csodára számít, a műtét után már egy icipici javulással is elégedett lenne. Fotó: Kisalföld-archívum

Édesanyja, Pál Stefánia érthetően elérzékenyülten beszélt az utazásról:
„Zsolti edzője, Szűcs Róbert vette fel a kapcsolatot azzal a fővárosi alapítvánnyal, amelynek segítségével kiutazhatunk Kijevbe. Most úgy tűnik, szombaton utazhatunk el, ha mégsem, akkor a jövő héten mindenképpen. Úgy tudom, rajtunk kívül még három család kapta meg a reményt a gyógyulásra."

A beavatkozás természetesen sok pénzbe kerül. A kéthetes kint tartózkodásnak mintegy hárommillió forint az ára.

„Szerencsére összejött ennyi pénz. Szavakkal ki sem tudom fejezni azt a hálát, amit érzek. Nagyon sokan segítettek, mellém álltak. Győr vezetése, intézmények, magánszemélyek, győri és fővárosi tornászcsaládok, barátok, csapattársak, ismerősök és ismeretlenek adakoztak, gyűjtöttek, utaltak át pénzt a fiam számlájára, hogy legyen esélye a gyógyulásra" – mondta elérzékenyülve az édesanya.

A fiatal tornász kedden azzal köszönt el sorstársaitól Budakeszin, hogy ha felépül, meglátogatja őket a rehabilitációs intézetben. Természetesen nagy, ám semmiképp nem túlzott reményekkel várja az utazást.
„Ha állapotomban számottevő javulás nem is történt (Zsolt lábai egyáltalán nem, karjai csak részben engedelmeskednek – a szerk.), sokat fejlődtem az elmúlt hónapokban. Megerősödtem, sok mindent megtanultam a kerekes székben elvégezni. Alig bírtam magammal, amikor megtudtam, hogy Ukrajnába utazhatok. Nagyon-nagyon köszönöm a segítségüket mindazoknak, akik hozzájárultak ehhez az utazáshoz, főképp nekik üzenem, hogy a gyógyulás rajtam nem fog múlni, mindent megteszek ennek érdekében. Ahogy soha semmit, ezt sem adom fel."