Kisalföld logö

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 13°C | 22°C Még több cikk.

Kamerával ˝követte˝ a győri aranycsapatot

Grundon kergette a labdát, csendes drukkerként meccsekre járt, aztán egy szerencsés véletlen folytán kamerájával belecsöppent az ETO sikereibe. Hartyándi Jenő operatőr-rendező, a Mediawave művészeti igazgatója azt fontolgatja, hogy a hajdani felvételekből valami különleges focifilmet alkot.

– Győr külvárosában, Szabadhegyen gyerekeskedtem, ami számos izgalmas helyet rejtett. A mai gyerekek alig mennek ki a szabadba, mi annak idején pedig alig voltunk otthon. Foci, futás, sokféle mozgás szerepelt a játékaink között– idézte fel a sporthoz kötődő korai emlékeit Hartyándi Jenő.

A Mediawave művészeti igazgatója még megemlítette korai hosszútávfutó próbálkozásait is, de abban egészségügyi gondjai miatt nem tudott továbbjutni, így végleg búcsút mondott a versenysportnak.

– Maradt a foci, de abban is a szurkolás és a filmezés. Az ETO Verebes-korszakában ugyanis – szó szerint – egész közel keveredtem a pályához, a játékosokhoz, a „nagyon nagy" csapathoz. Berta Laci barátom, annak az időnek a technikusguruja alkalomszerűen megbízott azzal, hogy vegyem fel a meccseket. Hogy mást ne mondjak: volt szerencsém például a legendás Manchester elleni meccsen Hannich Péter hatalmas gólját rögzíteni. Egyébként nem volt tőlem idegen a futball, hiszen apámmal bérlettulajdonosként tíz-tizenöt évig rendszeresen jártunk a stadionba. Bevallom, ennek ellenére nem voltam az az üvöltözős szurkoló. A meccseken túl inkább a játék emberi oldala izgatott, az: hogyan működik belülről egy csapat. Ez a „tanulmányom" a Reszeli Soós-időszakban teljesedett ki. Ismerték a nevemet, a munkásságomat és arra kértek, hogy kamerámmal kövessem a csapatot, de ne csak a pályán, hanem az öltözőben, a két félidő közti szünetekben is, ne csak a meccseken, hanem a felkészülésükkor is. Többek között a hangulatokra, helyzetekre, arcokra, beszélgetésekre kellett vadásznom. Sokszor kísértem a csapatot vidéki meccseikre is, így a buszbeli hangulatot is sikerült megörökítenem. Szép lassan beépültem a játékosok közé, akik először furcsán fogadtak, gyanakodtak. Igazából nem tudták, hogy mit keresek közöttük, mit lesipuskáskodok, aztán megértették, hogy nem a szenzációt keresem, hanem a foci és a focisták belső mozgása érdekel. Nagyon érdekes, különleges tapasztalattal ajándékozott meg ez a munka, ez az időszak.

Film nem lett a sajátos nyersanyagból, de Hartyándi Jenő tervezi, hogy valamit „farag" belőle, annál is inkább, mivel Győr sporttörténetének sajátos mozaikjait őrzik a kazetták.

– Érdekes lenne tovább forgatni, hogy most mi van ezekkel az emberekkel, miként alakult az életük. Érdekes kihívás lenne a múltat a jelennel szembesíteni. Annál is inkább, mert van a dolognak valami bensőségessége is. Hogy példát mondjak: Bicskei Bertalan annyira a bizalmába fogadott, hogy ott állhattam vele a szögletzászlónál – ez volt a szokása, nem a klasszikus edzőpozíció – és kommentálta nekem az adott meccset és azt vettem, hogy miket mond, milyen arcokkal, indulatokkal.

Olyan is előfordult, hogy behelyeztem egy kamerát az irodájába, ami mindent vett, ami vele, körülötte történt. Iszonyú érdekes történések, párbeszédek zajlottak. Vagyis rögzíthettem, hogy mi látszik egy edzőből akkor, ha nem látja senki. Azok is izgalmas felvételek, amikor egy-egy mérkőzés szünetében beálltam valahová az öltözőben és dolgozott a kamera. Azokat a feszültségeket, szikrákat szavakkal nem lehetne igazán visszaadni. Talán egyszer elkapom a fonalat vagy éppen megtalálom a szálat, amivel ezt a nem akármilyen képi anyagot össze lehetne fogni és talán film is lesz belőle, ami a mélyből megmutat valamit.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb támogató a feljutás küszöbén álló SZESE-nél

Az Árkád Győr az NB I/B Nyugati csoportjában listavezető Széchenyi ESE férficsapatának kiemelt… Tovább olvasom