Kisalföld logö

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

Inkább játszik amatőrként, mint ül a padon profiként

Bár még nincs 23 esztendős, a soproni Németh Alma rövid kosaras-pályafutása már tartalmaz annyi „kanyart", hogy az egy pályafutása vége felé járó rutinos kosarasnak is becsületére válna.
  
Korosztálya egyik legtehetségesebb játékosának számított itthon, különdíjat is kapott, ám kicsit „besokallt", és már évek óta a másodosztályban játszik amatőrként. A közelmúltban – igazolva, nem véletlenül tartották szép reményű játékosnak – szerepelt az Universiadén, többnyire

A csoportos profik között. A csapat – mely nyolcadik lett – tagja volt még két győri, Koch Dóra, valamint a most az UNI Győrhöz igazolt Pap Regina. A Dél-Koreából történt hazatérés után beszélgettünk Németh Almával.

– Sportpályafutását rögtön kosarazással kezdte?

– Nem, gerincferdülésem volt, így először úsztam, gyógytornáztam. Mindez jó fizikai alapot adott a kosarazáshoz, amelyet úgy negyedikes-ötödikes koromban kezdtem el. Mindig magasabb voltam a kortársaim többségénél, s a fizikai fölényt ki is tudtam használni. Horváth Józsefnek köszönhettem sokat, de egyéni képzéseken Seres Évától és Krivacevic Dragoljubtól is sokat tanultam.

– Olyan jól ment a játék, hogy megkapta a Héraklész-díjat. Az ígéretes kezdést mégsem követte hasonló folytatás. Miért tört meg a szép reményekkel induló pályafutás?

– Elég összetett a dolog. Felkerültem a felnőttkeretbe, többek között olyan játékosok mellé, mint például Angel McCoughtry, és több magyar válogatott kosaras. Azonban az első csapat edzésein csak akkor álltam be játszani, amikor valaki megsérült, a meccseken pedig harminc-negyven pontos vezetésnél játszhattam – perceket. Mindezek mellett a junioroknál is edzettem, játszottam az NB I/B-s csapatban, egyéni képzéseken is részt vettem és az iskolában is helyt kellett állnom.

– Ha jól emlékszünk, ekkor valami egészségügyi problémája is volt, méghozzá elég súlyos...

– Valóban, ekkor derült ki, hogy epilepsziás vagyok, volt otthon egy rohamom. Édesanyám és én is drámai pillanatokat éltünk át. A kivizsgáláskor mondták, hogy ezt valószínűleg a fáradtság és a stressz hozta elő. Amellett, hogy játszani akartam, nem pedig a padon ülni, ez a diagnózis is segített, hogy meghozzam a döntést: inkább játszom sokat amatőrként, mintsem profiként melegítsem a kispadot.

Németh Alma (kékben) nem zárkózik el attól, hogy az élvonalban folytassa pályafutását.
Németh Alma (kékben) nem zárkózik el attól, hogy az élvonalban folytassa pályafutását.


A középiskola utolsó évében Sipos Boglárka, Turner Georgina és én Szombathelyre jártunk át NB I/B-t játszani. Ott nagyon jól éreztem magam, sokat is játszottam. Bár Szalai János, a szombathelyiek akkori edzője szerette volna, ha ott maradok a főiskolán, tudtam, hogy a TF-re szeretnék menni, és ez sikerült is. Nem bántam meg, itt is sokat játszom a csapatban. Rekreáción végeztem, még egy évem van a másoddiplomáig sportmenedzser szakon.

– Közben folyamatosan játszott a korosztályos válogatottban.


– Így van. Két U16-os és U18-as, valamint egy U20-as EB-n vettem részt. Remek centerképzést kaptam Sopronban, s a korosztályos csapatok eredményességéhez, mivel aránylag magas voltam, ez kellett. Utólag azért sajnálom, hogy mezőny-
posztra nem kaptam képzést, ugyanis a magasságom nemzetközi szinten a bedobó, a hármas posztra ideális, a palánk alatt kicsi és vékony vagyok.

– Másodosztályú kosarasként került be az Universiade-válogatottba. Mit érzett, amikor behívták?


– Nagy lehetőségnek éreztem és óriási bizonyítási vágy dolgozott bennem, részben magam, részben pedig a nekem bizalmat szavazó edzők felé. Kíváncsi voltam, mennyit érek, mire vagyok képes, úgy, hogy évek óta a másodosztályú csapatban játszom, felnőtt-, nemzetközi szinten. Úgy érzem, bár nem számítottam kulcsjátékosnak, nem okoztam csalódást.

– Ezek után mit tenne, ha jönne egy A csoportos ajánlat?


– Még van egy évem a TF-en, itt fogok játszani és tanulni, de utána azt mondom, nem zárkóznék el a lehetőség elől. Bár az edzősködésbe is belevágnék, a rekreációs tanulmányaimat is szeretném felhasználni, akár külföldre is kimehetnék dolgozni, szóval sok a lehetőség, még fiatal vagyok.

– Végezetül azt árulja még el, milyen volt Dél-Koreában?


– Az Universiade-falu hangulata, szabadsága csodálatos volt, magával ragadott. Szembejön egy pici orosz tornász, majd egy hatalmas francia kosaras, s egy olyan sportoló, akinek a füléről látni, hogy birkózó. Nagy élmény volt, hogy sok magyar kijárt a meccseinkre, mi is eljutottunk a pólós fiúk néhány mérkőzésére. Hazajövet szinte üdítő volt az itthoni meleg, kint ugyanis még melegebb volt, kilencven százalék körüli páratartalommal. Az eredetileg elég sok helyről összeverbuvált csapatunk nagyon jó társasággá kovácsolódott össze, úgyhogy életem egyik legnagyobb élménye volt Kvangdzsu.
  
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Edzésben az újonc

Egy év kitérőt követően ismét az NB I/B-ben szerepelhet a VKCSK csapata, mely a napokban megkezdte a… Tovább olvasom