Kisalföld logö

2018. 02. 25. vasárnap - Géza -11°C | -2°C Még több cikk.

Hornyák Ágnes: Kilenc év után úgy gondolta, jár még neki egy év

Szeretett volna még egy évet az ETO-ban játszani, ám a vezetőség másként gondolta. Hornyák Ágnes nem fért bele Ambros Martín védelmi stratégiájába. Leszerződött a Nizzához. A győri szurkolótábor Luluja otthonában fogadta a Kisalföldet.
– Azzal kell kezdenünk ezt a beszélgetést, amiről a legtöbb győri manapság nem szívesen ejt szót. Az ETO női kézilabdacsapatának ebben az évben egy picit hamarabb ért véget a BL-szezon, mint ahogy tervezték. Készült Hornyák Ágiról egy fotó a sorsdöntő meccs után, amelyen a kisfiával az ölében pacsizik a szurkolókkal. Nem volt felhőtlen a mosolya...

– Minek örültem volna? Sajnos év elején nem ezt terveztem, nem az volt a tervem, hogy így búcsúzom a klubtól.

Névjegy
Becenév: Lulu
Születési idő: 1982. szeptember 2.
Születési hely: Mátészalka
Válogatottság/gól: 93/263
2006-tól játszik az Audi-ETO-ban

– Hogyan tudta meg, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését?

– Ez a levegőben lógott, hiszen nekem ez az év is ajándék volt, mert már tavaly is úgy volt, hogy nem maradok az ETO-nál. Kis híján aláírtam egy másik csapathoz, mikor szóltak, hogy mégis szükség van rám, mert az igazolások nem úgy jöttek össze a klubnak, ahogyan azt gondolták. Egyszóval tudható volt, hogy egy évem van hátra itt.

– Kilenc évet játszott az ETO-ban, közel háromszáz tétmeccsen lépett pályára. Maradt önben valamilyen keserűség?

– Ha most az „emberségről" beszélünk, akkor a klub tudta, hogy még egy évet szeretnék kézilabdázni. Bár az is lehet, hogy én voltam naiv, hogy úgy gondoltam, kilenc év után jár nekem ez az egy év, de tévedtem. Nem a felhők fölött járok, hanem a földön. Tudomásul vettem, hogy a kézilabda ma már üzlet. Ha a klub úgy gondolja, hogy én már nem tudok segíteni és nem tudok hozzátenni a csapathoz, akkor tovább kell lépni. Az maradt bennem igazán tüskeként, hogy alapvetően védekező játékosként kevés lehetőséget kaptam Ambros Martínnál, így az utolsó egy-két évben kispados játékos lettem.

– Azt csiripelik a verebek, hogy Hornyák Ágit elcsábította a napfényes Cote d’Azur.

– Igen, ez így van. Úgy volt, hogy abbahagyom a profi kézilabdát, hiszen van már család és gyerek. Nagyon nem szerepelt a terveim között, hogy külföldre menjek, aztán megkereste a menedzseremet Sebastien Gardillou, aki a régi Metz edzője is volt, jelenleg a Nizzát irányítja, s megkérdezte, mik a terveim, mert neki szüksége lenne rám. Elgondolkodtam az ajánlaton, és úgy döntöttem, hogy mivel az ember életében csak egyszer jön egy ilyen lehetőség, igent mondok a felkérésre. Nem levezetésnek szánom a nizzai szerződést, bár annak is tökéletes hely lenne, de úgy érzem, van még egy-két évem az élvonalbeli kézilabdában. Szeretném úgy végigélni, hogy alapember vagyok egy csapatban.

– Mennyi időre kötött szerződést a Nizzával?

– Két évre szerettek volna szerződtetni, ám úgy gondoltam, nem egyszerű beilleszkedni egy idegen országban, főleg egy kisgyerekkel, ezért egy plusz egy évre írtam alá.

Hornyák Ágnes kisfiával, Áronnal együtt költözik Franciaországba, ahol a nagymama segít majd a mindennapokban. Fotó: H. Baranyai Edina
Hornyák Ágnes kisfiával, Áronnal együtt költözik Franciaországba, ahol a nagymama segít majd a mindennapokban. Fotó: H. Baranyai Edina


– Adódik a kérdés, anyukaként hogyan oldja meg a gyerekelhelyezést Franciaországban?

– Kisfiammal és édesanyámmal költözünk Nizzába. Ez nálunk nem különleges dolog, hiszen Áron születése óta anyukám segít mindenben, ő is van gyesen. Nem volt kérdés, hogy édesanyám jön ki velünk, hiszen neki is nagy álma volt a francia Riviéra, így az ő vágyait is meg tudom valósítani.

– Utánanézett a francia bajnokságnak?

– A Nizza most egy középmezőnyben lévő csapat, azonban jövőre erős célokat tűztek ki maguk elé, mindenképpen a felsőházban szeretnének végezni, és ki akarnak jutni a nemzetközi porondra. Az igazolásaik is ezt jelzik.

– Hogy áll a francia nyelvvel?

– Ebben a kérdésben szerencsés vagyok, hiszen már az általános iskolában tanultam franciául, most viszont belekezdtem egy intenzív nyelvtanfolyamba is. Azt hiszem, meg tudom magam majd értetni kint is.

– Van azonban még Magyarországon is kötelezettsége, hiszen újra indul a kézitábor.

– Minden évben arra szánom az iskola vége utáni heteket, hogy a gyerekeket egyhetes kézilabdatáborba toborzom. Ez most a június 22-i héten lesz. Bízom benne, hogy ez a hagyomány nem szakad meg és évről évre újra megszervezhetem. Lehet, hogy jövőre Nizzában...

– Tudom, hogy legalább kétszázszor megkérdezték már ezt, de mi az, ami leginkább hiányzik majd Győrből?

– Úgy tervezem, ha befejezem a pályafutásom Nizzában, ide jövök vissza és itt élek. Ami hiányozni fog, az a közönség, hiszen ami itt van, az egyedülálló. Nem tudom, milyen a francia közönség, de biztos, hogy ég és föld a kettő. Viszont új tapasztalatokra is szert tehetek, s mivel köztudott, hogy itt Győrben a külföldi játékosok nagyon „elsőrangú" emberek, érdekel, hogy én mint külföldi hogyan élem meg ezt a helyzetet Franciaországban.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tippmester - az 5. heti eredmények és az összesített állás

Nézze meg, hány találatot ért el az ötödik héten! Tovább olvasom