Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -4°C | 4°C

Hetvenévesen is a pályán az öregfiúkban

Egy község, egy sportember címmel a Kisalföld egy hosszú sorozatot indított. Ebben Győr-Moson-Sopron megye 184 községéből olyan egyéniségeket mutatunk be, akik sokat tettek vagy tesznek a településük sportjáért. (53.)
Antalovits Ernő, a Dunakiliti öregfiúkcsapatának oszlopos tagja nemrégiben ünnepelte hetvenedik születésnapját, ebből az alkalomból a csapattársai is felköszöntötték. A még mindig aktív sportember napjainkban is beszáll az egymás közötti játékba, a komolyabb derbiket azonban már kihagyja.

– Az én gyerekkorom kezdetén, a Duna–Tisza közén, az örkényi homok és a rongylabda volt a tanítómesterem, ott és ilyen körülmények közt ismerkedtem meg a labdarúgás alapelemeivel – emlékezik gyerekkorára Antalovits Ernő, aki 1952 augusztusában költözött családjával Dunakilitire. – Idekerülésünk után engem elvarázsolt a Szigetköz, s annyira beleszerettem ebbe a vidékbe, hogy azóta is itt élek. Az iskolában Varga István testnevelő tanár előbb az atlétikával, majd a labdarúgással barátkoztatott meg minket, mert – ahogy mondta – minden sportág alapja az atlétika. A gimnáziumi évek alatt még kiegészült az érdeklődésünk a röplabdával is. A focit az MTE-ifiben folytattam, majd szerepeltem munkahelyem csapatában, a Vasas Hubertusban is. Rajkán egy edzőmérkőzésen súlyosan megsérültem, a lábtörésem miatt éveket kellett kihagynom, s azt követően már nem is tudtam visszatérni aktív játékosként a csapathoz.

Ahogy teltek az évek és erősödött a sérült láb, úgy kívánkozott vissza egyre inkább a labdarúgás vérkeringésébe.

– Dunakilitin kezdtem újra a focit, de már mint játékosedző kerültem a csapathoz, ahol egészen negyvenéves koromig szerepeltem. Edzői sikernek könyvelhetem el, hogy irányításom mellett kerültünk fel az akkori megyei másodosztályba. Mivel közel másfél évtizedig edzősködtem, szinte egy generáció nőtt fel a kezem alatt. Vallottam, hogy a csapat gerincét a hazai játékosoknak kell alkotni, mert velük sokkal erősebb kötődést tudunk kialakítani, mint a környékbeli községekből érkezőkkel. Fontos volt számunkra mindig a jó hozzáállás, a szorgalmas edzéslátogatás, a kollektív szellem, valamint egymás segítése a pályán és azon kívül.

– Nagy öröm számunkra, hogy egyre bővül azok köre, akik Dunakilitin még mindig a labdarúgást választják – folytatja Antalovits Ernő. – A megyei másodosztályban szereplő felnőttek és az utánpótláscsapat mellett indítottunk a harmadosztályban is egy csapatot. Rajtuk kívül rendszeresen pályára lépnek az öregfiúk, de a hölgyek is. A taós pályázati lehetőségeket ki kell használni az öltöző és a pálya felújítására, műfüves pálya építésére és a körülmények javítására. Úgy érzem, hogy semmiféle kitüntetés, elismerés nem pótolja azt a szeretetet, amit a munkám során a vezetőktől, játékosoktól és a szurkolóktól kaptam.

Szokoli Sándor, Dunakiliti polgármestere, egykori játékostárs:
– Antalovits Ernő mindig önzetlenül, alázattal és nagy szakmai hozzáértéssel végezte munkáját, méltán érdemelte ki a tiszteletet, a megbecsülést egyaránt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

BL: Galatasaray - Manchester United 1-0 - további eredmények

A győzni jobban akaró Galatasaray megérdemelten verte meg a már továbbjutó Manchester Unitedet.… Tovább olvasom