Kisalföld logö

2017. 08. 23. szerda - Bence 14°C | 22°C Még több cikk.

Hetven éve osztályozóval az NB I-be

Hetven évvel ezelőtt, 1937. augusztus 1-jén jutott fel először az NB I-be a Győri ETO. A zöld-fehérek akkor egy évet töltöttek az élvonalban, 1960 óta viszont megszakítás nélkül a legjobbak között szerepelnek.
Az első világháború előtt az ETO hétszer nyerte el a nyugati kerület bajnoka címet, közben kétszer a legjobb vidéki csapat címet is. A háború azonban nagyon megtépázta a csapatot, s a húszas években, meg a harmincasok elején a súlyos gazdasági terheket legjobban érző gyári munkásság fiataljait a futballpályán váltakozva érték sikertelenségek és kísérték sikerek. Az ETO volt nyugat bajnoka (1931/32-ben), és volt hetedik helyezett... A nyugati kerület 1935/36. évi bajnokságának 14 tagú mezőnyében éppen hogy el tudta foglalni az ötödik helyet a Szombathelyi MÁV Haladás, a Soproni FAC, a Tatabányai SC és a Soproni Vasutas mögött. Ki mert volna arra gondolni, hogy – aranyév lesz a következő?! Pedig az lett. Holott erősítésnek legfeljebb azt nevezhetjük, hogy Fogl Károlyt, a sokszoros válogatottat hozták Győrbe edzőnek az akkori vezetők. Aztán vele jöttek sikerek is, s hamarosan kiderült, hogy az ETO és a soproni vasutasok reménykedhetnek a bajnokság megnyerésében – ami azt is jelentette, hogy a győztes részt vehet az NB I-be jutást biztosító osztályozókon. A tavaszi évad utolsó előtti fordulójában dőlt el a nyugati bajnoki cím. A soproniak egy ponttal vezettek, ám hatalmas küzdelemben az ETO legyőzte őket, s így egy ponttal megelőzte a lila-fehéreket.

Focisták a viharban

Kialakult a vidéki bajnokok kara. Nyugaton az ETO, délen a Szegedi AK, középütt a Váci SE, délnyugaton a Pécsi Vasutas, keleten a Debreceni Villanygyár, északon a Diósgyőr. Szeged csillaga akkoriban a középfedezetet játszó Baróti Lajos volt, Diósgyőré a remekül bekkelő Felföldi. Persze, hogy ez a két csapat számított esélyesnek.

Az osztályozók első napja azután hatalmas meglepetéseket szállított. A Pécs legyőzte a Diósgyőrt (bár csak 2:1-re), a Vác pedig a Szegedet 3:1 arányban.

Az ETO a debreceniekkel került össze, s az első mérkőzést a Hajdúságban vívta. (Oda-vissza alapon, és kuparendszerben folytak a küzdelmek.)

Olyan meccset nem sokat értem meg, mint az 1937. június 20-i debreceni volt. Már az előmérkőzés alatt ijesztő viharfelhők gyülekeztek. A második félidő elején pedig – ekkor 2:0-ra vezettek a debreceniek – úgy elborult az ég, hogy szinte sötétben botorkáltak és rúgtak a labda mellé még a legjobb játékosok is. Felgyújtották a villanylámpákat. De hát mi volt ez akkoriban?! Még nem reflektorok, nem fényszórók, csak gyönge kis izzólámpák a nagyerdei stadion négy sarkában és a lelátó előtt.
Aztán megzendült az ég, kitört a vihar! Micsoda vihar! Nem is a szörnyű felhőszakadás ijesztgetett, hanem azok a szinte pillanatonként lecsapó villámok, amelyek nemcsak a nagyerdei fákba vágtak bele, hanem még a pályára is! Rekordgyorsasággal vágtatott be az öltözőkbe a két csapat minden egyes játékosa, és futott szegény Iváncsics Mihály is, a játékvezető. 20 perccel a szabályos idő letelte előtt fújta le a játékot. Az MLSZ természetesen újrajátszást rendelt el.

Füves pálya?

Fogl II kisütötte, hogy azért ment rosszul a játék a debreceni stadionban, mert az ETO még soha nem játszott füves talajon. (A győri pályát akkor még döngölt föld fedte.) Hozzá kell szokni a fűhöz! Hol? Nem akadt más választás: ki kellett vinni a fiúkat Győr határába, a kiskúti rétre. Lehet, hogy az ott tartott szerda-csütörtöki edzés használt, lehet, hogy most már nagyon komolyan vette mindenki a meccset, tény, hogy ezt a megismételt mérkőzést az ETO nyerte meg 2:1-re, és a következő heti győri visszavágó is zöld-fehér győzelemmel végződött. A másik ágon óriási meglepetésre a Váci SE csak egy góllal kapott ki Szegeden, a Diósgyőr viszont a várakozásnak megfelelő alapossággal vágott vissza a Pécsi Vasutasnak (4:1). Tehát a Vác, Diósgyőr és Győr jutott tovább.

Hol vagy, Zsöle?!

A második fordulóban a Győri ETO-nak a váciak jutottak, a Diósgyőr erőnyerő volt. Az összeállítást illetően az edző gondokkal küszködött: a Boros, Lőbl, Bencze belsőhármas, amely oly sok szép sikert aratott a nyugati kerületi bajnoki meccseken – magasabb szinten, Debrecenben – nem bizonyult elég rafináltnak. Mit lehetett csinálni? Egy nagyvonalú vezéregyéniség, igazi középcsatár-kapitány kellett. A vezetők a Győri KISOK-csapat felé pislogtak, ahol egy bizonyos Kovács Imre – ismertebb nevén „Murok" – játszott remekül, hol centercsatárt, hol középfedezetet. De hát a diákot ekkor még – vizsgák közepette – nem lehetett „átemelni". Más épkézláb center nem rúgta a port akkoriban Győrött... ha csak nem a Zsöle! Hej, ha rá lehetne venni Nagy Bélát, mindenki „Zsölé"-jét, sőt az ifjabbaknak immár Zsöle bácsiját, hogy álljon be a csapatba. A 15-szörös vidéki válogatott ekkor már közel másfél éve nem játszott az első csapatban. Inkább csak a maga szórakozására, talán egészségügyi szempontokból futballozgatott egyszer-egyszer a II-ben, sőt, már az „old boy"-ban is. A játékosok értekezletre gyűltek össze a Baltában.

– Kérjük meg Zsöle-bácsit, álljon be! Ha semmi más, a nyugalma, a roppant nagy esze, no meg körültekintő, szellemes, az ellenfelet megtévesztő, technikás játéka eldöntheti a meccset a javunkra.
Zsöle (van-e ki e nevet nem ismeri?!) ekkor 37 éves volt – de még nagyszerű erőben. Nyugalmával, magát minden helyzetben feltaláló ötletességével a II. csapat mérkőzéseit – ha játszott – élvezetes látványossággá emelte. Most azonban sehogy sem akart kötélnek állni.

– Ti csak hízelegtek nekem, s aztán majd kifütyül a közönség! – intette le a nála 10–15, sőt 20 évvel fiatalabbakat. Csak amikor maga Csiffáry Mátyás elnök kérte, hogy vállalja a játékot, akkor adta be a derekát.

Telt ház – teli váci háló

Arra a hírre, hogy Zsöle újra játszik, megtelt a győri pálya. Az odavezető úton elakadtak az autók, amikor felvonult a nézők tömege. Először a piros-kék váciak futottak ki a pályára, azután Pécsi Béla, a nagyszerű kapus vezetésével a zöld-fehérek, a sor végén Zsöle. Pazar ünneplésben részesült! Oly lelkesedéssel fogadta a közönség a „megfiatalított" csapatot, hogy a váciak mire körülnéztek, már 5:1-re ki is kaptak.

A visszavágót a váciaknak a „Pokol-szigeten" levő pályáján rendezték meg. Az ETO vigyázott, hogy négygólos előnyét le ne adja. Boros ugyan elhibázta a megítélt 11-est és a Vác 1:0-ra győzött, ám így is a vagongyári gárda jutott tovább.

A diósgyőri döntetlen

A mindent eldöntő, igazi döntő első mérkőzésének Diósgyőr adott otthont. Az ETO Pécsi – Brezányi, Tóth II – Hrabovszky, Lantos, Hluchányi – Balogh, Boros, Nagy Zsöle, Lőbl, Tóth III összeállításban lépett pályára. Fogl Károly edző előzetesen már „kis gólarányú vereségbe" is beleegyezett volna, annyira bízott a győri visszavágó sikerében. Nagy Zsöle vezérletével viszont úgy kezdett az ETO, hogy a diósgyőriek szinte megzavarodtak. Boros a kitűnő Gáspár kezei közül fejelte be az első gólt egy szögletrúgás nyomán. A Diósgyőr nagyon rákapcsolt, de mindössze Sidliknek sikerült egyszer bevennie a győri kaput (1:1).

Letesszük a doktorátust!

Augusztus 1-jén nem akadt más sportesemény Magyarországon, csak a vidéki döntő visszavágója. Győr fellobogózva várta vendégeit, a nézőtér színültig megtelt. Az ETO a múlt heti összeállításban igyekezett megtenni az utolsó lépést az eddig még soha nem is remélt dicsőség – az NB I-be jutás felé. A diósgyőriek így álltak ki: Gáspár – Szentidai, Felföldi – Kőhalmi, Bonyhai I, Szabó – Kalotai, Kertész, Konyhai II, Sidlik, Turbéki.
Kemény küzdelem folyt. A Diósgyőr nem egykönnyen adta meg magát. Hiába süvített Gáspár kapujába Boros bombája, a félidőben az öltözőben még nagyon nézegettek egymásra és Fogl mesterre a játékosok... Persze, nem lett volna ilyen aggódó a hangulat, ha tudják, hogy odaát, a diósgyőriek öltözőjében orvos ápolja Bonyhait. A középfedezet egy esés közben alaposan megütötte a veséjét, nem is akart tovább játszani. Aztán végül maradt, viszont a balszélre állt. A folytatás parádésra sikeredett, az ETO már 3:0-ra vezetett Boros újabb góljával és Nagy Zsöle egy ügyesen a kapuba nyomott labdájával, amikor a DVTK szépített. 3:1.

Ezzel az NB I-be jutott a Győri ETO.

Szomorú utóhang

Hát... első NB I-es szereplésünk csak egy évig tartott. Olyan vereségsorozattal kezdett a csapat az NB I-ben, hogy hét meccs után egy fia pont nélkül, 7:34-es gólaránnyal álltunk a lista legvégén. Ebben benne volt a nagy Hungária ellen 12:3-ra elvesztett meccsünk is. Sokan azt mondták, tönkre tette a csapatot, a játékosokat, az egész futballszakosztályt az a nagy „öröm", hogy bejutottunk az NB I-be. Holott rengeteget tanultunk, okosodtunk, kinyílt a szemünk az NB I-ben. Egyébként – nem is lettünk utolsók! Miután tavasszal visszavágtunk a Hungáriának (1:0 a javunkra!) – a Budai „11"-et sikerült megelőznünk.

Papp Győző

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az első sikerben bíznak Sopronban

Szombat este a Fáy utcában a Vasas vendégeként lép pályára az FC Sopron együttese. A gárda… Tovább olvasom