Kisalföld logö

2018. 10. 16. kedd - Gál 11°C | 21°C Még több cikk.

Hazatér Győrbe a világjáró

Czuppon Péter egykori győri labdarúgó elvégezte a kölni sportegyetemet, majd a németországi munka után továbbállt egy másik földrészre.
Czuppon Péterről az utolsó információ az volt, hogy első magyar nappali tagozatos hallgatóként közgazdásznak és menedzsernek tanul a kölni sportegyetemen.

Erről hírt adtunk a Kisalföldben is és akkor az interjú úgy fejeződött be, szeretne rendezőként közreműködni a 2006-os németországi futball- világbajnokság kölni csoportmeccsein. Aztán másként alakult az egykori győri játékos élete.

– Hogyan került Új-Zélandra, Wynton Rufer akadémiájára?

– A kapcsolati tőke segítségével. Az egyetemről végzősként kikerülő ismerőseim már fontos beosztásokban dolgoznak és ahol csak tudják, segítik egymást a világ sportéletében. Engem is egykori kölni iskolatársam ajánlott be telefonon Wynton Rufernek és ez elég is volt a meghívólevél elküldéséhez.

A futballkedvelők előtt nem ismeretlen Rufer, aki a kilencvenes években, az Otto Rehhagel edzősé - ge alatti aranykorszakban játszott a Werder Bremenben. Német bajnokságot és kupát, valamint UEFA-kupát is nyertek. Őt választották az évszázad játékosának Óceániában és FIFA-nagykövet olyan rangos társaságban, mint Pelé, Beckenbauer, Platini...

– Mit csinál az akadémián?

– Elég sokrétű a tevékenységem. Képesítéseim miatt menedzseri, szervezői, valamint gazdasági feladatokat tudok ellátni, ezért napközben a sportirodán dolgozom, délután pedig futballcipőt húzok és edzéseket vezetek öt-tizenöt éves korosztályoknak. Van egy állandó U13-as csapatom is.

– Amatőr vagy profi a labdarúgás Új-Zélandon?

– Talán a kettő közötti. A válogatott játékosok zöme európai, főleg angliai klubokban keresi a kenyerét, a hazaiak viszont munka mellett rúgják a bőrt. Rufer focisulija igazán nemzetközi, mert az edzői kart egy-egy német, angol, japán, magyar és két új-zélandi tréner alkotja. Nyitnak a világ futballja felé, csapataik ugyanis évente több túrán vesznek részt Európában és Japánban. A japán utánpótlásképzés különösen nagy hatással volt rám. A japán utánpótlásmodell jelenleg harmadikként van rangsorolva a FIFA világranglistáján. Az elmélet és gyakorlat egységére anyagilag is rengeteget áldoznak, így fejlődésük a továbbiakban még nagyobb ívű lehet.

– A németeket is precízségük jellemzi, a kölni egyetem milyen útravalóval bocsátotta el?

– Az egyetemet jó átlaggal sikerült elvégeznem. Az elméleti tudás megszerzése mellett az 1.FC Kölnnél mint gyakornok, jó rálátást szereztem egy bundesligabeli klub működésére. Több osztályon dolgozhattam ötvenedmagammal. Ebbe a létszámba az edzőket bele sem számoltam. A játékos-ügyintézés osztályán kezdtem, amely a játékosok ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. Itt segíthettem több alkalommal Lukas Podolskinak, valamint tolmácsoltam az akkor ott légióskodó Tököli Attilának.

Az osztályok sorában volt marketing, gazdaság, vendéglátás, VIP és játékosmegfigyelés is. A legjobban a szervezési osztály feladatköre tetszett, ahol fő feladatunk a mérkőzések körüli programok megszervezése és lebonyolítása volt. Itt egy Bundesliga-mérkőzés nemcsak egy sima meccs, hanem egy családi esemény, különböző érdekes programokkal.

– Amennyiben jól ismerem, az egyetem elvégzése és az új-zélandi utazás közötti időben sem itthon pihent egy kényelmes fotelben...

– Valóban, még 2004-ben az Erasmus-program keretében egy szemesztert a manchesteri egyetemen tanultam és egyben rálátást szerezhettem a futball őshazájának két legismertebb műhelyére, a Manchester United és a Liverpool premier ligás csapataira. Négy hónapot dolgoztam egy amerikai sporttáborban is, ahol gyerekeket tanítottam a foci ábécéjére s nem mellékesen az angoltudásomat is pallérozhatt am.

– Egy kérdés erejéig hagyjuk a sportot. Milyen az élet a távoli földrész en?

– Eddig Aucklandben voltam, ami Új-Zéland legnagyobb városa, több mint egymillió lakossal, ami harmada az ország népességének. A várost úgy is emlegetik, mint a vitorlások városa, hisz majd mindenkinek van egy hajója. Ez egy csodálatos ország, rengeteg természeti szépséggel. Nemhiába forgatták itt például A Gyűrűk urát, vagy az új King Kong-filmet, mert gyönyörű tájak szolgálnak filmes háttérként. Szerencsére itt most közeleg a nyár, ilyenkor az ország kedvelt úti cél az európai turistáknak. Az időjárásra azért Aucklandben télen sem panaszkodhattam, mert a kertemben ilyenkor is szedhettem citromot vagy grépfrútot. Új-Zélandon az emberek nyugodtak, barátságosak és türelmesek.

Azt, hogy stressz, errefelé nem ismerik. A politikáról beszélni szinte soha nem hallottam őket egymás közt – Magyarországgal ellentétben –, gondolom, ez abból is adódhat, hogy nekik nincsenek napi anyagi gondjaik.

– A kinti évek alatt felhalmozott tudást és tapasztalatot mikor akarja itthon átadni?

– Szép volt, jó volt, de elég volt kint, az év végére haza szeretnék jutni. Nem akarok azonban csalódást okozni azoknak sem, akik „világjárónak" titulálnak, ezért a búcsút a földrésztől egy körutazással kezdem.

Hazafelé megállok négy hétre Ázsiában. Ebből két hetet egy új-zélandi focicsapattal Kambodzsában és Laoszban túrázunk, amelyek a térség legelmaradottabb és legszegényebb országai közé tartoznak. Ilyen körülmények között végzünk sportmiszszionáriusi feladatokat. Edzéseket tartunk, iskolákat látogatunk, edzőket oktatunk, népszerűsítjük ezt a csodálatos játékot, még ha szerényebb keretek közt is tehetjük.

Ez az út nem lesz veszélytelen, a fertőző betegségek miatt többfajta védőoltást fogok kapni és bízom benne, hogy egészségesen érek haza. Hét évet töltöttem távol az otthonomtól, szeretteimtől, egyedül a nagyvilágban, ami kellően megedzett ugyan, de nem volt egyszerű. Remélem, lesz igény a város vagy a megye sportéletébe bekapcsolódva mindazon tudás átadására, ami a vándorévek alatt a tarisznyámba került.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ebben is sokat segített

Hazatért Hollandiából az Audi-ETO két játékosa, Radulovics Bojana és Simona Gogirla. Tovább olvasom