Kisalföld logö

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 33°C Még több cikk.

Három kulcsfontosságú tripla

„ Bajnokcsapat, bajnokcsapat!” – skandálta jó néhány Postás-szurkoló azt követően, hogy Meszlényi Róbert együttese vasárnap este egy szikrázóan kemény csatában 53–46-ra legyőzte az Euroligában veretlenül menetelő MiZo Pécsi VSK együttesét.
Lehet, hogy közhelyszerűen hangzik, de a Postásnak a Pécs felett aratott győzelme a szív és az akarat diadala volt, szinte felszántották a parkettát a soproni lányok, és megfordították a második negyed közepén bizony veszni látszó találkozót.

Mint ismeretes, az előző évad végén még a bajnokságban való indulás is veszélybe került a Postásnál. Az is köztudott volt, hogy a vezetőség több hónapnyi járandósággal, valamint prémiummal tartozott a klub régi játékosainak. Amikor a felkészülés során először „beesett" némi pénz a klub kasszájába, a vezetőség azt az együttes nyáron szerződtetett új játékosainak szerette volna kifizetni. Információnk szerint ők ekkor felajánlották: a vezetőség által nekik szánt összeget egyenlő mértékben osszák szét a csapat tagjai között, hiszen a régieknek a jó ideje fennálló tartozások miatt minden bizonnyal nagyobb szükségük van a pénzre.
Ennek a napjaink erősen anyagi központú sportvilágától annyira idegen, megható cselekedetnek is lehetett némi hatása abban, amit vasárnap akarat és az egymásért való küzdeni tudás címén a sportcentrum parkettájára varázsoltak a soproni lányok.

– Rövid, ám eddig is eredményes edzői pályáján hová sorolja ezt a vasárnapi győzelmet? – kérdeztük a bajnoki veretlenségét megőrző Postás szakvezetőjét, Meszlényi Róbertet.
– Mindenképpen a legnagyobb diadalok egyike – válaszolta a szakember. – A pécsieket korábban is sikerült ugyan már elkapnunk hazai pályán, ám azoknak a meccseknek nem igazán volt tétjük. A kupában egy 30 pontos pécsi siker utáni visszavágón nyertünk, a bajnoki alapszakaszban pedig szintén egy olyan találkozón nyertünk, amely már nem osztott, nem szorzott. Amikor igazán nagy volt a tét, például tavaly, a play offban 3–0-lal lépett át rajtunk a Pécs, úgy, hogy Sopronban is nyerni tudott. Most azonban végre egy olyan mérkőzésen is meg tudtuk verni őket, amelyen igazán sok múlt!

– Második negyed közepe! Percek óta képtelen betalálni csapata, a Pécs vezet 27–9-re. Mit érzett ekkor?
– Annyira katasztrofálisan dobtunk, a Pécs pedig olyan türelmesen és nyugodtan játszott, hogy bevallom, megfordult a fejemben, hogy egy nagy vereségbe szaladunk bele. Persze próbálkoztam mindennel, átálltunk zónára, sűrűn cseréltem, kerestem a legjobb ötöst.

– Azt mikor érezte, hogy megfordíthatja csapata a meccset?
– Szerencsére a második negyed hajrájában mínusz 18-ról visszajöttünk 12 pontra a szünetig. Nagyon fontos volt, hogy hogyan kezdjük a második félidőt.
– Arra nem lehetett panasz!
– Így van, de ha akkor újra elmentek volna 15–20 ponttal a pécsiek, már bottal üthettük volna a nyomukat! Nem mentek el, sőt, a jó védekezésnek köszönhetően csupán két pontra voltak képesek. A Trutnov elleni hazai EK-meccs utolsó negyede óta ismerem azt az érzést, milyen az, amikor egy csapat egy negyedben csak egy kosarat tud dobni. Szörnyű! Akkor mi egy hárompontost szereztünk, most egy duplát kaptunk. Mit mondjak, össze sem lehet hasonlítani az érzést, amikor az ember csapata egy kosarat dob, vagy csak egyet kap tíz perc alatt. Itt a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy bármilyen kitűnő is egy csapat védekezése, ilyen szinten legalább 8–10 pontot illik azért dobni, tehát szerencsénk is volt, mert ekkor a pécsiek csaknem mindegyik dobása lejött a gyűrűről.

– Azt hiszem, óriási hiba lenne a lányok hatalmas szíve mellett a közönség szerepét elhallgatni a sikerben...
– Így van, a lányok nevében is szeretném megköszönni a szurkolók buzdítását. Boldog vagyok, hogy ennyien kijöttek a mérkőzésre, és még akkor is mellettünk álltak, amikor nem ment a játék. A végén, amikor pedig belelendültünk, olyan légkört teremtettek, amilyenben egész egyszerűen nem kaphattunk ki.

– Amúgy a mérkőzésen mi volt az igazán nagy fordulópont?
– Ha belegondolok, három triplát említenék. A második negyedben az addig eléggé kilátástalanul kosarazó csapatomnak óriási lökést adott Fodor Csilla hármasa, tulajdonképpen ezzel kezdtük meg a felzárkózást. A harmadik negyed elején egy újabb lendületet vettünk Englert Orsi tripláját követően, és ekkor már a szurkolók is érezték, hogy valami nagy dolog van készülőben. A harmadik kulcsfontosságú hármast a harmadik negyed végén dobta Eördögh Edó, ezzel egyenlítettünk. Ekkor már olyan volt a légkör, és úgy mentek, harcoltak a lányok, és szerezték meg a lepattanókat és a szabad labdákat mindkét palánk alatt, hogy már biztos voltam benne, hogy mi nyerjük a mérkőzést.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győrött szeretne kisvilágbajnok lenni

Nagy János másfél éve lépett a profi ökölvívók táborába. Legutóbb megnyerte a magyar bajnokságot,… Tovább olvasom