Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

Fradi és MTK a nemzetközi porondon

Aligha kétséges, hogy a magyar kupacsapatok közül a Ferencvárosi TC kapta a legnehezebb ellenfelet.Az MTK-nak a Dinamo Zagreb jutott ezúttal.
Aligha kétséges, hogy a magyar kupacsapatok közül a Ferencvárosi TC kapta a legnehezebb ellenfelet: az FC Köbenhavn Észak-Európa egyik legambiciózusabb egyesülete, tele van nemzetközileg is elismert futballistákkal, és a BL-selejtezőben elszenvedett vereség után az egyesület az UEFA-kupában szeretne bizonyítani. A koppenhágaiaknak egy magyar focistájuk is van Rabóczki Balázs személyében, így az MTK Hungária Helsingin JK elleni mérkőzései után ismét szerepel majd egy honfitársunk az aktuális ellenfélnél.

Az FC Köbenhavn egyben Európa egyik legrégebbi és egyik legfiatalabb egyesülete is. A paradoxon feloldásához szükséges információ a következő: a klub 1992-ben jött létre a Köbenhavns Boldklub és a Boldklubben 1903 fúziójából, márpedig a két fővárosi alakulat közül az előbbi kétségtelenül a legrégebben alapított egyesület a kontinensen az angol klubok után.

Mind a KB, mind a B1903 nagy múltra tekint vissza hazájában: előbbi nyerte a legelső dán pontvadászatot, és históriája során 15 alkalommal végzett az élen, míg az utóbbi hétszeres bajnokcsapatnak, valamint kétszeres kupagyőztesnek mondhatta magát. A kilencvenes évek elején azonban mindkét gárda félamatőrként működött, mint ahogyan a dán egyletek nagy része, és a realitások azt mutatták: ebben a formában egyikre sem vár valami fényes jövő. A KB az 1980-as évek elején kétszer is próbálkozott a profivá válással, ám a megfelelő anyagi háttér nélkül mindkét kísérlet kudarcba fulladt, és a kilencvenes évek elejére a klub az alacsonyabb osztályokban tengette életét; a B1903 viszont hiába állt stabil anyagi lábakon, és szerepelt a legjobbak között, ha támogatottsága meglehetősen alacsony volt (átlagban kétezer nézőt vonzottak a mérkőzései).

Kézenfekvő volt tehát a fúzió, amely 1992-ben jött létre: ennél ideálisabb időpontot keresve sem találhattak volna a fővárosiak, lévén a sportág népszerűsége a válogatott Európa-bajnoki aranyérme nyomán az egekbe szökött, és ekkor készült el Koppenhágában a Parken-stadion, amely rögtön az új egyesület rendelkezésére állt. Az újonnan létrejött FC Köbenhavn célkitűzése meglehetősen egyszerű volt: lehetőleg minden szezonban kiharcolni az európai kupaszereplést, hosszú távon pedig a kontinentális porondon is eredményt elérni.

Az első év jobban nem is sikerülhetett volna, hiszen az egyesület rögtön megnyerte a dán bajnokságot, és a következő esztendőkben is jól szerepelt a gárda (egy ezüstérem, majd egy kupagyőzelem volt a mérleg), aminek eredményeként a szurkolótábora is megnőtt, a Bröndby IF elleni találkozók pedig igazi helyi rangadókká váltak, amelyeken rendszeresen 30 ezer néző jelent meg. A kilencvenes évek közepén aztán egy kisebb hullámvölgy következett, 1996-ban például csak hetedik lett a csapat a bajnokságban, és a nemzetközi szereplésről is lemaradt, de hamarosan új éra kezdődött, amikor a sportigazgatói posztra Flemming Östergaard került, akinek a vezérletével az egyesület még professzionálisabb irányítású lett. Noha a bajnoki cím megszerzése ezután sem sikerült, de már az európai közvélemény is felfigyelt a klubra, köszönhetően a Chelsea FC elleni KEK-meccseknek, na meg Brian Laudrup hazacsábításának.

A második aranyérem végül 2001-ben került a vitrinbe, amikor is a kispadon egy nemzetközileg is elismert szakember, az angol Roy Hodgson ült, akit azonban a bajnoki cím megnyerése után az olasz Udinese elcsábított. A helyére először a svéd Kent Karlsson került; ő korábban már irányította a csapatot, de pár hónap után lemondott, és a norvég Hans Backe lett az utódja, aki ma is vezeti a gárdát, és vezérletével az együttes az idén ismét az élen végzett.

A csapat időközben alaposan megerősödött: olyan focisták találhatók a keretben, mint a világ- és Európa-bajnokságot is megjárt norvég Mykland, a Bundesligából szerződtetett egykori svéd válogatott csatár, Pettersson, illetve Nielsen, a Spanyolországból hazacsábított Möller, vagy a Dél-Afrikában felfedezett támadó, Zuma. A BL-selejtezőre a gárda leigazolta a dán utánpótlás-válogatott védőt, Sebastian Svardot az Arsenal FC-től, és közel kétmillió euróért megvette a svéd Helsingborgs IF brazil támadóját, Álvaro Santost, azonban a skót Rangers FC ellen így sem sikerült beverekednie magát a Bajnokok Ligájába a gárdának.

Az eddigi magyar-dán kupamérkőzések mérlege sem a Ferencváros mellett szól: az európai kupák történetében a két ország képviselői háromszor találkoztak, és mindannyiszor a dánok mentek tovább. A Bröndby IF 1986-ban a Budapesti Honvédot, 1990-ben a Ferencvárost búcsúztatta, 1998-ban pedig az Aarhus GF jutott túl az Újpesten.


Úgy látszik, az UEFA illetékesei a magyar-horvát baráti kapcsolatok legfőbb támogatói, hiszen az elmúlt évek során immár sokadszor sikerült összehozniuk a két ország képviselőit valamelyik nemzetközi kupában. Az MTK Hungária-Dinamo Zagreb párosítás pedig különösen kedvükre való, elvégre ez a párviadal immár harmadszor jött létre. Az előjelek nem valami biztatóak a magyarok számára, hiszen a zágrábiak eddig minden alkalommal továbbjutottak.

A horvát együttes az előző szezonban is pályára lépett Magyarországon, igaz, akkor "kivételesen" nem az MTK Hungária FC, hanem az E.ON ZTE FC volt az ellenfele - és a bajnok zalaiak, akik pár héttel korábban a Manchester Unitedet verték 1-0-ra, megalázó vereséggel kerültek ki a párviadalból.

A nemzetközi porondtól a ZTE kiverése után hamar búcsúzott a zágrábi együttes, hiszen a következő körben az angol Fulham FC megoldhatatlan feladat elé állította a csapatot, de a horvát pontvadászatban a Dinamo magabiztosan menetelt. Az alapszakaszban mindössze egyetlen vereséget szenvedett a gárda (igaz, azt az ősi riválistól, a Hajduk Splittől), és az ott megszerzett előnyét a rájátszásban még növelni is tudta.

A Dinamo aranyérme elsősorban annak volt köszönhető, hogy az együttes a kiscsapatok elleni összecsapásokat is nagyon komolyan vette: a Hajduktól ugyan kétszer is kikapott, de a többi találkozót simán hozta, míg a splitiek a rangadókon kívül sorra hullajtották pontjaikat. Jellemző volt a Dinamo fölényére, hogy a bajnoki aranyérem mellett a gólkirályi cím és két játékosukhoz került: Ivica Olic és Bosko Balaban egyaránt 15 gólt ért el.

Az elsőség megszerzése után azonban ismét sötét felhők kezdtek gyülekezni az egyesület felett, hiszen a sikeredző, a klub élő legendája, Miroslav Blazevic lemondott posztjáról - mégpedig a hírek szerint azért, mert konfliktusba keveredett az alelnökkel, Zdravko Mamiccsal, aki szerint a tréner megfutamodott, mivel tudta, hogy több kulcsember is távozik a nyáron. Blazevic másként interpretálta az eseményeket; távozása okaként azt jelölte meg, hogy nem volt hajlandó azokat a focistákat játszatni, akik Mamic ügynökségéhez tartoztak. A szakvezetőnek korábban sem volt valami felhőtlen a viszonya a vezetőséggel, ám döntése így is meglepetést okozott - mint ahogyan az is, hogy utódja nem a legnagyobb esélyesnek tartott Zlatko Kranjcar vagy Nenad Gracan lett, hanem a fiatal horvát edzőgeneráció egyik tagja, Nikola Jurcevic.

Az ő neve ismerős lehet a futballszeretők számára, hiszen labdarúgóként szép karriert futott be: elsősorban az osztrák Casino Salzburgban nyújtott teljesítménye alapján emlékezhetünk rá, de szerepelt az 1996-os Eb-n és az 1998-as világbajnokságon is, összesen 19 alkalommal húzta magára a címeres mezt. Pályafutása befejeztével edzőnek állt, és az előző idényben az NK Zagrebet irányította. A Dinamo felkérésére azonban rögtön igent mondott, hiszen egykoron itt kezdte pályafutását, és nagy álma volt, hogy egyszer visszatérjen nevelőegyesületéhez. Jurcevic annak ellenére írt alá kétéves szerződést, hogy tisztában volt vele: feladata nem lesz valami egyszerű.

Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően ugyanis a klub a nyáron megint túladott legértékesebb futballistáin. A válogatott kerettag kapus, Tomislav Butina a belga FC Bruges-höz írt alá, a középpályás Silvio Maric a görög Panathinaikoszba szerződött, a rutinos védő, Dario Smoje kontraktusát nem hosszabbították meg, és ami a legnagyobb veszteséget jelentette: a két társgólkirály, Bosko Balaban és Ivica Olic is távozott: előbbi visszatért az Aston Villához, ahonnan tavaly nyáron kölcsönkapták, Olicot pedig az orosz CSZKA Moszkvának adták el.

Természetesen érkeztek is labdarúgók a klubhoz, de korántsem olyan nagy nevek, mint a távozók. A legnagyobb erősítésnek a Cibalia Vinkovcitól megvett csatár, Mladen Bartolovic tűnt, aki a válogatott keretnek is a tagja, de ő valószínűleg nem játszhat az MTK Hungária ellen sérülése miatt. Rajta kívül a Dinamo megvette még a bosnyák utánpótlás-válogatott kapitányát, a középpályás Albin Pelakot a japán Cerezo Oszakától, az NK Rijeka védőjét, Andre Mijatovicot, valamint az NK Zagreb középpályását, Hrvoje Strokot.

A hazai porondon mindez elég is volt ahhoz, hogy a csapat megőrizze vezető státusát, hiszen az első nyolc fordulóban a Dinamo mindössze két mérkőzésen veszített pontot, és magabiztosan vezeti a tabellát. Az áhított BL-szereplés azonban nem jött össze: a selejtező második körében a szlovén Maribor Pivovarna Laskót még sikerült kiverni, a következő fordulóban a Dinamo Kijevet azonban már nem.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rátgéber szerint reális

Az eddigi fordulók során jórészt gyerekek lepték el a 29. női kosárlabda Európa-bajnokság amaliadai… Tovább olvasom