Kisalföld logö

2018. 05. 25. péntek - Orbán 17°C | 25°C Még több cikk.

Felejthetetlen indítások, parádés gólok

Póczik József, az ETO egykori kiváló válogatott játékosa vasárnap ünnepelte 60. születésnapját. A jeles alkalomból beszélgettünk a legendás futballistával, aki visszakerült a labdarúgás vérkeringésébe, a DAC 1912 edzője lett.
A mai fiatalok legfeljebb az internetes portálokon nézhetik meg néhány szenzációs alakítását, a szerencsésebb idősebb korosztály azonban az emlékeiből idézve csemegézhet Póczik József egykori hajszálpontos hosszú indításai és hatalmas bombagóljai közül.

A játékos a nyolcvanas évek győri aranycsapata, a kétszeres magyar bajnok Rába ETO egyik ikonja volt. Az akkori középpályássort – Hannich, Póczik, Burcsa – napjainkban is szinte könnyes szemmel emlegetik a szurkolók.

– Gyermekkoromban bennünket még nem tudtak lekötni a számítógépek, szinte mindenki a futball felé orientálódott – emlékezik a kezdetekre Póczik József. – A MÁVDAC-serdülőben lettem igazolt játékos 1962-ben, s rá egy évre már el is vittek az ETO-ba. Akkoriban szakemberek járták a pályákat, kutatták a tehetségeket, s így figyeltek fel rám. Aztán elkezdtem lépdelni a szamárlétrán. Az ifiben is jó csapatunk volt Horváth „Garassal", Pánczél Sanyival, Kozenkov Ferivel. Fiatalon bekerültem az első csapatba, tizenhét évesen játszottam először az NB I-ben, ma is jól emlékszem rá, Pesten négy-nullra kikaptunk a Honvédtól. Elég gyorsan stabil csapattaggá váltam, élveztem a játékot. Távoli lövésekből gyakran voltam eredményes, egyszer a Fáy utcában hármat is így lőttem Mészáros Bubunak, a Vasas kapusának. A tévé is adta a meccset, a Népsportban pedig másnap kilences osztályzatot kaptam, talán ekkor robbantam be igazán az élvonalba. Mindez 1971-ben történt.

A Rába ETO-val kétszer nyert magyar bajnokságot. A középső sorban jobbról az első.
A Rába ETO-val kétszer nyert magyar bajnokságot. A középső sorban jobbról az első.

Aztán egy évvel később Győrbe jött Farsang Ferenc edző, akivel bronzérmet szereztek a bajnokságban, a Varsányi–Somogyi–Póczik középpályássort pedig a legjobbak között tartották számon az országban.
Póczik József 1974. március 31-én Zalaegerszegen a Bulgária elleni válogatottmérkőzésen mutatkozott be a nemzeti csapatban, már az első alkalommal a kezdőcsapatba állította a szövetségi kapitány. A meccs elején egy olyan bombával tette le a névjegyét, hogy attól talán azóta is remeg a kapufa a ZTE stadionjában.

Ezt követően elég viszontagságos időszak következett az életében, aztán 1976 és 1979 között a Bp. Honvéd játékosa volt. A legemlékezetesebb két mérkőzése két UEFA-kupa-találkozó volt. Az egyiken a többek között Mazzolával, Anastasival fémjelzett Internazionale ellen a Népstadionban ő szerezte a piros-fehérek gólját és az 1–1-gyel a Honvéd jutott tovább. Másrészt remekelt az Ajax 4–1-es kiütésekor is.

Visszatért Győrbe, de neki és a csapatnak sem ment igazán jól a játék. Már-már úgy volt, hogy 1981 nyarán elcseréli az ETO, végül Verebes József kérésére maradhatott és ezt nagyszerű játékkal hálálta meg. Szinte szárnyakat kapott az újfajta játékstílusban, jobban játszott, mint valaha.

– Két éven át tönkrevertük a hazai mezőnyt, két aranyérmet is szereztünk. Verebes is, mi, játékosok is sikerre éhesek voltunk, nagyszerűen egymásra találtunk és ennek meglett az eredménye. Abban a Rába ETO-ban majdnem mindenki győri volt, nemcsak a pénzért, hanem egymásért és a városért is hajtottunk – folytatta az ünnepelt.
Az 1982-es világbajnokság előtt elég paprikás volt a hangulat az országban, a közvélemény egy jelentős része az ETO több játékosát követelte a válogatottba, de hiába.

Póczik József az Antwerp mezében.
Póczik József az Antwerp mezében.
– Győrből én voltam az egyetlen, aki helyet kapott a huszonkettes keretben, utána Mészöly Kálmán elbeszélgetett velem és közölte, hogy a vb-n csak a harmadik mérkőzésen számít rám – meséli Póczik József. – Hiú voltam, ezt nem tudtam elfogadni. Én meg visszakérdeztem: Kálmán, akkor minek menjek, szerelést cipelni? Inkább sérülésre hivatkozva lemondtam a vb-kerettagságot. Most már belátom, nagy hiba volt, hiszen egy világbajnoki szerepléssel lettem szegényebb. Helyettem került be Szentes Lázár. Közvetlenül a kiutazás előtt a válogatott a Népstadionban egy-egyre végzett a német bajnokság negyedik helyezettjével, a Kaiserslauternnel, mi pedig néhány nappal később az ETO-val hét-nullra vertük a németeket. Nekem is jól ment a játék, és elkezdték firtatni, hogyan lehetek sérült, ha így tudok futballozni. Utólag még meg is értem Kálmánt, mert volt egy kialakult, jó csapata, amelyet nem akart felforgatni. Viszont azt már soha nem tudjuk meg, ha négy-öt ETO-játékost berakott volna, akkor mire lett volna képes a válogatott a világbajnokságon.

Képességei alapján sokszoros magyar válogatott lehetne, de „csak" 14 fellépést és 4 gólt számlál címeres mezben.

A második bajnoki aranyérem megszerzése után Póczik 1983-ban külföldre igazolhatott, a belga Royal Antwerp szerződtette.

– Akkoriban csak harmincéves kor felett lehetett kiszerződni – mondja az egykori kiválóság. – Ennyi idősen bekerülni egy sokkal gyorsabb bajnokságba, felvenni a ritmust a fiatalokkal nem volt egyszerű. Aztán sajnos súlyos sérülést szenvedtem, a napját soha nem felejtem el: 1983. augusztus huszonkilencedikén egy edzésen úgy ütköztem a tartalék kapusunkkal, hogy eltört a térdem. Megoperáltak, de kint már nem tudtam játszani. Belgiumban hússzor többet kerestem, mint itthon, ha tovább maradhatok, akkor megalapozhattam volna a jövőmet.
Póczik József hazatérésekor Győrben még mindig Verebes József volt az edző. A Mágustól kapott is játéklehetőséget, egy-két évig még játszott az ETO-ban, aztán levezetett, majd pedig elkezdett edzősködni. Nyolc meccs erejéig az ETO NB I-es csapatát is vezette.

Az ETO ificsapatában az első sorban jobbról a második.
Az ETO ificsapatában az első sorban jobbról a második.

Hosszú ideje keveset lehetett hallani róla, most viszont visszakerült a futball vérkeringésébe.

– Ragyogóan érzem magam, hiszen én lettem a megyei első osztályba feljutott DAC 1912 edzője. Korábban a klub utánpótlásában és a női csapatnál is dolgoztam, de azért ez egy más fajta élmény lesz. Nagyon várom a kihívásokat – mondja bizakodva.

Póczik József életében nagy nap volt a tegnapi is, ugyanis vasárnap ünnepelte a 60. születésnapját.

– Pénteken jöttünk ki Belgiumba, itt ünnepeltünk – teszi hozzá Póczik József. – Bár nem sokat játszottam, az Antwerpenben töltött idő nekem sem múlt el nyomtalanul. Egy magyar házaspár hívott meg és a klubtól is kaptam egy kristályvázát. Tudom, hogy a győri városházán és az ETO-nál is tervezik a köszöntésemet. Jólesik, hogy nem felejtenek el, hiszen nekem ez a város és ez a klub jelenti a mindent.


 

Olvasóink írták

  • 3. izsó 2013. július 23. 07:42
    „Isten éltessen!”
  • 2. háté 2013. július 22. 19:00
    „Szép volt Józsi!”
  • 1. BudaiKr 2013. július 22. 17:06
    „régiszép idők amikor még piros petyes labdával játszották a focit....”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ausztrálként a sárkányhajóban

A hétvégén Szegeden rendezik a sárkányhajó-világbajnokságot. Az ausztrál válogatott az egyik legnagyobb létszámban vesz részt a viadalon. Tovább olvasom