Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Fegyverneky mindent megnyerne

Az Uniqa Euroleasing Sopron nyáron Pécsről igazolt válogatott játékosa, Fegyverneky Zsófia lett az idei év női kosárlabdázója.
Ennek kapcsán faggattuk a kiváló kosarast az idei évéről, Pécsről, a válogatottról, valamint a soproni fél szezonjáról.

– Gratulálunk a kitüntető címhez. Számított erre az elismerésre?
– Köszönöm, de egyelőre csak a klubunk honlapján láttam a hírt, hivatalosan a szövetségből nem kaptam róla értesítést. Ha az ember év közben folyamatosan játszik a mérkőzéseken, akkor sosem az egyéni díj, hanem a csapata sikere lebeg a szeme előtt, de nyilván jólesik az elismerés.

– Mozgalmas volt az idei éve, már csak azért is, mert Pécsről korábbi csapatának legnagyobb riválisához, a Sopronhoz szerződött, s a válogatottban is főszerepet játszott. „Belülről" hogy érezte, milyen volt az idei éve?
– Visszafelé haladva az időben, nagyon örülök annak, hogy Sopronban sikerült hamar beilleszkednem, elfogadtatnom magam a játékostársakkal, a szurkolókkal, abszolút jól érzem magam a városban és a csapatban egyaránt. Előtte volt a válogatott programja, amellyel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egyrészt az utolsó, a németek elleni meccsen voltam századszor válogatott, ami azért egy jelentős mérföldkő, s talán ebben az elismerésben benne lehet az is, hogy tizenkilenc éves korom óta mindig, folyamatosan játszom a nemzeti csapatban, amelynek kapitánya is voltam. Annak kapcsán viszont szomorúan gondolok vissza, hogy bár úgy érzem, mindent megtettünk, s csapatkapitányként én magam is próbáltam, mégsem sikerült kijutni az Európa-bajnokságra. Hasonló érzéseim vannak az utolsó pécsi évvel kapcsolatban is, egy meccsen, sőt, inkább csak egy labdán múlt, hogy ne mi nyerjük a bajnokságot. A végére „elfogytunk", az akkori Sopronban több, ezen a szinten meghatározónak mondható tapasztalt játékos volt, mint nálunk.



– Térjünk vissza a jelenbe: ellentétben a korábbi évekkel, Sopronban első számú irányító. Hogy tetszik, mennyire más itt játszani, mint hátvédposzton?
– Tény, hogy egészen más a feladat, hiszen Pécsett csupán percekre irányítottam. Próbálom a feladatot a lehető legjobban megoldani, amely inkább a támadások szervezése, mint befejezése. Időnként nehéz és fárasztó, mert az ellenfelek, tudva, hogy nem vagyok klasszikus irányító, gyakran próbálnak egész pályán kijönni, zavarni. Védekezésben pedig, bár ez meccsfüggő, van, hogy nem az ellenfél irányítóját, hanem ha van kiemelkedően veszélyes mezőnyemberük, akkor őt kell őriznem. Próbálom minden meccsen a tőlem telhető legjobban megoldani a feladatot, s ezt úgy érzem, a soproni szurkolók is értékelik, elismerik.

– 2015-ben Magyarország kapta a női Európa-bajnokság rendezési jogát. Utoljára 1997-ben rendeztünk női EB-t, arról vannak emlékei?
– Egyrészt nagyon örülök, hogy újra nemzetközi felnőttversenyt rendezhet Magyarország. Az utolsó, itthon rendezett Európa-bajnokság pécsi meccsei közül többön is kint voltam, nagy élmény volt nézni. A négy év múlva rendezendő EB-re minden esély megvan, hogy egy nemzetközi szinten is erős, ütőképes válogatottunk legyen. Bár az még kicsit odébb van, én harmincéves leszek akkor, s jó lenne hazai környezetben Európa-bajnokságon játszani.

– És a mostani szezon végén mivel lenne elégedett?
– Egyértelmű, hazai fronton mind a bajnokságot, mind pedig a Magyar Kupát szeretnénk megnyerni, a soproni csapat címvédőként nem is adhatja alább. Az Euroligában pedig, ahol két hazai meccs elvesztése miatt van egy kis hiányérzetem, a csoportból való továbbjutás a cél.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rivaldo Magyarországon fejezné be pályafutását?

A Győri ETO FC nem tudna versenybe szállni érte, de a Diósgyőrnél tervezik, hogy kapcsolatba lépnek… Tovább olvasom