Kisalföld logö

2018. 02. 23. péntek - Alfréd -1°C | 2°C Még több cikk.

Elhunyt Puskás Ferenc

Hosszan tartó, súlyos betegség után, 79 éves korában, pénteken reggel 7 órakor, a Kútvölgyi-kórházban elhunyt Puskás Ferenc.

Hosszan tartó, súlyos betegség után, 79 éves korában, pénteken reggel 7 órakor, a Kútvölgyi-kórházban elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb és legismertebb magyar labdarúgója. A kormány nemzeti gyásznappá nyilvánította temetésének napját. Az egész világon megemlékeztek a legismertebb magyarról.

Az olimpiai bajnok, vb-ezüstérmes futball-legendát, Puskás Ferencet az elmúlt hat évben folyamatosan a klinikán kezelték, szeptember közepe óta az intenzív osztályon ápolták. Halálát légzési és keringési elégtelenség okozta.

A legenda halálával már csak ketten vannak életben az aranycsapatból, Buzánszky Jenő hátvéd és a kapus, Grosics Gyula.
A világ vezető hírügynökségei – a brit Reuters, az amerikai AP, a francia AFP, a német dpa, a spanyol EFE, az olasz ANSA és az osztrák APA – egytől egyig kiemelt terjedelemben és hírszámban számoltak be Puskás Ferenc haláláról, de terjedelmes cikkben emlékezett meg a futballistáról a Nemzetközi (FIFA) és az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) internetes oldala is. A FIFA honlapja minden idők egyik legnagyobb futballistájaként jellemzi, kiemelve, hogy a Honvéddal és a Real Madriddal is bajnoki címeket nyert, utóbbi csapattal háromszor a BEK-et is elhódította, valamint, ő volt a „Mágikus Magyarok", az aranycsapat motorja.
Az internetes hír- és sportoldalak szinte mindegyike, Amerikától egészen Indiáig, a CNN-től az al-Dzsazíráig (Al Jazee- ra) megemlékezik Puskás Ferencről.

Ramón Calderón, a Real Madrid elnöke azt mondta, hatalmas űrt érez szívében Puskás Ferenc halála miatt, a Real Madrid-család egyik legszomorúbb napjának titulálta november 17-ét.

A Kisalföld megszólaltatott Győr-Moson-Sopron megyében élő sportembereket is. Palotai Károly még játékosként volt Puskás ellenfele az ETO színeiben, majd 1981-ben – amikor a legenda 1956 után először léphetett magyar földre – Párizsból egy repülőgépen utaztak Budapestre. Puskás Győrött és Sopronban is több alkalommal megfordult játékosként, majd később hazatérése után is.

Öcsi, Pancho, Sváb, a Száguldó Őrnagy – vagyis Puskás Ferenc – már életében legendává nemesült, nem pusztán zseniális futballtudományának köszönhetően, hanem a hozzá fűződő, de legalábbis neki tulajdonított mondások, a dörzsöltséget, rafinériát, népi okosságot tükröző bölcsességek, a róla szóló színes történetek okán is.

Tömegeket volt képes lázba hozni, a művészvilágtól kezdve az egyszerű embereken át a politikusi elitig terjedt baráti-haveri- ismerősi köre, amely tett is róla, hogy Puskás már életében kiérdemelje az utókor minősítését: a legnagyobb, legismertebb, legnépszerűbb magyarok egyike. Tőle eredeztetik például azt a talán leghíresebb aranyköpést, amely szerint „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci". Állítólag az 1952-es Svájc elleni mérkőzés közben, amikor Zürichben a házigazdák már 2–0-ra vezettek, ekként szólt ki a kispadra Sebes Gusztáv szövetségi kapitánynak a győzelmi prémiumot szorgalmazva. A fáma így folytatódik: a szakvezetői rábólintás után fordított, s nyert – nagy focival – az aranycsapat 4–2-re. A sikerek megihlették például a költő Zelk Zoltánt, aki Rímes üdvözlő távirat című versében a futballtörténelmi súlyú, londoni 6–3-as győzelemről ekként írt: „A rádiót figyelve lestük / Puskást, ahogy lefut cselezve, / Bead, s aztán... haj, balszerencse! / Kocsis fejese kapufára / Csattan... de jő Bozsik, s bevágja! / S Hidegkúti talál megint utat / A kapu előtt, s benn a féltucat!..."

Kérdezhette meg Puskástól Zelk, miként lehetséges az, hogy az ő labdái mindig olyan pontosan célba érnek. „Úgy kell rúgni, művészkém" – hangzott a válasz. A Honvéd labdarúgójaként tiszti rangban szolgáló Puskás egyébként sem szeretett lakatot tenni a szájára, ahogy maga világított rá a kor futballsztárjainak kivételes helyzetére: „A gyakorlatban képtelenség volt minket katonai fegyelemben tartani. Feletteseink odavoltak a fociért és ezért nyugodtan elnézték a stiklijeinket."

A szegény – sváb – családban született Puskás szókimondásának hátteréről, hogy miként merhetett megengedni magának másoknál jóval többet a potentátokkal szemben is, személyesen így vallott: „Olyan házban laktunk, ahol volt 32 lakó és 132 gyerek, és állandóan rá voltunk utalva a focira, jóllakva vagy éhesen, de mindenünk a labda volt. Bozsik Cucuval, aki a legjobb barátom volt, egymás mellett laktunk, egész nap futballoztunk. Sokan mondták, hogy jól csináljuk. Apám, aki akkoriban már szegre akasztotta a futballcipőt és a Kispest edzője volt, mégis mindig talált kifogást a játékunkban. Ez volt a szerencsénk. Cucu is, én is neki akartunk mindig jól játszani." Ahogy idehaza, külföldre távozása után Spanyolországban is a legnépszerűbb futballcsillagok közé emelkedett. A legjellemzőbb talán csapattársának, a Real Madrid másik emblematikus alakjának, Alfredo di Stefanónak a minősítése a Spanyolhonban csak Panchóként becézett Puskásról, hogy milyen is volt magyar barátja: „Játékosként és emberként is tízes." A társak mindenütt kedvelték, tudását elismerték. Túlzottságában is kifejező, szellemességével még meggyőzőbb erejű a mondás, amely az aranycsapat néhai balszélsőjétől, Czibor Zoltántól ered: „Ha egyszer belerúgott a labdába, abból két gól lett." Maga Puskás ars poeticának tekinthető s a ma labdarúgóinak is a figyelmébe ajánlható gondolata idézendő még feltétlenül:

„A klubban, a játékosok között úgy éreztem magam, mintha egy nagy családban lennék. Egészen más volt akkor, mint ahogy ez manapság működik. Úgy tűnik, a mai játékból kiveszett az igazi barátság. Megváltozott a világ. A játékosok edzenek, elvégzik a munkájukat, utána hazamennek. Igen, a munkájukat – ez a lényeg! Az én időmben edzés után sokszor együtt maradtunk. Beszélgettünk, viccelődtünk, fröccsöztünk, megettünk pár szál kolbászt..."

A legismertebb magyar Feledhetetlen gólok Sopronban is Budapesten a Népstadionban ismertem meg, abban a sportlétesítményben, amely ma már Öcsi nevét viseli. Akkoriban az idegen nyelvek főiskolájának másodéves hallgatója voltam és a Magyar Rádió angol szekciójában a sportmunkacsoport egyik tagja. Ott dolgozott velem egy hihetetlenül jó képességű angol újságíró, Graham Heathcote, aki elvitt a Népstadionba egy nemzetközi mérkőzésre, s jó szerencsémnek, no meg Graham ügyességének köszönhetően a sajtópáholyban foglalhattam helyet más kollégáimmal együtt, fél méterre a magyar futball akkor már bálványának tekintett Puskás Öcsitől. Az idegen nyelvek főiskolája a Mexikói úton építette a magyar nyelvoktatás és a magyar sportszeretet egyik fellegvárát, s innen jártunk ki társaimmal Kispestre, a Honvéd-pályára megnézni a Honvéd edzéseit, ahol brillantírozott hajú fiatalemberek adták-vették a kerek bőrt, s mutattak a több száz főnyi közönségnek káprázatos dolgokat. Ekkor mát túl voltunk a legendás ’53. novemberi londoni angol–magyar mérkőzésen.

A Wembleyben rúgta Puskás Ferenc élete, legalábbis szerintem, legkáprázatosabb gólját, amikor egy kiváló centerezést talppal viszszahúzott Billy Wright elől, majd pedig óriási erővel bombázott az angol válogatott kapusa, Merrick „füle mellett". Ezt a találatot azóta is a szakemberek és a laikusok egyformán minden idők legszebb, legfurfangosabb találatának minősítették. A magyar válogatottban többször szerepelt Sopronban az Anger- réti pályán, ahol szintén óriási gólokat ragasztott a kapusok hálójába. Az aranycsapat soproni edzőmérkőzései gyakran az első lépést jelentették a néhány nappal későbbi osztrák–magyar találkozók előtt. Ha egy társaságba Puskás bevetődött, s megette a kedvenc lecsóját s megitta a két kisfröccsét, olyan szellemes humorral lepte meg asztaltársait, hogy mindenki csak ámult. Ennek ellenére nagyon sok irigye akadt, nagyon sokan nem szerették. Nem járult Puskás Öcsi népszerűségéhez hozzá az a gól sem, amelyet Győrben szerzett, ahol egy alkalommal mindenkit kicselezve a gólvonalon leállította a labdát s vetődve, a füvön csúszva fejelt az üres kapuba. Persze láttunk olyan mérkőzést is Győrben, amikor Fehérvári Alfréd, az ETO labdarúgója kitűnően semlegesítette hősünket. Öcsi talán legnagyobb mérkőzését mégis Budapesten játszotta 1954 februárjában, havas pályán, az Üllői úti Fradi-stadionban, ahol a Honvéd 9–7-re győzte le a Vörös Lobogó együttesét. Az idősebbek szerint ez volt az a mérkőzés Magyarországon, ahol az aranycsapatot alkotó játékosok megmutatták, milyen az igazi, szellemes magyar foci. A világ legnagyobb stadionjában, amely fönt van a mennyországban, az égi lelátó előtt 2006. november 17-én reggel 7 órakor összeállt a világ lehető legjobb csatársora: Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán. Igen, öt csatárról beszélünk, mert az volt az igazi futball, rájuk mindig szeretettel emlékezünk most is, amikor hamarosan a legnagyobbat kísérjük végső nyugvóhelyére.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Várhidi Péter a vagány húzásokról

Várhidi Péter megbízott szövetségi kapitány elégedetten értékelte a magyar válogatott teljesítményét… Tovább olvasom