Kisalföld logö

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 31°C Még több cikk.

Egy tehetség nélküli karrier

Magas, vörös hajú férfi érkezik az oslói kávézóba, ahová megbeszéltük a találkozót Kovács Péterrel, a 10-szeres magyar válogatott játékossal, vagyis ahogyan itt ismerik, Peter Kovaccsal, a Stromgodset legnépszerűbb csatárával.
– Nem is tudom, hogy Peter Kovacsról készüljön ez az írás vagy Kovács Pétert kérdezzem?
– Én Peter Kovacsként lettem ismert labdarúgó, több mint tizenhárom éve használom ezt a nevet és már meg is szoktam. Norvégiát is az otthonomnak tekintem, ha azt mondom, hazamegyek, akkor Oslóra gondolok. A jövőmet is itt, Norvégiában tervezem és nem is gondoltam arra, hogy valamikor visszatérjek Magyarországra. Én húszévesen már elköltöztem onnan és így rólam nem sok írás készült otthon.


– Élvonalbeli labdarúgó volt az Újpestben, ez azért sok fiatal labdarúgó álma.
– Nekem az édesapám is játszott ott – Kovács II József néven – egy szezont, a hetvenes évek fantasztikus csapatában Benével, Fazekassal, Zámbóval, Törőcsikkel. Így számomra duplán megtiszteltetés volt, hogy engem is leigazolt az Újpest.
– Szép egyenletesen induló pályafutás, aztán alkalmatlannak tartották az élvonalbeli labdarúgásra és szabályosan eltanácsolták Újpestről.
– Az azért túlzás, hogy eltanácsoltak, de abban az időben Magyarországon az ilyen magas, erős felépítésű labdarúgókat ügyetlennek tartották. Végül néhány hónapra kölcsön is adtak egy svájci negyedosztályú csapathoz, az FC Lamboing gárdájához és számomra már ott is az látszott igazolódni, amit én tartottam a játékról. Aztán sikerült Skandináviába igazolnom.
– Ha jól emlékszem, Finnországba szerződött először?
– A finn FC Lahti csapata 1999-ben a Népligetben edzőtáborozott és ott jelentkeztem próbajátékra. Nekik pontosan ilyen típusú támadóra volt szükségük és szerződést ajánlottak. A következő szezonban már a legjobb finn csapatban, az FC Hakában játszottam, amellyel bajnokságot és kupát nyertem. Az európai kupában a Liverpoolnak az Anfiledon rúgott gólom a legemlékezetesebb, mert igaz, kikaptunk négy-egyre, de így is óriási élmény volt ott játszani. Három év után szerződtem a színvonalasabb norvég bajnokságba. Itt is jól ment a játék és a góllövés.


– Milyen különbségek vannak az itteni és a magyar foci között?
– A labdarúgók mentalitása itt más, mint otthon, szorgalommal és alázattal rendelnek alá mindent annak, hogy naponta jobb, képzettebb játékosok legyenek. Sokan, sokszor elmondták már, hogy külföldön jóval nagyobb iramban edzenek és pontosan tudják, hogy mit miért csinálnak, de ezt csak olyanokkal lehet megvalósítani akik ezt akarják is. Én otthon nem ezt tapasztaltam, otthon a játékosok nagy részének fontosabb volt, hogy mennyi pénzt keresnek, vagy a bulizás, az autók és egy-egy edzés ellógása. Az edzők pedig nem követeltek meg annyit, mint amennyit megtehettek volna.
– Ha már pénzről beszélünk, a labdarúgók jutalmazása nagyon kényes téma otthon. Norvégiában is az?
– Egy élvonalbeli labdarúgó az átlag felett, tehát nagyon jól keres, a fizetése megközelítőleg a duplája egy szakorvosénak és ez így teljesen elfogadott, hiszen egy labdarúgó pályafutása hamarabb véget ér. Nincsenek tehát eltorzult viszonyok és csillagászati összegek, viszont természetesen a fizetések is napra pontosan érkeznek.
–Mi a karrierjének a titka?
– A titkom a barátnőm, a gyönyörű Melissa Wiik. Ő is labdarúgó, a norvég női válogatott egyik kulcsjátékosa, aki nagyon sokat segít nekem. Nem központi téma nálunk a labdarúgás, hiszen a magánéletben vannak sokkal fontosabb dolgok a focinál, de én nagyon szeretem, amikor kielemezzük egymás mérkőzéseit és tanácsokkal is próbálunk egymásnak segíteni. Édesapámmal is naponta beszélek és a labdarúgás ott is szóba kerül, szóval van két fanatikus szurkolóm. Más titok nincs, sokat dolgoztam azért, hogy elismert labdarúgó legyek itt északon, de értékelték és meg is becsülték mindig az erőfeszítéseimet. Azt tartottam és a mai napig azt gondolom, hogy Messi vagy Cristiano Ronaldo a kivételek a futballban, hiszen ők igazi tehetségek. Ebben a játékban azonban kőkemény munkával és rengeteg alázattal, kimagasló tehetség nélkül is komoly sikereket lehet elérni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Babos: sok a kérdés

A soproni Babos Tímea két szettben vereséget szenvedett a brit Johanna Kontától a New York-i… Tovább olvasom