Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Eddig mindig nyerő volt

A nyári átigazolási időszak eddigi legnagyobb „fogása" a Matáv Sopron részéről a kétszeres válogatott balhátvéd, Pető Zoltán MTK-tól való szerződtetése volt.
Búcsú – bajnokként

A rutinos bekk az MTK-ban az előző évadban jobbára statisztaszerepre kényszerült, ám a rájátszásban elsősorban a sok sérülés miatt bevetette őt Egervári Sándor edző, és akkor megállta a helyét.

– Edzett már a Káposztás utcai hátsó füves pályán, jól sejtjük, hogy nem volt vadonatúj az a játéktér önnek? – faggattuk a Ma táv Sopron új szerzeményét. – Jól sejti – felelte mosolyogva Pető.

– Az MTK juniorcsapatával játszottam ott, és ha a fiatalok között való szereplés nem is dobott föl, azért annyiból kellemes az emlék, hogy tétmeccsen ott szereztem az utolsó gólomat.

– Hogyan élte meg azt, hogy a szezon nagy részét a juniorban kellett végigjátszania?
– Mielőtt visszatértem az MTK-hoz, Újpesten játszottam kölcsönben, ahol szerettek a szurkolók, ahonnan válogatott lettem. Jókora visszalépés volt számomra az MTK-junior, ahová nem elsősorban szakmai okok miatt kerültem. Érdeklődés volt irántam, de az MTK nagyon drágán akart eladni, így maradnom kellett.

– Az mindenképpen becsülendő, hogy amikor az első csapatnál bevetették, nem duzzogott, ha nem válogatott játékoshoz méltó, stabil, kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtott...
– Örülök, hogy ez így tűnt, valóban magam is éreztem, hogy ment a játék. Sokan emlegették az utolsó fordulóban az Újpest ellen még 0–0-nál a gólvonalról kifejelt labdámat, mondván, lehet, hogyha az nincs, más a bajnokság végeredménye. A bajnokság végén az első csapatban nyújtott teljesítményemet az MTK-ban is elismerte mindenki, marasztaltak is. Viszont semmi garancia nem volt arra, hogy nem lépek még egyszer ugyanabba a folyóba, ezért eljöttem.

Atlantai kapitányság

– Játszott Belgiumban, a Geel csapatában. Milyen tapasztalatokat szerzett kint?
– Valószínűleg, mert más a társadalmi háttér, egész más a futballt körülvevő közeg is. Ott a meccsekre nem a bajaikat járnak kikiabálni magukból az emberek, nyilván mert sokkal rendezettebb az életük, mint a magyar szurkolók nagy részéé. Fél évet töltöttünk kint, öten voltunk magyarok, Szekér Pista, Fehér Csabi, Lendvai Miki, Preisinger Sanyi és jómagam. Nagy hátrányban volt a bentmaradásért küzdő csapat, de tizenegy meccsen szereztünk tizennyolc pontot, nem sokon múlt, ám mégis kiestünk. Szerettek, ma rasztaltak, de hazajöttem.

– Ön volt az Atlantában szerepelt olimpiai válogatott csapatkapitánya. Néhányan abból a csapatból komoly profikarriert futottak be. Nincs emiatt hiány érzet önben?
– Valóban Lisztes, Mátyus és Sebők a magyarnál jóval nívósabb bajnokságokban szerepelt, ám azt, hogy játszhattam a brazil világsztárok és a későbbi olimpiai bajnok Nigéria legjobbjai ellen, senki nem veheti el tőlem. Úgy gondolom, kijutni első európai válogatottként óriási bravúr volt! Amikor el kezdtem futballozni, azt a célt tűztem ki, hogy bajnok, kupa győztes és válogatott játékos legyek. Ezt mind elértem, a Debrecennel és az Újpesttel kupát nyertem, az MTK-val bajnok lettem és a válogatottban is játszottam. Tehát nem vagyok elégedetlen a pályám alakulásával, persze ha több szerencsém van, többre is vihettem volna.

Még játszott a mostani edzője ellen

– Sopronba szerződött, noha több ajánlata is volt. Miért a Matávot választotta?
– Valóban voltak kérőim, ám olyan helyekről, ahol az elmúlt szezonban elég sok ügy, probléma volt. Sopron egy nyugodt hely futball szempontjából. Pintér Attila is keresett, ellene még játszottam, és tudom, hogy hasonló az ő meg az én mentalitásom. Ez is számított. Egy picit az is közrejátszott a döntésemben, hogy közel van Ausztria, jövőre EU-tag lesz Magyarország, és nem tettem le róla, hogy még egyszer megméressem magam külföldön.

– Milyen célokkal, tervekkel vágott neki a felkészülésnek?
– Engem eddig bárhol, ahol futballoztam, szeretett a közönség. Nem táncoltatom a fülemen a labdát, de csúszok-mászok a győzelemért, és soha senkitől nem félek a pályán. Ezt a mentalitást mindenhol becsülték, bízom benne, hogy a soproni közönség is elfogad majd. Arról sem tettem le, hogy visszakerüljek a válogatottba, és ha jól megy Sopronban a futball, ez is előfordulhat. Az erőviszonyok most vannak kialakulóban. Megítélésem szerint lesz három-négy kiemelkedő csapat, mögöttük kiegyenlítettek lesznek az erőviszonyok.

Sok itt az ismerős, Debrecenben Sira Pistával és Bagoly Gabival játszottam együtt, Újpesten ott volt, amikor én, Tóth Pista, Tóth Misi pedig benne volt az olimpiai válogatott bővebb keretében. Ja és még valami! Eddig három élvonalbeli csapatban szerepeltem és valamit, vagy bajnokságot, vagy Magyar Kupát mind egyikkel nyertem...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győri ETO FC: újabb változások

Szinte nem telik el nap, hogy ne történjen valami változás az ETO FC élvonalbeli csapatánál. A… Tovább olvasom