Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

Dicsőséges tavaszi hadjárat

Fennállása legsikeresebb évadját produkálta a Matáv FC Sopron labdarúgócsapata. Jó ősz után, remek tavaszi idényt zárt, így végül ötödik lett az együttes.

Pintér Attila irányításával, fegyelmezett, szervezett játékával az őszi évadot még a hatodik helyen zárta a Matáv Sopron. Tavasszal helyenként minden igényt kielégítő, látványos, parádés futballt produkálva, Dajka László szakmai útmutatásait követve előbb beverekedte magát a felsőházi rájátszásba, majd egészen pazar sorozattal – az utolsó hét meccsen veretlen maradt a csapat – az előző évi bajnok MTK-t megelőzve, végül az ötödik helyen zárt a soproni együttes.

Átadás-átvétel

– Milyen állapotban volt a csapat, amikor januárban átvette? – kérdeztük Dajka László edzőt.
– Pintér Attila az ősszel nagyon részletesen, aprólékosan felépítette a csapat játékát. A Matáv FC kitűnően kezdte a bajnokságot és fegyelmezett, szervezett játékot nyújtott ősszel. Nekem kicsit eltérő a futballról alkotott felfogásom, mint kollégámé, próbáltam valamivel több szabadságot adni a fiúknak, hogy kreatívabban, a sablonoktól bátrabban eltérve próbáljanak futballozni. Először voltak, akik ezt kicsit félreértették, és kis híján átestek a ló túloldalára. Az edzőmeccsek idején bizony időnként keményebb módszerekhez kellett nyúlni, amely részben szóbeli fegyelmezés volt, de nemegyszer súlyos összegeket fizettek néhányan. Ezzel sikerült elérni a célt, ettől kezdve nem volt gond.

Egy furcsa gól utóhatása

– Ahogy a tavasz elkezdődött, nem nagyon gondolta senki, hogy ilyen pazar lesz a befejezés, sőt, kezdetben önnel szemben is voltak – méghozzá elég komoly – fenntartásaik a szurkolóknak. Hogyan élte meg az első három tétmeccset?

– A Fradi ellen egy nagyon kemény, küzdelmes meccsen döntetlennel kezdtünk, ami figyelembe véve a két csapat játékoskeretének erőssége közötti különbséget, nem volt rossz eredmény. Ezt követte a győri mérkőzés. Ezen, amíg Priskin kézzel nem ütötte a kapunkba a labdát, fegyelmezetten, jól futballoztunk, és vezettünk. Ez a találat azonban elsősorban idegileg nagyon visszavetette a társaságot, így elvesztettük a megyei rangadót. Sajnos ennek a vereségnek a hatása elkísért bennünket a Vasas elleni Magyar Kupa-mérkőzésre. A zaklatott lelkiállapot miatt talán ezen a meccsen volt a legkevésbé egységes a játékunk. Bíztam a csapatban, abban, hogy magára talál, ugyanis mindenki becsülettel tette a dolgát, nagyon reméltem, hogy a különös győri vereség nem „siklatja ki" az egész tavaszi idényünket. Szerencsére igazam lett.

Magabiztos hazai szereplés

– Ezt követően magára talált a csapat, jött két „kiütéses" győzelem hazai pályán. Minek köszönhető ez a jelentős formajavulás?
– Mint már mondtam, a nehéz helyzetben is bíztam a srácokban. A két hazai meccsen nyújtott játékunk azonban nekem is minden várakozásomat felülmúlta. Nagyon összeállt a játék, és az is sokat számított, hogy a Haladás és a Videoton elleni teljesítménnyel a közönséget is egyértelműen maga mellé tudta állítani a csapat.

– Gyakran játszottak csak egy csatárral – Tóth Mihály gólkirály is lett – ekkor mégis ötösével szerezték a gólokat. Mitől lett ilyen eredményes az együttes?

– Nézze, alapvetően mi azért négy-három-hármas felállásban futballoztunk, tehát a jobb oldalon Sifter vagy Sira, a balszélen pedig Huszti vagy Vasas szélsőt játszott. Az persze más kérdés, hogy amikor védekeznünk kellett, az egész formáció átalakult négy-öt-egyre. Úgy érzem, ezt a formációt nagyon jól megtöltötték tartalommal a srácok. A védők, Hanák és Grósz is sokszor futottak fel és adtak be veszélyesen, a középpályáról pedig gyakran érkeztek jó ütemben a második hullámban az ott szereplők. Ez a megállapítás egyébként nemcsak a két öt–nullás meccsre, hanem a felsőházi rájátszás utolsó hét meccsére is érvényes volt.

Hullámvölgy a felsőházban

– A remek széria után következett egy kis megtorpanás. Négy meccsen egyetlen pontot szerzett a csapat. Ennek mi volt az oka?

– A békéscsabai mérkőzés előtt kidőlt a sorból Pető Zoli és Tóth Misi, a meccsen pedig Pintér a huszadik percben, Grósz pedig a szünetben kért cserét. Ilyen körülmények között azt kell mondanom, örültem az egy pontnak. A következő meccseken érzésem szerint „szoktuk" a felsőházat, ha hibáztunk, az élcsapatok ezt könyörtelenül kihasználták. A Fradi ellen három–nullra kaptunk ki, ott döntő volt, hogy Huszti Szabolcsot a harmincadik perc táján kiállították, attól kezdve nem volt esélyünk.

Ami nekem nagyon fájt, az a Debrecen elleni hazai mérkőzés elvesztése. Remekül játszott a csapat, sorra dolgozta és sajnos hagyta is ki a helyzeteket, míg ellenfelünk szinte minden lehetőségét gólra váltotta. Azt a meccset a helyzetek alapján körülbelül nyolc–négyre kellett volna megnyernünk. Ezután Újpestre látogattunk, ahol az első húsz percben számomra érthetetlenül nem tartották be a fiúk a védekezésben a megbeszélteket. El kell ismernem, ott a meccs elején akár négy gólt is rúghatott volna az Újpest, ám csak kettőt lőtt, jobban mondva az egyiket Grósz Robi juttatta a saját kapunkba. Itt azonban hamar szépítettünk, a végén pedig hatalmas mezőnyfölényben játszottunk, de egyenlíteni nem sikerült.

Remek sorozat a hajrában

– Az utolsó hét fordulóban viszont veretlen maradt a csapat. A nagy sorozat az MTK pályáján kivívott győzelemmel kezdődött.

– Az MTK-pályán az első félidőben a hazai csapat volt jobb, szünet után viszont a mi akaratunk érvényesült, és Tóth Misi remek helyzetfelismerése három pontot eredményezett. Ez tényleg nagyon feldobta a csapatot, simán és kitűnő játékkal vertük a Balatont. A Fradi elleni hazai meccsen is mi álltunk közelebb a győzelemhez, majd sikerült a Debrecennek is visszavágni a hazai vereségért. Nagyon elkapta a fonalat a társaság, tényleg élvezték a futballt a fiúk. Az Újpest ellen is volt esélyünk itthon, majd szinte kiütöttük az MTK-t az utolsó hazai meccsünkön. Ez remek betetőzése volt a nagyszerű sorozatnak, kitűnő szurkolótáborunk emlékezetes, nagy ünneplést csapott. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a zárófordulóban Siófokon is sikerült nyerni.

– Egyénileg kikkel elégedett, illetve kik maradtak el a várakozástól?
– Bár minden meccsen osztályoztam a játékosok teljesítményét, ezután a remek tavasz után nem szívesen emelnék ki, és nem is nagyon marasztalnék el senkit. Úgy gondolom, aki többet adott játékból, többet is játszott, aki kevesebbet tett hozzá, értelemszerűen kevesebbet is szerepelt, hiszen saját magának egy edző sem ellensége.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

VB-ezüst: fájdalmas jubileum

Vasárnap ötven esztendeje, hogy az akkor verhetetlennek tűnő magyar labdarúgó-válogatott drámai… Tovább olvasom