Kisalföld logö

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 8°C | 19°C Még több cikk.

Borkai torna nélkül is boldog

Kitüntették Borkai Zsolt tornászt, aki ma legfeljebb iskolaigazgatóként jár tornateremben.

A megye sportjáért Bauer Rudolf-díjat kapott Borkai Zsolt. Szöul olimpiai bajnoka nemrég ünnepelte negyvenedik születésnapját. Jelenleg iskolaigazgató, öt éve szakított a tornával.

A családfő feleségével, Borkainé Havassy Myrtillel Ádám és Petra társaságában.
Borkai Zsolt Röck Samu testnevelő tanítványa. Első nagy nemzetközi sikerét nyújtón aratta, a Szöul előtti világbajnokságon már duplázott, lólengésben is győzött. Az olimpián talajgyakorlata közben lábsérülést szenvedett, mégis hibátlan produkcióval lépett Magyar Zoltán örökébe, s lett hármas holtversenyben a lólengés aranyérmese.
Jelenleg a győri katonai középiskola igazgatója, s nemrég ünnepelte 40. születésnapját.

– Meglepte a kitüntetés, amit augusztusban kapott?

– Bevallom, igen. Persze rendkívül jó érzés, hogy nem felejtettek el, eszébe jutok az embereknek. Elismernek és ez jó, nagyon jó.

– Nemrég múlt negyvenéves, s ha nem is ennyire kerek, de hamarosan egy újabb évfordulót ünnepelhet, ugyanis szeptember 24-én lesz tizenhét éve, hogy aranyat szerzett Szöulban.

– A pontos dátumra nem is emlékeztem. Nagyon gyorsan elteltek az évek. Ennek ellenére életem egyik legszebb emléke a szöuli siker, csodálatos dolog olimpián aranyérmet nyerni.

– Öt éve szakított a sportággal, nem bánta meg?

– Nem, bár sokan csodálkoznak ezen. Megtaláltam a boldogságomat a családomban és a  munkámban.

– Még versenyzőként egyszer úgy nyilatkozott, Győrben szerény körülmények között készülhet. Azóta a lehetőségek semmit sem változtak, erről mi a véleménye?

– Manapság ilyen szinten nem nagyon változnak a dolgok. Azt nem mondom, hogy rosszabb lett a helyzet, de sajnos régóta stagnál. Szereink ugyan vannak, de egy komolyabb tornaterem nem lenne rossz, s bár ne lenne igazam, de szerintem ez nagyon hosszú ideig csak álom marad a győri tornasport részéről.

– Ennek ellenére az tapasztalható, hogy most is akad tehetséges, fiatal tornász a városban.

– Igen, szerencsére. Köszönhető ez annak, hogy egyáltalán működik a Bercsényi DSE és van egy-két edző, aki ennek ellenére foglalkozik a sportággal, s persze akad még olyan a gyerekek között, aki tornázni szeretne. Igaz, számuk egyre kevesebb, de Győr utánpótlásszinten mindenképp komoly bázis, a sikeres felnőtt-torna, ahogy az korábban is tapasztalható volt, a már említett létesítmény és egyéb gondok miatt azonban nem valósítható meg.

– Egy olimpiai bajnok nem tudna ezen változtatni, segíteni?

– Szerettem volna, de nem éreztem azt, hogy mint olimpiai bajnoknak a segítségemre lenne szükség akár országos, akár városi szinten. Edzőnek természetesen többször is hívtak, de nem szeretnék az lenni. Nem akarok a családomtól több időt elvenni.

– Jelenleg iskolaigazgató, de úgy hallani hamarosan bezár az intézmény. Mihez kezd majd?

– Úgy volt, hogy tényleg bezárják az iskolát, de könnyen előfordulhat, hogy megmarad, mert arról hallani, az országban legalább egy ilyen iskolát mégiscsak meg kellene tartani. Mi lesz, ha becsukják? Még én sem tudom igazából, de valószínűleg több időm jutna a családra, a hobbimra.

– Két gyermeke van, s azt hallani, hogy tőlük sem áll messze a sport, a mozgás szeretete.

– Nem, bár mostanában a tizenhárom éves lányomnál kicsit háttérbe szorult a tánc. Tízéves fiam a bácsai Üstökösben futballozik. Sokan kérdezik: nem fáj-e a szívem, hogy nem tornázik. Nem, mert kicsi kora óta a labdához vonzódott.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Meglepetés nélkül

Különösebb meglepetések nélkül zajlott le az ausztrál nyílt teniszbajnokság második játéknapja. Tovább olvasom