Kisalföld logö

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 11°C | 19°C Még több cikk.

Audi-ETO – Jövőre újra visszaszereznék az elveszett címeket a zöld-fehérek

Háromból két címet veszített el idén az Audi-ETO. Kelecsényi Ernő elnök szerint most minden összeesküdött ellenük, de hiszi, hogy jövőre újra a csúcsra juthat az együttes.
Páratlan sikersorozat ért véget az Audi-ETO életében. A csapat 2007 óta rendre ott volt a Bajnokok Ligájában a legjobb négy között, ebből négyszer döntőt játszott, kétszer meg is nyerte azt. A bajnokságot utoljára 2007-ben bukta el, a Magyar Kupával még régebben tette ugyanezt.

Az idei szezon lezárt egy korszakot, a csapat a BL-ben a negyeddöntőben "vérzett el" a macedón Vardar Szkopje ellen, a bajnoki döntőben a Ferencváros múlta felül a zöld-fehéreket, az előző két esztendőben begyűjtött három trófea közül egyedül a Magyar Kupa maradt Győr-
ben, zsinórban 11-edszer nyerték el ezt a zöld-fehérek. Az évben kronológiailag haladva ez volt az első címvédés, s ekkor még nehezen volt hihető, hogy idén ez lesz egyben az utolsó is.

Kelecsényi Ernő klubelnök is úgy érzi, addig a pályán elért eredményeket tekintve nem volt előjele annak, ami történik. Az már egy másik kérdés, hogy a kiesett játékosok miatt akár ez is benne volt a pakliban.

– Aligha tévedek, ha azt mondom, nem elégedett az idei szerepléssel...

– Abból a szempontból nyilván csalódott vagyok, hogy a kitűzött célokat nem értük el, ám ha úgy nézem az eredményeket, hogy azokat milyen körülmények között értük el, illetve hogy a maga posztján mindenki mindent megtett-e a sikerekért, akkor a válaszom az, hogy nincs okunk a szégyenkezésre. Vannak évek, amikor az élet nagyobb megpróbáltatás elé állít bennünket, ez ilyen volt. S nemcsak a történések a fontosak, hanem az is, mindezek mikor következtek be. Néha olyan érzésem volt, mintha valaki felülről egy varázspálcával irányítaná a dolgokat, nem a mi javunkra. Ennek ellenére a Magyar Kupa-döntőig rendben mentek a dolgok, a két Larvik-vereség ellenére is ezt mondom.

– Mikor gondolta azt, hogy mégis nagyobb lehet a baj?

– A BL-negyeddöntő első meccse után. Ott nagyjából a mérkőzés első tíz percét, illetve az utolsó ötöt nagyon elrontottuk, s innen nem volt visszaút. Sajnos ez a magyar bajnoki döntőn is éreztette hatását, de akkor már egy végletekig elcsigázott, mentálisan és fizikálisan is fáradt csapat volt a pályán. Ami ősszel megvolt, a játék, a lelkierő és a küzdés, abból addigra már csak az utóbbi maradt meg. Sajnos beszűkültek az edző lehetőségei, hiányzott egy igazi vezér a pályáról.

– Látva az évet, hogy érzi, megfelelően reagáltak az eseményekre?

– Meggyőződésem, hogy igen. Görbicz Anita terhességével kalkuláltunk, előre jelezte a terveit, ezért hoztuk Aguilart. Katrine Lunde a felkészülés közepén jelentette be, hogy anyai örömök elé néz, de két nap alatt megoldást találtunk Jelena Grubisic személyében. Orbán Adrienn sérülése is nagyon rosszkor jött, de Jana Knedlikovával sikerült megfelelően pótolnunk, ahogyan a később megsérült Grubát is Kari Grimsbővel ugyancsak pár nap leforgása alatt. Egyedül Eduarda Amorim helyére nem tudtunk senkit sem hozni. Két név volt a pakliban, de olyan irreális feltételeket szabtak az eladók, hogy inkább úgy döntöttünk, megpróbáljuk házon belül megoldani. Ez össze is jött volna, de sajnos Susann Müllerről éppen a legfontosabb időszakban derült ki, hogy nem képes azt a szerepet betölteni, amit szántunk neki.

Kelecsényi Ernő
Kelecsényi Ernő


– Ha már Müllert említi, sokakban felvetődik a kérdés, hogyan kell elképzelni az átigazolást? Mennyire fontos a szakmai és anyagi szempont mellett az emberi tényező?

– Röviden: nagyon. Azt azért tudni kell, nagyon szűk a piac, amelyikből meríteni lehet. Nagyjából két-három játékos van posztonként, aki szóba jöhet. Ebből is esnek ki nevek, mert például Lunde mögé világszinten is topkapust igazolni gyakorlatilag képtelenség, s bár a mezőnyben a védekezés miatt azért jobban el lehet osztani a játékperceket, azért azt aligha kell ecsetelni, hogy Löke, Görbicz vagy Amorim cseréjének sem szívesen jönnek az igazán nagy nevek. De hogy a kérdésre is válaszoljak, én azt mondom, hogy legalább ötven százalékban számít az, hogy milyen ember az illető. Pontosabban milyen a személyisége és miként gondolkozik a kézilabdáról.

– S Müller esetében ez nem derült ki, vagy nem is "nyomoztak" ez ügyben?

– Dehogyisnem. Ambros Martín gyakorlatilag minden edzőjével beszélt előtte, s bár mondták, hogy nem könnyű eset – ezt egyébként a tárgyalások során magunk is tapasztaltuk –, de hogy ennyire nincs rendben mentálisan, az sajnos csak "menet közben" lett világos a számunkra.

– Tomori Zsuzsanna sem olyan típus, akivel könnyű kijönni...

– A két embert nem lehet összehasonlítani. Zsuzsi sokat változott, lehiggadt, érett játékos lett, aki komoly célokkal jön hozzánk, s biztos a segítségünkre lesz. Ráadásul magyar.

– Ez mennyire szempont egyébként egy BL-győzelemre törő csapat esetében?

– Annyiban, hogy ha egy poszton nincs jobb külföldi, akkor mindenképpen előnyben kell részesülnie a magyar játékosnak.

– Az igazolásoknál ki mondja ki az utolsó szót?

– Közös a munka, az edzőnk összeállít egy listát, prioritási sorrendbe rakva a játékosokat, s ez alapján kezdjük meg a tárgyalásokat, melynek lezárásával alakul ki a végleges keret.

– Nem akármilyen vérfrissítésen megy át a csapat. Nem mindennapos, hogy tizenegyen távoznak. Miért volt erre szükség?

– Milyen tizenegy? Csak nyolc játékost búcsúztattunk el a szezonzárón.

– Susann Müller is távozott, Tamires Morena és Jana Knedliková pedig Mosonmagyaróvárra kerül kölcsönbe, ők sem lesznek jövőre.

– Így nézve igen, bár utóbbi kettőt azért nem sorolnám a távozók közé.

– Szóval miért is ez a nagy jövés-menés?

– Összességében ennek az egész évnek lett a hozadéka, hogy most így alakult. Két játékost emelnék ki, akik talán maradhattak volna, Anna Szen és Vesna Milanovic-Litre. Mindkét játékos nehezebben illeszkedett be, de a csapat részévé vált, s hozta azt, amit ebben a lehetetlen helyzetben kellett. Mégis ilyen szakmai döntés született. Ambros Martín kérése volt az is, hogy miután hároméves szerződéshosszabbítást írt alá a télen, a csapatépítés szempontjából kedvezőbb lenne, ha hosszabb távra szerződtetnénk játékosokat. Ehhez is próbáltunk igazodni most.

– Jelena Grubisic szerződéshosszabbításán nem gondolkoztak?

– Az ő esete nagyon szerencsétlen, hiszen akkor sérült meg, amikor kezdte volna igazán megmutatni a tudását. Két külföldi kapust nem szerettünk volna, a helyére igazolt Grimsbö megoldást jelent. Lehet, hogy esetleg a kölcsönadás szóba jöhetett volna, de neki is a végleges megoldás lenne az üdvözítő. Azt mindenesetre felajánlottuk neki, hogy készülhet itt, formába hozhatja magát – egy kapus esetében amúgy sem hátrány, ha egy csapattal dolgozhat –, s úgy kereshet magának csapatot.

Elégedett a jövő évi keret összetételével?

– Teljes mértékben az vagyok. Az újakkal és a visszatérőinkkel nagyon erősek leszünk, minden esélyünk megvan arra, hogy újra visszaszerezzük a most elveszített címeket.

– Planéta mellett újabb fiatal kerül át Mosonmagyaróvárról Tóth Gabriella személyében. Planéta mintha kicsit áldozatul esett volna idén Müller szerepeltetésének. Lát esélyt arra, hogy jövőre nemcsak a padot koptatja a két játékos?

– Mindenképpen. Tóth Gabira osztanánk azt a szerepet, amit Hornyák Ági töltött be. Igazi univerzális játékos, akire kettesben, irányítóban és védekezésben is kulcsszerep hárulhat. Planéta erényeit is meg kell próbálni kihasználni, biztosak vagyunk benne, hogy jövőre már ő is sokkal többet tud hozzátenni a csapat teljesítményéhez.

– Még egy fontos téma: a szezon második felét már az Audi-arénában játszotta a csapat. A látogatottságot milyennek értékeli, jól "lőtték be" az árakat, vagy várható változás ezen a téren?

– Háromezer bérletessel számoltunk előzetesen, háromezerkétszáz lett belőle, ez azt gondolom, nagyon jó. Az azért világosan látszott, hogy van még mit dolgozni azon, hogy minél többen jöjjenek ki, de míg a Magvassyban ezer, az egyetemiben ezerötszáz körüli volt az átlagnézőszám, itt már azért kétezer-ötszáz-háromezer nézőről beszélhettünk, amit elfogadhatónak tartok. Persze ez is olyan, mint egy csapatépítés, hátradőlni, elégedettnek lenni nem szabad. Meg kell találni az arany középutat. Az biztos, aki bérletet vesz, jól jár, de az egyszeri nézőket – akikből később akár rendszeres látogató lehet – is be kell tudnunk vonzani. Áremelést mindenesetre nem tervezünk a következő szezonra.

A kép önmagáért beszél, a csalódottság jól olvasható Milanovic-Litréről, Lökéről, Aguilarról, Morenáról és Kovacsicsról. Fotó: Bertleff András
Kelecsényi Ernő szerint idén szinte minden összeesküdött ellenük. Fotó: H. Baranyai Edina

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

PMFC-klubelnök: vége van a pécsi labdarúgásnak

A Győri ETO FC, a Kecskeméti TE, a Nyíregyháza Spartacus, a PMFC-Matias és az amúgy is kiesett… Tovább olvasom