Kisalföld logö

2018. 07. 16. hétfő - Valter 17°C | 27°C Még több cikk.

A konyhában is otthonosan mozog

Kosárlabda - Boldizsár Ferenc, a Soproni sÖrdögök csapatkapitánya nemcsak játékára, főzési tudományára is büszke lehet. A rokonok és a csapattársak legnagyobb örömére gyakran kapnak ízelítőt a Boldizsár-féle ízekből.

Nem labdazsonglőr, de Sopronban tisztelik, elismerik. És nemcsak a szurkolók, a vezetőség is. De így volt ez korábban is, bárhol kosarazott Boldizsár Ferenc, a sÖrdögök csapatkapitánya. A kapitányi posztot Debrecenben is betöltötte már, a sztárokkal teletűzdelt Vadkakasok együttesnél, de ott nem voltak jó emlékei erről. Viszont ha már a tűzdelt szárnyasoknál tartunk, azt feltétlenül el kell mondanunk róla: Boldizsár Ferenc kitűnően főz. Ha a Romboló becenéven közismert játékos főztjére terelődik a szó kosarasberkekben, azoknak, akik kóstoltak már Boldizsár-féle gulyást, pörköltet, halászlevet vagy grillhúsokat, összefut a nyál a szájukban Debrecentől Szolnokon és Dombóváron át Sopronig.

Boldizsár Ferenc kikapcsolódásként gyakran cseréli le a kosárlabdát fakanálra.
Boldizsár Ferenc kikapcsolódásként gyakran cseréli le a kosárlabdát fakanálra.

 

Leckék a nagypapától

Arról, hogy honnan jött ez a nagy érdeklődés a konyhaművészet iránt, így nyilatkozott a sörgyári csapat kapitánya: „Egészen kicsi koromban is már próbáltam segíteni anyukámnak a konyhában. A rokonságban pedig voltak többen, akik a vendéglátásban dolgoztak, többek között nagyapám. Azt hiszem, igazából ő »fertőzött meg« a főzés szeretetével, még egészen korán, általános iskolás koromban. Neki is próbáltam segíteni, ő pedig kitűnő tanácsokkal látott el, melyeknek mind a mai napig hasznát veszem."

Boldizsár középiskolás volt, mikor önállóan is elkezdett „főzőcskézni".
„Karcagi vagyok, Szolnokra jártam középiskolába és ott kollégista voltam. Egy idő után meguntuk az iskolai menza egyhangúságát, gyenge ételeit és önállóan főztünk. Mivel nekem az előbb említett okokból volt némi előképzettségem, így a gyakorlati megvalósítás többnyire rám várt. Kezdtem a legkönnyebbel, rántottával, aztán fokozatosan jöttek a komplikáltabb, nehezebben elkészíthető ételek. A későbbiekben, amikor már felnőtt, profi játékos lettem, akkor is tovább folytattam ezt a hobbit. Szerettem jót és jól csinálni. Meg aztán azért bevallhatom, az is segített, hogy jólesett azok dicsérete, akik ettek a főztömből" – folytatta a kosaras, aki nemcsak a családnak, de a csapattársaknak is szokott „kifőzni valamit".
„Nyáron a rokonsággal grilleztem, míg itt, Sopronban az előző évadban készítettem halászlét a csapatnak. Úgy tudom, mindenkinek ízlett. Még az idegenlégiósok is láthatóan jó étvággyal megették az igazán magyaros ételt."

Az étteremben a receptet is elkéri

Arra a felvetésre, hogy mindezek után nem is kell étterembe járnia, így reagált Boldizsár Ferenc: „Azért járok, méghozzá nem is ritkán. Általában ugyanis csak akkor főzök, ha van kinek, kizárólag magamnak nem szoktam. Úgyhogy gyakran eszem vendéglőben, és bizony, ha valami nem ízlik, akkor meg is mondom. Ugyanakkor, ha valamit nagyon finomnak találok, elkérem a receptet, s magam is megpróbálom elkészíteni."

A soproniak csapatkapitányát egyébként nem aggasztja, hogy a kosárpályákon többnyire csak Rombolónak becézik: „Még Szolnokon kaptam az Olaj-drukkerektől, akik játékstílusom miatt, jó szándékkal adták s rám ragadt. Az ellenfelek szurkolói ugyan próbálnak ezzel idegesíteni. Ez benne van a sportban, de olyankor kinézek s kimosolygok rájuk. Azt gondolom, azzal, hogy így reagálok, ők lesznek még idegesebbek, én pedig ettől még nem fogok kevésbé keményen játszani. Persze van olyan szituáció, amelyet pár éve még egy határozott kézmozdulattal oldottam volna meg, ma arrébb húzódom egy picit, lépek kettőt. És még személyi hiba sincs belőle."

Sopronban jó kapitánynak lenni

A kapitányi feladatkört nem könnyen vállalta Boldizsár, ugyanis rossz tapasztalatai vannak.
„Nem a szakmai oldalától tartottam, hanem az erkölcsitől. Debrecenben az akkori Vadkakasoknál már voltam csapatkapitány, és amikor késtek a fizetések, mint e posztot betöltő játékos, társaim kérésére jeleztem a vezetőségnek a problémákat. Ezek után én lettem a bűnbak, távoznom is kellett. Szerencsére Sopronban ilyen jellegű gondok nincsenek. Igyekszem segíteni a tapasztalatommal az edzőnknek, Meszlényi Róbertnek, ugyanakkor a fiatalokkal is próbálok foglalkozni, ha látom, hogy valami problémájuk van. Ami szerintem nagyon fontos, hogy mindig mindenki örömmel jöjjön edzésre, s a kemény munka is jó hangulatban teljen. Egy-egy vesztes meccs után ezt azért nehezebb helyre tenni, de eddig sikerült. Amit még nagyon nagy szerencsének tartok, hogy most kifejezetten jó szellemű kosarasok a külföldi játékosaink is, egységes a társaság pályán és azon kívül egyaránt. Szerintem ezzel a kerettel elérhetjük a Sopronban régóta áhított célt: a legjobb nyolc közé jutást" – mondta végezetül a kosaras.

Olvasóink írták

  • 1. DrDon 2008. december 09. 21:51
    „Reméljük, tényleg meglesz a nyolc idén.
    Hajrá Sopron, hajrá Boldi!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vérét adta a győzelemért

Kosárlabda - A Pécsről kalandos úton Sopronba szerződött Krivacsevics Tijana jó játéka is kellett a… Tovább olvasom