Kisalföld logö

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 4°C | 13°C Még több cikk.

A kevesebb most többet ért

Az előző évadhoz képest hatékonyság tekintetében előrelépett az Euroleasing-Orsi Sopron női kosárlabdacsapata. A tavalyi drága és eredménytelen sztárcsapatnál az idén több fiatalt a csapatba építve lényegesen kevesebb pénzből jobb eredményeket ért el a soproni együttes.

– Milyen célokkal vágtak neki az idei évadnak, és ezeket mennyire sikerült elérni? – kérdeztük a szezon értékelése kapcsán Natalia Hejková vezetőedzőtől.

– Az volt a fontos, hogy legalább ugyanazt, esetleg jobb eredményt érjünk el, mint az előző évadban – mondta az edzőnő. – Az Euroligában – igaz, a sorsolásnál szerencsénk volt – továbbjutottunk, tehát élni tudtunk a lehetőséggel. A Magyar Kupában második lett a csapat, ez sokkal jobb, mint a tavalyi szereplés, amikor a négy közé sem jutott. A bajnokságban megismételtük a tavalyi eredményt, tehát bronzérmesek lettünk. Összességében tehát az egy évvel ezelőtti, sztároktól hemzsegő csapathoz képest az idén mindössze egy sztárnak nevezhető játékossal – gondolok itt Kovacevicre –, néhány nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékossal és sok-sok fiatallal jobb eredményt értünk el, mint korábban.

Ismerkedés, majd előrelépés

– Az ön által elképzelt játékból mennyit látott viszont a pályán?

– Ősszel gyakorlatilag ismerkedtek az új stílussal a fiatal játékosok, így érthető, hogy időnként voltak gyengébb meccseink. Tavaszra valamelyest előreléptünk. Az Euroligában voltak remek mérkőzéseink, mint amikor fölényesen vertük a Barcelonát, és akadtak olyan találkozók is, amelyeken küzdeni tudásból, akarásból vizsgázott jelesre a csapat. Itt kiemelném a két francia csapat elleni drámai küzdelemben kivívott győzelmünket. Akik pedig gyengébbek voltak nálunk, azokat biztosan vertük oda-vissza. Egy igazán, talán még a várakozáson felül is jól sikerült erősítésnek köszönhetően, Streimikytével nagyon megszorongattuk a negyeddöntőben a későbbi győztes Valenciennes csapatát. Ki tudja, mi lett volna, ha Vajda Anna nem sérül meg a harmadik meccsen...

– Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy közben a Magyar Kupában nem
kis bravúrt hajtott végre a csapat.

– Való igaz, az MK-ban a szurkolók számára emlékezetes, hosszabbításos meccsen helyenként egészen kiváló játékkal vertük Európa harmadik legjobb együttesét, a Pécs csapatát. A kupavisszavágó az évad során a csapat egyik legjobb játéka volt. Később bejutottunk a döntőbe is, és a fináléban is volt esélyünk. Egy végig nyílt mérkőzésen a végjátékban kaptunk ki a több tapasztaltabb játékossal rendelkező Szolnoktól. Ekkor azonban már nem volt Zakaluzsnaja.

Két vereségen múlt a finálé?

– A bajnoki szerepléssel összességében mennyire elégedett?

– Itt azért van egy pici hiányérzetem. Tavasszal ugyanis eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott a csapat a középszakaszban. Volt két váratlan vereségünk is. Az egyik még az alapszakasz végén, hazai pályán a Diósgyőrtől, a másik pedig a BSE otthonában. Ez a két vereség sajnos azt jelentette, hogy a döntőbe jutásért vívott párharcban a Szolnokhoz került a pályaelőny, amit érvényesíteni is tudott. A bronzérem megszerzése viszont óriási boldogságot jelentett számomra. Ahogy az előző évadban, most is Miskolcon szereztük meg a harmadik helyet. Azért örültem nagyon az ott kivívott győzelemnek a bronzcsata második meccsén, mert Miskolcon korábban még teljes csapattal sem sikerült nyerni. Akkor viszont Zakaluzsnaja és Kovacevic nélkül sikerült nyerni úgy, hogy fiataljaink főszereplőkké léptek elő, és úgy tudtak nyerni, hogy csak magukra számíthattak.

– Egyénileg hogyan értékeli játékosai teljesítményét?

– Kezdjük a tapasztaltabb játékosokkal. Gordana Kovacevic végig vezéregyénisége volt a csapatnak, és amikor sikerült néhány fiatalt magával ragadnia, akkor igen jó teljesítményt nyújtott a csapat. Iveta Bieliková nem játszott látványosan, de főleg védekezésben nagyon hasznos volt. Sanja Vesel, aki búcsúzik az aktív kosárlabdázástól, remekelt az utolsó két meccsen, addig azonban kicsit többet vártam tőle. Elmaradt a várakozástól Okszana Zakaluzsnaja is. Biztatóan kezdett, volt néhány nagyon jó mérkőzése, ám nem tudta állandósítani formáját. A csapatkapitány, Seres Éva is kevesebbet nyújtott, ám az ő személyisége nagy összetartó erő, nagyon fontos a csapat számára pályán és pályán kívül egyaránt.

Kiváló volt az utánpótlás

– Ami a fiatalokat illeti, Vajda Anna óriásit fejlődött, nemegyszer kiélezett helyzetekben is nyerőembernek bizonyult, nagyon jó versenyző. Komoly játékos lehet belőle, ha továbbra is így folytatja. Óriási tehetség Honti Kata is, ő valósággal berobbant a magyar élvonalba. Engem, de talán még saját magát is meglepte, hogy milyen kiválóan kosarazott néhány mérkőzésen. Horváth Zsuzsának is akadt néhány kitűnő mérkőzése, vele az a gond, hogy nem „harap", nem elég harcos. Szlimák Hajnalka sokat bajlódott sérüléssel, egy időre az önbizalma is elszállt. Benne nagyon sok van, remélem, a következő évadban ezt bizonyítani is tudja. A távozó Török Szilvia az előző évadhoz képest mind fizikálisan, mind mentálisan sokat lépett előre, ám amikor ő irányított, akkor mindig megtört a csapatjáték lendülete, folyamatossága. Ezt követően a kettes pozícióban próbáltam ki, de ott Kovacevic mögött nem volt túl sok lehetősége.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újabb magyar focisták igazolhatnak Angliába

Úgy látszik az Európai Unióba való belépésünk a futballra is pezsdítő hatással van. Az eddig, a… Tovább olvasom