Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

A forradalom sosem bukott el

Jókai már 1849-ben kitűzte a célt: mitológiát kell írni, megörökítendő nemzedéke történelmi szerepét.

A leglényegesebb azonban, hogy a márciusi ifjaknak és ’48-nak nagyon erős folklórja lett, ami széles körben élt, és nem felülről irányított volt. Enélkül még Jókai sem tudott volna kultuszt csinálni – állítja Kerényi Ferenc irodalomtörténész.

– A változásokra való igényt sokféle forrás táplálta 1848 előtt. Mennyiben játszott szerepet ebben az irodalom?

– Olyannyira fontos volt, hogy amikor 1844-ben az Országgyűlés elé küldtek egy törvénytervezetet, amely a magyar művészek szerzői jogi és honoráriumhelyzetét rendezte volna, a záradékban leírták: azért kell biztosítani megélhetésüket és tevékenységi lehetőségeiket, mert kiemelt szerepük van a modern értelemben vett nemzet kialakításában. Ezt tehát már a kortársak is így érezték.

– Nincs ez ellentmondásban azzal, hogy akkoriban az ország lakosságának jelentős hányada írni-olvasni sem tudott, nemhogy fogékony lett volna az irodalomra?

– Valóban, az írástudás még a férfiak körében is ötven százalék alatt volt, azonban nem kizárólag az írásos forma hatott, hanem a közköltészet és a szájhagyomány is. Hadd mondjak erre példákat. Amikor Erdélyi János vezetésével 1846-ban népdalokat gyűjtöttek a Kisfaludy Társaságnak, már népdalként küldtek be Petőfi-verseket. A falvakban, a kis mezővárosokban a papok, a tanítók, a kántorok, a jegyzők hivatalból foglalkoztak irodalommal, hiszen jeles napokon, ünnepeken, családi alkalmakkor például köszöntőt, búcsúztatót kellett mondaniuk.

Ezek az emberek kéziratokban gyűjtötték az irodalmi panelanyagot. Csokonait tekintették ideálnak, és azóta nem volt számukra ilyen jelentős költő. Petőfit viszont maguk közül valónak érezték. Amikor 1844 novemberében megjelent az első kötete, december 15-én egy segédtanító már arról írt Dunavecséről, hogy a költő édesanyja ott van körükben, olvassák a fia verseit és a fonókában is ezeket mondják. Innen nézve érthető Petőfi kultuszának néhány sajátossága, például, hogy a hivatalos tiltás ellenére versei tovább éltek. Művei közül főleg a közérthetőek voltak népszerűek, a népdalok, a bordalok, a zsánerképek, s ettől van, hogy rátapadt a népies költő képe.

– Forradalom és márciusi ifjak – egymástól elválaszthatatlanok. Hogyan jött létre ez a csoportosulás?

– Nem előzmények nélkül. Az 1830-as évek végén, az 1840-es évek elején Kazinczy Gábor vezetésével kialakult egy kör, amely német és olasz mintára Ifjú Magyarországnak nevezte magát. Tagjai fiatal egyetemisták voltak, akik tanulmányaik végeztével visszakerültek a vármegyékbe, s ha mint csoport szét is estek, nemzedéktudatuk nem tűnt el. A fiatal írók 1846-ban létrehozták a Tízek Társaságát, éppen azért, mert az említett szerzői jogi törvényt már nem tárgyalta az Országgyűlés.
Ekkorra olyan súllyal bírtak, hogy ha sztrájkot hirdettek, mert kevesellték a honoráriumot, az bizony érződött a lapok eladási példányszámán. Ez még csak érdekvédelmi szerveződés volt, a Pilvax köre – vagy Petőfi után: a Fiatal Magyarország – azonban már 1846 óta rendőri megfigyelés alatt állt. Tagjai egy része egyetemi hallgatókból került ki, de voltak köztük az irodalomban ismert alkotók és mai szóval szabadúszók is. Őket már nem az anyagi érdek, hanem a közös világlátás fűzte össze.

A liberális reformellenzéknek ugyan működtek pesti szervezetei, de tömegeket mozgósítani ez a társaság volt képes. Eredetileg azt a feladatot szánták neki, hogy aláírásgyűjtő akcióval támogassa Kossuth március 3-i országgyűlési felirati javaslatait, s így segítse elő a teljes reformprogram átverekedését. Erre március 19-én, a József-napi vásáron került volna sor, amit francia mintára reformlakoma követett volna Rákos mezején. Közbeszólt azonban a március 13-i bécsi forradalom: a tervek idejétmúlttá váltak, és ehelyett kezdődött meg március 15-én a pesti forradalom.

– A márciusi ifjak célkitűzései között amúgy is szerepelt ez?

– A forradalom módszertanát a csoport tagjai tudományos alapossággal elemezték. A francia forradalmakról megjelent műveket fejből tudták. Tudatosan készültek erre, s csak az alkalomra vártak. És mivel a legfontosabb jogkövetelésük a sajtószabadság volt, ezért ennek kivívásával kezdődött a forradalom.

– A célokban egységesek voltak?

– A változtatás szándékában voltak egységesek: azt mondták, nem reformok, hanem gyökeres változások kellenek. Elfogadták viszont a liberális értelmiség érdekegyesítő politikáját, amely nem társadalmi robbanás, parasztlázadás révén kívánt jogkiterjesztést végrehajtani, hanem békés társadalmi megegyezés alapján. Ezért lett vér nélküli forradalom március 15.

– Egyébként hányan voltak a márciusi ifjak?

– Harmincan-negyvenen. Mindenki személyesen ismert mindenkit, új embert pedig általában valamelyik barátja vezetett be a társaságba. Ismerünk olyan titkosrendőri jelentést, ahol az illető panaszkodik, hogy ő az előírás szerint bemegy a Pilvaxba, de a fiatalok rögtön elhallgatnak, és másról kezdenek beszélni.

– A Nemzeti dal összeforrt 1848. március 15-ével. Mit tudunk a keletkezéséről?

– 1848. március 13-án éjjel készült – ezt maga Petőfi írja forradalmi naplójában –, de persze még nem március 15-re, hanem a március 19-re tervezett reformlakomára. Ez magyarázza, hogy a Nemzeti dalban nem a társadalmi változások és az osztályszempontok jelennek meg, hanem a nemzeti egység. A vers tulajdonképpen minimumprogram, ami minden magyar ember számára elfogadható. Ezért vált jelképpé.

– Hol helyezné el a Petőfi-életműben?

– Kétségkívül az életmű egyik csúcsa. Nem alkalmi mű, amit a pillanat hevülete diktált, hanem több verssorba illeszkedik. Az 1846. május 22-én írt Levél Várady Antalhoz című versben jelenik meg először egy sajátos szerkezet: Petőfi a hétköznapi dolgoktól eljut a nagy forradalmi látomásig, aztán a szinte armageddoni csatával felérő szabadságháború, majd fenséges zárótétel következik, ahol a forradalom hőseit tiszteletben részesíti az utókor. Ugyanez a felépítése a Nemzeti dalnak is. Amikor Petőfi szimbólumokat használt, okkal-joggal a legnépszerűbbeket vette elő – mint például a kardot és a láncot –, amelyeket a vásárra feljövő gubás paraszt is megértett. Kard és lánc címmel egyébként korábban írt is verset.

– Vannak biztos forrásaink arra nézve, hogy hányszor szavalta el Petőfi a Nemzeti dalt a nagy nap során?

– Pontosan tudjuk, hogy négyszer, mert ezt ő maga ráírta az egyik példányra. Délelőtt szavalta el a Pilvaxban, az orvosi egyetemen, a jogi egyetemen és a nyomda előtt. Teljesen logikus: addig kellett elszavalni a verset, amíg nem volt kinyomtatva. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén viszont nem mondta el. A legenda onnan ered, hogy Kálozdy János áprilisban megjelentette a Nemzeti dal megzenésítését, s a kottacímlapon szerepelt ez a kép. Amikor a kottát „hírlelték" és dicsérték, még csak azt írták, hogy a szokott népgyűlési jelenet. Ez stimmelt, mert Petőfi többször szavalt ott, de nem március 15-én, és nem a Nemzeti dalt.

– A márciusi ifjak mellőzése rögtön március 15. után elkezdődött. Miért?

– A republikánusok kisebb csoportja – Petőfi, Vasvári és ekkor még Jókai

– számára még nem fejeződött be a forradalom, az ország közvéleménye számára viszont igen, és minden további megmozdulást, véleménynyilvánítást izgatásnak tekintettek. A vidéki nemes nagyon elégedett volt, nem tört ki parasztfelkelés, nem gyújtották rá a kúriát; a kereskedő örült, mert nem verték be a kirakatüvegét. Mivel a fiatalok vidéken nem bírtak befolyással – talán csak Győrött, Lukács Sándor révén –, elszigetelődtek. Amikor viszont szeptemberben megkezdődött a fegyveres harc, Petőfi és Vasvári maga függesztette fel a republikánus agitációt. Azt mondták, s ez derék tett volt: nem adják fel eszméiket, de most annak van ideje, hogy a forradalom addigi eredményeit megvédjék a támadással szemben.

– Nagy volt körükben a mellőzés miatti a csalódottság?

– Annyiban igen, hogy rá kellett jönniük: az eszmék megvalósíthatósága korlátozott. Ezt már nem ők írják meg, hanem Madách Az ember tragédiájában. A legnagyobb csalódást Jókai már áprilisban megfogalmazza az Életképek című lapban: azt hittük, hogy van népünk, és kiderült, hogy nincs. A köztársasági eszme nem hatott le olyan mélyre, hogy általánossá váljon. A magyar nép körében élt a jó király képe, aki íme, most is megadta nékünk az alkotmányt.

– Ennek ellenére a márciusi ifjakra úgy gondolunk, mint akiket dicsfény övez. Mikor változott meg a róluk kialakult kép?

– A Monarchia idején hivatalosan április 11-ét, az 1848-as törvények szentesítésének napját ünnepelték, s kétségkívül feltűnő, hogy a magyar nép mindvégig március 15-ét tekintette ünnepnek. Ez annak tulajdonítható, hogy a márciusi ifjak közül sokan magas kort értek meg, tekintélyes emberekké váltak, Jókai pedig írófejedelem lett. Ő már 1849-ben kitűzte a célt: mitológiát kell írni, megörökítendő nemzedéke történelmi szerepét. Ezzel megemelte ezt a korszakot.

A leglényegesebb azonban, hogy a márciusi ifjaknak és ’48-nak nagyon erős folklórja lett, ami széles körben élt, és nem felülről irányított volt. Enélkül még Jókai sem tudott volna kultuszt csinálni. Ez azzal magyarázható, hogy a forradalom sosem bukott el: Világos után nem lehetett visszamenni 1847-be. Ferenc József például 1853-ban szentesítette a jobbágyfelszabadítást, ami mégsem a jó király képéhez, hanem Kossuthhoz és ’48 emlékéhez kötődött.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elhunyt a főtitkár

Életének 63. évében elhunyt Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára. Tovább olvasom