Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

A Ferrari és a többiek

Ha így megy tovább, nemcsak az idei, hanem a jövő évi Forma–1-es idény is lefutottnak tekinthető. A XVII. Magyar Nagydíjon a Ferrari szinte elképzelhetetlen fölényben volt a többiekkel szemben.

A csapat az első két helyet szerezte meg az öt edzés mindegyikén, a vasárnapi bemelegítésen, továbbá pilótái megdöntötték a Hungaroring körrekordját az időmérőn és a versenyen egyaránt – úgy, hogy a futam körülbelül felét ellazsálták.

Szándékosan nem említettem meg kettőjük nevét, holott nyilvánvaló: Rubens Barrichello és Michael Schumacher hibátlanul teljesített ezen a hétvégén. Csakhogy ha még el is fogadjuk a sokak által vitatott Schumacher-effektus létét (eszerint az ötszörös világbajnok általában fél másodperccel többet – azaz kevesebbet – tud a többieknél), akkor is világos: augusztus 18-án, meg a szezon nagy részében a húsz-huszonkét pilóta közül nyolc-tíz minden különösebb nehézség nélkül képes lenne elsőként célba érni a tűzpiros autóval. A Ferrari most például körönként két másodpercet vert a négy éve még legyőzhetetlen McLarenekre. Érthetőbben: a különbség minden négy kilométeren száztíz-százharminc méter.

Mindennek persze messzemenő hatása van a nézettségre (a Hungaroringen ezúttal csak alig háromnegyed ház, hetvenezer ember tekintette meg a versenyt) és az izgalomra (a mostani volt minden idők egyik legunalmasabb Magyar Nagydíja – bár igazán élvezetes, minden igényt kielégítő versenyt utoljára 1990-ben rendeztek).

Már ott tartunk, hogy a német, azaz elfogulatlannak nem nevezhető Frankfurter Allgemeine Zeitung is azt írta hétfői értékelésében: „a Ferrari egyeduralma egyre fárasztóbb". A semleges, illetve a nem Ferrari-rajongó szurkolók lelkiállapotát tovább rontja, hogy a maranellóiak úgy döntöttek, két pilótájuk egymással nem versenyez. Nem véletlen, hogy Schumacher ezúttal egy alkalommal sem próbálta megelőzni csapattársát, holott a hetvenhét kör során többnyire tőle fél-másfél másodpercre – tehát ideális támadótávolságra – múlatta az időt. Jó néhányan visszasírják a McLaren-Honda 1988– 1991 közötti dominanciáját, amikor Alain Prost és Ayrton Senna legalább egymást „gyilkolta" a pályán. (Az ausztriai botrány után a jövőben ráadásul olyan pikantériára sem számíthatunk, hogy egyikük látványosan, néhány méterrel a cél előtt engedi át az első helyet az éppen kiválasztottnak.)

A többi istálló már-már annyira reménytelen helyzetben van, hogy a pontverseny harmadik-negyedik helyén álló, a Schumacher által (is) támogatott Barrichellótól csupán öt pontra leszakadó williamses Juan-Pablo Montoya tegnapi nyilatkozatában úgy vélte, szinte egyáltalán nincs esélye az ezüstéremre. A tizenkétszeres Grand Prix-győztes David Coulthard is aggódik a jövő miatt, mert szerinte akkora javulást kellene a McLarennek elérnie, amire kevés a sansz.
Félreértés ne essék: ez a legkevésbé sem a Ferrari „bűne", hiszen az olaszok nagyon mélyről indulva, sok munkával, fejlesztéssel és pénzzel jutottak idáig. A többieknek azonban sürgősen ki kell találni valamit – a maguk és a Forma–1 érdekében.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A nagy vállalkozás résztvevői

A 13. Bécs–Budapest Szupermaraton 350 kilométeres távjának októberben a Széchenyi István… Tovább olvasom